Egészségügyi Dolgozó, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-02 / 1. szám
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ KEDVES ELVTÁRSAK! A Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága nevében köszöntöm, a 30. születésnapját ünneplő „Egészségügyi Dolgozó” szerkesztőségét, a lap munkatársait, társadalmi tudósítóit és a közkedvelt újság valamennyi olvasóját. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja az elmúlt évtizedek során a szocialista sajtó nemes hivatását teljesítve, eredményesen szolgálta az egészségügy munkásainak rendszeres tájékoztatását, a mozgalom előtt álló feladatok cselekvésre ösztönző népszerűsítését, s demokratikus fórumként számos közérdekű vitának, tartalmas eszmecserének is helyet adott hasábjain. A lap külön erényének tartjuk a széles körű társadalmi tudósítói hálózatot, amelynek tagjai sokat tettek és tesznek az újság színvonaláért, s a szerkesztőséget szorosan kötik az egészségügyi dolgozók mindennapi életéhez. A SZOT Titkárságának elismerését tolmácsolva kérem, hogy az „Egészségügyi Dolgozó” a jövőben is kövesse az eddig járt példás utat, s kívánok a következő évtizedekre eredményes munkát és újabb sikereket. Elvtársi üdvözlettel: Szakszervezetek Országos Tanácsának Titkársága Vinizlay Gyula titkár Az Egészségügyi Dolgozó szerkesztősége a lap megjelenésének 30., újraindulásának 20. évfordulóját a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Rózsa Ferenc-termében tudósítóértekezleten ünnepelte. A jubileumon megjelent a Tájékoztatási Hivatal, a SZOT, a MUOSZ és az Egészségügyi Minisztérium képviselője, eljöttek az alapító és a szerkesztő bizottsági tagok, a tudósítók, a szerzők, az Orvosi Hetilap, az Egészségügyi Munka, a Fogtechnikai Szemle küldöttei és a lap barátai. Székely Sándorné felelős szerkesztő üdvözölte a megjelenteket és köszöntötte az ugyancsak 30 éves jubileumát ünneplő testvérlap — a KÖZALKALMAZOTT — szerkesztőségét, majd dr. Füzi István főtitkár, az újság főszerkesztője értékelte a tudósítók munkáját és a szakszervezet lapjának az érdekvédelemben, a szakmapolitikában, a kulturális nevelésben betöltött szerepét és vázolta a jövő feladatait Dr. Csehák Judit titkár az Egészségügyi Dolgozónak a szocialista országok egészségügyi lapjaival és szerkesztőségeivel való kapcsolatáról beszélt. Kitüntetéseket és jutalmakat adtak át. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát kapta meg az Egészségügyi Dolgozó és a Fogtechnikai Szemle tördelőszerkesztője, Láng Éva. A Szakszervezeti Munkáért oklevéllel tüntették ki Andriska Mária gyógyszertári asszisztenst, dr. Harmat Pált, a szerkesztő bizottság tagját, Winnyk Máriát, a mátraházi állami gyógyintézet szakszervezeti bizottságának titkárát. Színvonalas írásaikért jutalmat kaptak: Dr. Erdei Sándor kazincbarcikai körzeti orvos, Hamar Jenőné jászberényi gyógyszertári asszisztens, valamint Kun Erzsébet, dr. Magyar Imre, dr. Riskó Zoltán és dr. Vekerdi László. Világ proletárjai, egyesüljetek ! Az Orvosi Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Iania xxii. évf. 1978. 12. Loria X. SZÁMÁRA: x Ft ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ÍRTA: DR. FÜZI ISTVÁN FŐTITKÁR Ismét eltelt egy esztendő, újabb eredmények és gondok közepette, elkezdett és befejezésre váró feladatokkal. Az egészségügyi alapszervezetek, a megyei és központi vezető testületek az elmúlt évben is nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy megfeleljenek az ellátás és a mozgalom újszerű teendőinek, becsülettel képviseljék mind a dolgozók, mind a betegek érdekeit. A múlt év februárjában szakszervezetünk és az Egészségügyi Minisztérium vezetői együttes tanácskozáson állapodtak meg a közös munkában. Ez is megkövetelte, hogy ne csak regisztráljuk az eseményeket, ellenkezőleg: menjünk elébük, vegyünk részt az egészségügyieket érintő intézkedések kidolgozásában, ösztönözzük a végrehajtást és tárjuk fel a megvalósítás során keletkező feszültségeket, kezdeményezzük megszüntetésüket. A magyar szakszervezeti mozgalom egésze, így a mi szakszervezetünk is olyan jelentős hatás- és jogkört kapott, ami az előzőeket jámbor óhajból kötelességgé tette. Élnünk kellett és kell a lehetőségekkel! S ez mindannyiunk felelőssége-Nem érdektelen felidézni a februári megállapodásokból néhányat, hiszen ez választ ad mozgalmunk nem egy fontos tevékenységére. Megállapodtunk — többek között — a népesedési politikai intézkedések, a gyógyító- megelőző ellátás integrációjának, valamint a személyzeti munka megjavítását szolgáló rendeletek közös teendőiben. Egyeztettük véleményünket és a feladatokat a munkaerőhelyzet, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában, elhatároztuk egy tervezet kidolgozását az ügyeleti díjak felemelésére, az ápolónő-utánpótlás megkönnyítésére. Úgy döntöttünk: közösen szorgalmazzuk, hogy a tanácsok biztosítsanak megfelelő feltételeket a pályakezdőknek, a falun letelepedő orvosoknak, egészségügyieknek. Áttekintettük, mit kell tennünk az úgynevezett célcsoportos nagyberuházások teljesítése érdekében, illetve az V. ötéves terv egészségügyi beruházásainak időarányos végrehajtásáért. Megállapodtunk abban is, hogy a munkahelyi demokrácia elmélyítésére közös irányelvekben fogalmazzuk meg a különböző szintű állami vezetők és szakszervezeti szervek együttműködését. Kétségtelen, hogy a dolgozókat legközvetlenebbül a központi bérintézkedés érintette, amely az egészségügyieknek mintegy kétharmadára, közel 130 ezer emberre terjedt ki, és költségkihatása évi 766 millió forint. A Minisztertanács májusban meghatározta a béremelés mértékét és főbb elveit. Ezt követően a minisztérium főosztályai szakszervezetünkkel együtt megkezdték a végrehajtást, elsősorban a bérutasítások, valamint az új bérrendszert is magában foglaló bérrendelet és bértáblázatok elkészítését. 1977 októberében tehát 130 ezer egészségügyi dolgozó már magasabb fizetést kapott, az ebben nem részesülteknek pedig január 1-ig kell kézhez kapniuk az új kulcsszámra történő besorolásról szóló értesítést. Az ügyeleti díjak felemelését szakszervezetünk évek óta szorgalmazta, hiszen az 1962- ben megállapított összegek semmiképpen sem voltak arányban a nagy energiát kívánó munkával. A béremelés rendkívül jelentős volt. A dolgozók elégedetten fogadták, ugyanúgy, mint az ügyeleti és a készenléti díj rendezését. Úgy látszik, csökkent az elvándorlás, sőt több helyről olyan jelzést is kaptunk, hogy ápolónők, műtősnők ismét három műszakos beosztásba kérik magukat. De bármilyen számottevő és nagy anyagi áldozatot kívánt ez az intézkedés, mégiscsak részleges volt és feszültségeket okozott. A védőnők például szóvá tették, hogy fizetésük lényegesen kevesebb, mint a bölcsődei dolgozóké. Jogos panaszukat képviseltük és örömmel fogadtuk, hogy amikor a kormány megtárgyalta a népesedéspolitikai határozat végrehajtását, január 1-től 100—300 forintig terjedő munkahelyi pótlékot állapított meg a területi védőnőknek. Szakszervezetünk feldolgozza és hasznosítja a múlt évi központi bérintézkedés tapasztalatait, tanulságait. Annál is inkább, mert mint az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata előírja, ebben az évben béremelésben részesülnek az orvosok és azok az egészségügyi alkalmazottak, akikre az 1977-es központi bérintézkedés nem terjedt ki. A béremelés ez évben is szakszerű, felelősségteljes és demokratikus módszereket kíván állami vezetőktől és szakszervezeti tisztségviselőktől. Amikor nyilvánosságra került a bizalmiak új jog- és hatásköre, sokan úgy vélték, hogy a határozat elhamarkodott, mert a bizalmiak alkalmatlanok erre az új szerepre. Az élet és a gyakorlat rácáfolt a hitetlenkedőkre! A központi bérintézkedés során a bizalmiak általában felelősséggel és tudatosan alkalmazták egyetértési, véleményezési és ha kellett, vétójogukat. Az előttünk álló bérintézkedések során azonban fokozottabban tudatosítani kell, hogy a társadalomnak a béremelésben is kifejezésre jutó elismerését, megbecsülését fegyelmezettebb, magasabb színvonalú munkával kell viszonozni. Az alapellátásban az ügyeleti és készenléti díjak felemelésével egyidejűleg új jogszabály jelent meg az ügyeleti és készenléti ellátási formákról, a szolgálat továbbfejlesztéséről. E szerint január 1-ig szervezett, biztonságos és szakmailag jobb ügyeleti és készenléti szolgálatot kell mindenütt kialakítani. A magyar szakszervezeti mozgalom az utóbbi években tekintélyes lett, mert nagyobb jogokat és hatáskört kapott. Ezek a jogok nem egyes tisztségviselők kiváltságai, hanem a szervezett dolgozóké. Amikor a bizalmi vagy a szakszervezeti tanács valamivel egyetért, illetve nem járul hozzá bizonyos állami vezetői intézkedésekhez, lényegében a dolgozók demokratikus képviseletében cselekszik. Ez a felelősség késztet bennünket arra, hogy az új esztendőben az eddiginél lényegesen több segítséget adjunk az alapszervezeteknek, a bizalmiaknak. Ehhez változtatnunk kell a vezető-irányító munkán. A megyei és a munkabizottságoknak — de a központi vezetőség munkatársainak is — több időt kell tölteniük kórházakban, rendelőkben, járásokban, kis és nagyobb intézményekben. Ha kevesebb lesz az értekezlet, több idő jut a személyes kapcsolatokra. A tisztségviselőket továbbra is rövidebb-hosszabb tanfolyamokon tanítjuk meg feladataikra, tapasztalatcseréket, vitákat szervezünk majd számukra. Szem előtt tartjuk azonban hogy a helyszíni segítség a leghatásosabb oktatás. Különösen a községekben, a járásokban kell nagyobb bátorítást, több mozgalmi tapasztalatot átadni a bizalmiaknak. Ennek révén olyan tekintélyt kell szerezniük, hogy a tanácsok partnernek tekintsék őket, ők pedig gyakorolják jogaikat a jutalmak elosztásakor, a béremeléskor, de a körzeti alapellátás fejlesztésekor is. Egyebek mellett ezt is elő kívánja segíteni szakszervezetünk központi vezetőségének elkövetkező állásfoglalása a falusi egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeiről. A központi vezetőség és az elnökség a múlt évben számos olyan kérdést tűzött napirendre és hozott róluk határozatot, amelyek közelről érintik és befolyásolják az egészségügyi dolgozók közérzetét, munkafeltételeit, megbecsülését. Így például foglalkozott a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésével. Abból indultunk ki, és ma is azt valljuk, hogy az egészségügyben is érvényesülniük kell mindazoknak a törvényeknek, kötelezettségeknek, amelyek társadalmi életünk más területein meghonosodtak. Az egészségügyi munka ma már nem egyszemélyes tevékenység. Természetesen előfordul, hogy egy orvos (Folytatás a 3. oldalon) Az egészségügyi beruházások helyzete és problémája DR. SCHULTHEISZ EMIL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER NYILATKOZATA 3. OLDAL