Egészségügyi Dolgozó, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIX. évfolyam 1. szám 1985. január Ára: 4 Ft Békés, boldog új esztendőt kívánunk! FARSANG CSABA: ,, Ellenségeskedés helyett együttműködést „A békéhez nem vezet út, a béke maga az út” (A. G. Musty) Az év elején az emberek boldog új évet kívánnak egymásnak. A boldog jelzőhöz az utóbbi években egyre fontosabbnak, létfontosságúnak érezzük hozzátenni, hogy békés boldog új esztendőt, hiszen a fokozódó nemzetközi feszültség és a hidegháborús légkör újabb világháború kitörésével fenyeget. Ez az új világháború azonban sokkal pusztítóbb hatású lehet, mint az összes eddigi, hiszen az egész világot, az egész emberiséget, az emberi faj létét fenyegeti. Jelenleg a nukleáris hatalmak fegyvertárában több mint 50 ezer atomrobbanófej halmozódott fel, s ezek száma egyre gyarapodik. Robbanóerejükegymillió hirosimai atombomba erejét is meghaladja. Az emberiség — történelme során első alkalommal — válaszút elé került: vagy élvezi, békés célokra fordítja a technikai haladás eredményeit, s energiájában egyre szegényebbé váló világunkban értelmesen használja fel az atomenergiát, vagy eddig soha nem látott pusztító mértékű nukleáris háborúban semmisíti meg önmagát. A béke mindnyájunknak a szó szoros értelmében vett létérdeke, olyan fontos számunkra, mint az oxigén, a víz és a táplálék; az életet, a jövőt jelenti. Orvosi terminológiával élve azt is mondhatjuk, hogy az atomháború az egész emberiség utolsó, legnagyobb járványa lenne. Ez a felismerés vezette a világhírű kardiológus orvosprofesszorokat, Bernhard Lownt és Jevgenyij Csazovot, amikor 1981-ben együttes erőfeszítéssel elindították az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért (IPPNW) nemzetközi mozgalmat. A nemzetközi sajtóban úgy kommentálják, hogy a nukleáris háború elleni harcban az orvosok átvették a stafétabotot a fizikusoktól. Állíthatjuk, hogy az atomrobbanás okozta szörnyű károsodások ismeretében az orvosok eme felismerése szükségszerű volt. Orvosi esküjükből egyenesen következik elkötelezettségük a nukleáris háború megelőzéséért. E tekintetben a világ mintegy négymillió orvosa közös nyelvet beszél. Nekik kell elmagyarázni azt a szinte felfoghatatlan méretű tömeges halált, szenvedést és környezetpusztítást, amit a nukleáris háború okozhat. Világossá kell tenni, hogy gyermeteg elképzelés az atombombák ellen védekezni a sugárzás biológiai hatását csak minimálisan csökkentő, házlagosan épített óvóhelyekkel. Nem lehet elrettentőbb lázálom egy hivatásszerető orvos előtt, mint megélni azt, hogy tehetetlenül áll a haldoklók, az égés, robbanás, sugárártalom okozta kínokban szenvedők között. Tehetetlenül, mert hiányoznak a gyógyítás alapvető feltételei, a kórházak, gyógyszerek, kötszerek, s mert tudja azt, hogy a késői károsodások újabb halálos betegségek, nemzedékekre öröklődő nyomorúság csíráit hordozzák magukban. A megelőzés érdekében nemzetközi összefogás szükséges. A nemzetközi orvosmozgalom első kongresszusán, Airlie-ben (USA) 11 ország orvosképviselői találkoztak. A mozgalom rendkívüli gyorsasággal fejlődött. 1982-ben az angliai Cambridge-ben már 31 ország 150 orvosa, 1983-ban a hollandiai Amszterdamban 43 ország ötvenezer orvosa képviseletében 312 küldött vett részt, 1984-ben a finnországi Helsinkiben pedig 54 országot 448 orvos képviselt. Az orvosmozgalom kongresszusainak fő témái közé tartozott az atomháborúval kapcsolatos bizonyos nézetek vizsgálata, kritikája; egyesek ugyanis lehetségesnek tartják a rövid, illetve hosszú távú túlélést, a biztonságos területek létezését, azt, hogy az emberek az atomháborúban képesek lesznek ésszerű elhatározásokra. Katonai stratégák némelyike lehetségesnek tartja (tartotta) a korlátozott atomháborút és annak megnyerhetőségét is. A becslések szerint egy gyorsan kiterjedő nukleáris háborúban lehetséges a felhalmozott atomtöltetek 10-20 százalékának a felrobbanása.(több tölteté azért nem, mert már nem lesz, aki felrobbantsa). Az atomrobbanások mechanikai hatásának következtében 750 millió ember azonnal meghal, 1,1 milliárd ember a robbanás mechanikai, hő- és sugárhatása következtében rövid időn belül, újabb 1,1 milliárd ember pedig néhány héten belül pusztul el. Az atomháború tehát az emberiség 30-50 százalékának a pusztulását okozná rövid időn belül, a feltételezések szerint elsősorban Európában és Észak-Amerikában. Az atomrobbanás ellen közvetlen védelmet nyújtó óvóhely a nagy tömegek számára nem építhető ki, ez csak néhány kiváltságos embernek nyújthat menedéket. Mi történik azokkal, akik mégis a közvetlen túlélők közé tartoznak? Túlnyomó többségük a déli féltekén, Ázsia és Amerika kevéssé lakott területein él. Az atomháborút közvetlen túlélőknek szembe kell nézniök azokkal a következményekkel, melyeket leginkább „kőkorszaki állapotok’’-hoz hasonlíthatunk. A nukleáris robbanások nemcsak az emberiség jelentős részét pusztítanák már el hanem jóvátehetetlen károkat okoznának a bioszférában is. Az atomháború okozta károsodások ugyanis nemcsak a háború által közvetlenül sújtott területeket érintik, hanem kiterjednének egész Földünkre, hatásukat ott is érvényesítenék. A robbanások és a tűzvészek következtében a levegőbe, a sztratoszféra nagy magasságaiba kerülő por és a még apróbb részecskék, a füst részecskéi gátolnák, hogy a napsugárzás elérje a Föld felszínét. A Nap fény- és hősugárzása a felszínen a jelenleginek csupán 5-10 százalékára csökkenne, s következményképpen a földfelszín hőmérséklete az egyenlítőn is — 20 ° C-ra hűlne le. A robbanások következtében és a tűzvészek hatására megolvadna a sarki és a hegyekben levő jégtakaró egy része. A lezúduló csapadék okozta áradások pusztításainak helyét jégtakaró borítaná több évig. Ezeket az együttes hatásokat „nukleáris tél” fogalommal illetik, s ez már 1000 atombomba felrobbanása következtében is létrejöhetne. A túlélő emberiségnek a nukleáris tél körülményei között kellene szembenéznie a létfeltételek minimumával. A legveszélyesebb illúzió az, hogy az emberiség hosszú ideig együtt élhet az atomfegyverekkel. Nemrégen A. Myrdal, aki hosszú időt töltött fegyverkorlátozási tárgyalásokon, azt mondotta: „. . . ha a világ a jelenlegi folyamatot (ti. a fegyverkezési hajszát) folytatja, akkor nem érjük meg a 2000. évet”, így a továbbélésnek csak egyetlen módja lehetséges: nekünk kell elpusztítani az atomfegyvereket, mielőtt azok bennünket pusztítanának el. Vannak, akik azt állítják, hogy jó, ha vannak atomfegyverek, mert védik a békét, ugyanis az atomháborútól való félelem tartja vissza az atomhatalmakat a nukleáris fegyverek használatától. Ezt nevezik az „elrettentés” politikájának. De kérdezhetjük: ehhez az elrettentéshez szükséges-e a jelenlegi nukleáris arzenál? A jelenlegi mennyiséggel minden embert tizenötször el tudnának pusztítani a felhalmozott atomfegyverek. A fegyverkezési hajsza orvosi szempontból is rendkívül káros, mert a fegyvereket emberek kezelik, akik tévedhetnek, s ennek következtében hibás döntéseket hozhatnak. Másrészt rendkívül káros a fokozódó fegyverkezés azért is, mert óriási energiát, anyagot, pénzt és embereket von el más, produktív területekről, így többek között az orvosi kutatás, a gyógyítómegelőző munka fontos területeiről. A világ országai 1984-ben mintegy 800 milliárd dollárt költöttek fegyverkezésre. Az atomfegyverek rendkívül drágák. Egy nukleáris fegyverekkel ellátott atom-tengeralattjáró árából 160 millió gyermek egyévi iskoláztatási költségeit lehetne fedezni! A fegyverkezésre fordított évi kiadások négy órára eső része egyenlő az Egészségügyi Világszervezet teljes évi költségvetésével, a két napra eső hányad magtakarításából 750 millió gyermek teljes értékű védőoltását lehetne elvégezni. Húsznapi fegyverkezési költségből tíz éven át a Föld minden lakója számára egészséges ivóvizet lehetne előállítani. Jelenleg az emberiség 45 százaléka nem fogyaszt megfelelő ivóvizet, s percenként több százan halnak meg ennek következtében, vagy éhínség miatt. A fegyverkezési hajsza, a minden percben kirobbantható háború általi fenyegetettség érzése ma még kiszámíthatatlan hatást gyakorol a gyermekek pszichés fejlődésére. A háborús pszichózis hatásai megnyilvánulnak a generációs ellentétek fokozódásában, az elidegenedés, a csak mának élés tendenciájának fokozódásában, s hosszú távon táptalajt jelentenek különféle zavaros eszmék elterjedése számára is. A jelen helyzetben pesszimistának lenni annyit jelent, mint belenyugodni a megváltoztathatatlanba, az emberiség végpusztulásával fenyegető nukleáris háború elkerülhetetlenségébe. S ez a belenyugvás nagyon veszélyes. Veszélyes, azért, mert nem állít akadályt a háborús készülődés útjába, s így a nukleáris katasztrófa bekövetkezésének esélyeit javítja, másrészt azért is, mert pszichés hatásai révén károsan befolyásolja azok tevékenységét, akik az emberiségbe vetett hitük alapján meg vannak győződve arról, hogy az atomháború elkerülhető, s hogy ennek érdekében mindent meg kell tennünk. Az orvosmozgalom hazánkban is gyorsan kibontakozott. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott első nagygyűlésen több százan vettek részt, s biztosították támogatásukról a hazai mozgalmat. 1983-ban megalakult az Orvosmozgalom Intéző Bizottsága, s szervező munkájának eredményeképpen eddig már közel 20 ezer orvos, fogorvos, gyógyszerész és egészségügyi dolgozó írta alá a nemzetközi orvosmozgalomnak a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében kibocsátott felhívását. A magyar orvosmozgalomhoz több mint ezren aktívan csatlakoztak, s szakmai, tudományos és anyagi támogatást is nyújtottak. Országszerte tartottak megmozdulásokat, konferenciákat, melyek közül is kiemelkedő jelentőségű volt a Magyar Pszichiátriai Társaság háborús pszichózisok témájában tartott konferenciája. Értékes hazai kutatások folynak a háborús fenyegetettség gyermekek pszichés fejlődésére gyakorolt hatásáról. Mozgalmunk szót kap a Magyar Tudományos Akadémia és a MOTESZ, illetve társaságai rendezvényein. A mozgalom céljainak elősegítésére 1985-re pályázatot hirdettünk. Részt vehettünk az egészségügyi dolgozók helyzetéről Csopakon rendezett nemzetközi konferencián. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a nemzetközi orvosmozgalom úgy határozott, hogy a magyar orvosmozgalmat kéri fel az IPPNW V. nemzetközi kongresszusának megszervezésére és megtartására 1985-ben, Budapesten. A kongresszus jelszava: Ellenségeskedés helyett együttműködés. A hazai orvosmozgalom az első pillanattól fogva nemcsak az orvosokat, fogorvosokat és gyógyszerészeket, hanem az egészségügyi szakdolgozókat is hívta soraiba. Hisszük, hogy a tömegek mozgalmának óriási jelentősége van abban, hogy megakadályozzuk az emberiség pusztulását eredményező nukleáris háborút. A világ négymillió orvosával s több száz millió egészségügyi dolgozójával együtt óriási erőt jelentünk az atomháború elleni küzdelemben. Közösen küzdünk azért, hogy valódi leszerelés valódi fegyverzetcsökkentés legyen s hogy az emberiség ősidőktől fogva kinyilvánított, az utóbbi időben kimondhatatlanul felerősödött békevágya végre valóra váljon. 1985. BUDAPEST ÜLÉSEZETT A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA Napirenden az 1985. évi népgazdasági terv December 14-én Gáspár Sándor elnökletével ülésezett a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület Bukta Lászlónak, a SZOT titkárának előterjesztésében megvitatta az 1985. évi népgazdasági tervet, és megtárgyalta a tervvel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes. — Hagyomány szakszervezeti mozgalmunkban, hogy minden év végén áttekintjük az adott év gazdálkodásának várható eredményeit, szólunk gondjainkról és véleményét mondunk a következő év tervcélkitűzéseiről — kezdte előadását Bukta László, a SZOT titkára. — Az 1984. évi terv teljesítéséről nem hálátlan feladat beszélni. Az MSZMP Központi Bizottsága a közelmúltban összegezte az ez évi eredményeket. Annak nyomán, valamint a már megismert előzetes adatokra támaszkodva a SZOT elnöksége is kedvezőnek ítéli a gazdaságban tapasztalható megélénkülést, a gazdaságfejlesztés 1984-re tervezett fő előirányzatainak sikeres teljesítését — folytatta a SZOT titkára. Ezt követően elemezte az 1979 óta folytatott gazdaságpolitikát, amelynek eredményeként javult külgazdasági egyensúlyunk, stabilizálódott az ország fizetőképessége. Ezeket az eredményeket mindenek előtt dolgozó népünk helytállásának köszönhetjük. Népünk felelőssége látszik a pártunk közelgő XIII. kongresszusára és felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenyben is — mondotta az előadó. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a közvetlen termelésben dolgozók helytállását tapasztalhatjuk, hanem a népgazdaság egyéb ágazataiban, így az egészségügyben dolgozókét is, akik többségükben ellenszolgáltatást nem várva, odaadássalvégzik gyógyító munkájukat. A SZOT titkára az 1985-ös terv célkitűzéseiről szólva hangsúlyozta, hogy az előirányzatok olyan gazdaságpolitikai törekvéseket alapoznak meg, amelyek joggal tarthatnak igényt a dolgozó nép támogatására. Mint mondotta, a terv szerint az 1985-ös évben meggyorsul a nemzeti jövedelem növekedése, ami lehetővé teszi, hogy az elmúlt évekhez képest kedvezőbb bérpolitikát folytassunk, kedvezőbb lehetőséget teremtsünk életszínvonal-politikánk számára is. A szociálpolitikai kérdésekről szólva a SZOT titkára elmondta, hogy annak fő fejlesztési irányvonalaival a SZOT elnöksége egyetért, különösen az idős korúakkal, a pályakezdő fiatalokkal, a gyermekes családokkal kapcsolatos célkitűzések megvalósítását támogatja. Bukta László végezetül a munkaverseny eredményeiről szólt, és kérte a tanácsülés résztvevőit a tervvel kapcsolatos vélemények elmondására. A vitában felszólalt dr. Füzi István, szakszervezetünk főtitkára is. Egyebek között a következőket mondotta: — Bukta László szóbeli előterjesztésével egyetértek, s ehhez kapcsolódóan tolmácsolom szakmánk véleményét — kezdte felszólalását a főtitkár, majd így folytatta: — Az 1985. évi népgazdasági tervet társadalompolitikai, gazdaságpolitikai céljaink megvalósulása szempontjából nagyon lényeges dokumentumnak tekinthetjük, hiszen a VI. ötéves terv záró éve számadás a tervciklusban foglalt feladatok végrehajtásáról, és egyúttal a VII. ötéves terv készítésének bázisa is. Szakszervezetünk egyetért az 1985. évi terv irányelveivel, gazdaságpolitikánk tervezett fő célkitűzéseivel, amelyek a gazdasági egyensúly megőrzésére, külső és belső oszthatatlanságának biztosítására (Folytatás a 2. oldalon.) Az ülés résztvevői