Egészségügyi munka, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1956-03-01 / 3. szám
nem jár mindig együtt a munkaképesség helyreállításával. Az ilyen betegek egy része mint fertőzőforrás él tovább és ezeknek a családból való kiemelése, otthonban való elhelyezése a tbc elleni küzdelmet nagy lépéssel vinné előre. Jelenleg is vannak rokkantotthonaink, pl. Kőszeg, Csákvár, Kútvölgy, de a betegek a nagy távolság, az otthonuktól hosszú időre való elszakadás miatt nem veszik mindig szívesen igénybe. Budapesten egyedüli otthon a Tábor, mely a mai követelményeknek nem felel meg, ennek ellenére hosszú várakozás előzi meg a beutalást. A tuberkulózis elleni küzdelem eredményeiként kell megemlíteni azt a tényt is, hogy a halálozás mindinkább az idősebb korcsoport felé tolódik el és ma már a tbc-ben elhaltaknak több, mint 36%-a 60 éves és annál idősebb. A mortalitás csökkenésének alakulásáról ismertetek néhány számadatot. A mortalitás csökkenésében a legújabb gyógyeljárások mellett elsőrendű szerepű a megelőzés és a családgondozás. Ezt a feladatot — az ambuláns gyógykezelés mellett — a gondozó intézet végzi. A gondozói hálózat fejlesztése könnyebben megoldható, mint a költségesebb gyógyintézetek létesítése és ezért a múltban sokkal gyorsabb volt a gondozók fejlődése, mint a kórházaké, vagy szanatóriumoké. Az első magyarországi gondozó 1906-ban létesült Szombathelyen. Ugyanebben az évben vetette fel Müller Kálmán egyetemi tanár Budapesten is egy diszpanzer létesítését, mondván, hogy annyi tbc-s ágyat úgysem lehet létesíteni, ahány beteg van (ebben az időben 5—600 000-re volt tehető a tbc-s betegek száma) és a még munkaképes betegeket is ellenőrizni kell, mert fertőzhetik környezetüket. Javaslata nyomán a következő évben, 1907-ben megnyílt az első gondozóintézet Budapesten, a Kistemplom u. 6. sz. alatt, ugyanabban az épületben, amelyben ma is működik és igen szép, eredményes munkát végez a VIII. ker. tbc elleni harcában; annak ellenére, hogy amint dr. Tausz Ferenc, a Szanatórium Egyesület I. titkára mondja: „Az épület nem minden tekintetben felel meg a követelményeknek, de ígéret van annak átalakítására“. A Kistemplom utcai gondozóval kapcsolatban említem meg, hogy megindulásával egyidőben találjuk első nyomát a tbc területén a védőnői munkának. Ugyancsak dr. Tausz írja a könyvében, hogy felvettek a gondozóba egy „biztost“, aki egyébként egészségügyi hivatalszolga volt, kiküldték 2 hónapra az Erzsébet Szanatóriumba, hogy a betegekkel való bánásmódot és viselkedést megtanulja, ezután pedig a gondozóban „Hivatva volt a család egészségügyi, anyagi, személyi és családi viszonyait jóbarátként kikémlelve az orvost tájékoztatni a segélyezés mérve és minősége felől, azonkívül a beteget és családját a helyes viselkedésre rászoktató 1875-ben 86 tízezrelék 1900 ban 44 tízezrelék 1910-ben 35 tízezrelék 1930-ban 20 tízezrelék 1940-ben 17 tízezrelék 1950-ben 7,4 tízezrelék 1954-ben 3,4 tízezrelék