Egészségügyi munka, 1956 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1956-09-01 / 9. szám

­ MOSOLYGÓ OLDAL Munka, pihenés vagy szórakozás? Imre bácsi egészségügyi dolgozó. Valamikor beteghordó volt, de amióta eltörött a lába, ami bice­gőre gyógyult, letette a hordágy rúdját és udvaros lett belőle. Otthon udvaros, itt Fonyód-Béla­­telepen üdülő. A múlt heti csoport­tal érkezett. Fekete ünneplő ruhája ki volt kefélve, az új cipője ragyo­gott, kalapját a kezében hozta,­­amikor a fekete csukaszájú vasúti táskájával a vonatból kiszállt. Az első vacsoránál rendesen, sze­rényen viselkedett. Látszott, hogy zavarban van, alig találja a he­lyét, annyira új volt minden, ami körülötte történt. De aztán megtalálta. Napokon át sétált, beszélgetett, este pedig ko­rán tért nyugovóra. Csak a reggelek..­­ No de men­jünk szépen sorjában. Pár nappal megérkezése után az üdülő dolgo­zói azt vették észre, hogy a kert utai fel vannak seperve, a székek össze vannak hordva, az udvar ki van takarítva! — Ki takarította ki? •— Én nem! .. —■.­­. én sem ... No de ki? Imre bácsi. A­ fürge gondnok megleste és számonkérte az öreget: — Maga vendég, Imre bácsi. Maga pihen. Söpörni, taka­rítani, dolgozni nem szabad. Mint egy megszeppent iskolás* gyerek, úgy állt Imre bácsi a gond­nok előtt: — Nézze»n­ ék­ már kö* lyökkorom óta reggel négykor ke* lek. Itt se állhatok tovább. Hogy ne zavarjam a többit, inkább az ud* varba megyek. Igazán megenged­­hetnék ezt a kis szórakozást Azóta állandóan azon gondolko­dom, hogy mi a söprés? Munka, pihenés, vagy szórakozás? A reggeli és a „Frühstück” idős bácsi jelentkezik gyomor* nedv-vizsgálatra. Annak rendje* módja szerint, megkérdezzük, reg* gelizett-e? A válasz kerek: nem! így hát nyugodtan levezetjük a szondát. Szépen nyel a bácsi, nincs semmi baj, de a gyomornedvet nem sikerül kihúzni. Pihentetjük, fek­tetjük, végre megindul,­­ azonban tele van emésztetlen ételmaradé­kokkal. A bácsi azt állítja, hogy nem reggelizett. „Keresztkérdés”-t teszünk fel. Evett-e valamit este óta? „Csak egy kis töltött káposz­tát früstököltem hajnali négy óra* kor” — hangzik el a vallomás. Zenebarát Ús tanuló-nővér érkezik az osz­tályra. Nagyon tanulékony, szor­­galmas, tevékeny. Nőbeteg csapó* lásához készülnek s most is szolgá* latkészen ugrik. ..Már is adom m tóraklarinétot!1­­ 384

Next