Egészségügyi munka, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1956-08-01 / 8. szám
KÖZÉPFOKÚ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK LAPJA ★ Pavlov személyisége* Dr. DONÁTH TIBOR egyetemi adjunktus Világszerte számos könyv foglalkozik Pavlov tudományos munkásságával és tanainak hatásával. Hazánk orvostudományában egyre inkább tért hódítanak e tanítások és egyre jobban átszövik orvosi gondolkodásunkat. Mindezek mellett kevés szó esik Pavlovról, az emberről, akinek alakja példamutatásul szolgál mindannyiunk számára. Azt a hatalmas életművet, melyet Pavlov alkotott, csak nagy egyéniség alkothatta. Munkatársai, környezete leírásai alapján felelevenedik alakja és kirajzolódik előttünk életútja. Ragyogó egyéniség, aki lelkes, állhatatos jellemével mindenki csodálatát kivívja. Ragadjunk ki egy-két jellemvonást, mely nélkül nem lehet képet alkotni egy alkotásokban annyira termékeny életről. Szenvedélyes ember volt, amely megnyilvánult a munkára való felkészülésben, a cselekvésben, beszédének dinamikájában. A híres ,,szíriai napokon”, amikor a kísérletek értékelésére került a sor, a legerősebb kritikát és őszinteséget kívánta meg munkatársaitól. Nem szerette, ha valaki túlságosan gyorsan egyetértett vele. Szeretett vitázni tudományos kérdésekről. Megvetette a hízelkedést, a hajbókolást. Utolsó éveiben is fiatal munkatársaival egyforma munkát vállalt és azok sokszor megcsodálhatták idős korának csodálatos teljesítő képességét. Minek köszönhette Pavlov ezt a hatalmas életerőt, amely 87 éven át biztosította számára a legteljesebb szellemi és testi frisseséget? Elsősorban már a szülői nevelésnek. Nagyon szigorú nevelést kapott. Apjának kedvenc mondása volt: „Előbb a munka, azután a szórakozás”. Szüleitől tanulta meg a rendet, pontosságot, és a kötelességtudást. A nagy család gondjaiból neki is kijutott. Mint legidősebb fiúnak, a faaprítás, tűzrakás, a kisebb gyermekek mosdatása jutott. Ilyen körülmények között megismerkedett az élet keményebb oldalával is. * Részlet I P. Pavlov halálának 20. évfordulóján a Semmelweis-teremben tartott fianoni előadásból.