Egészségügyi munka, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
sek mind változatosabb formái váltak ismertekké és az ellenük való védekezés szükségessége életre hívta a munkaegészségtant. A városi lakosság élelmiszerellátásának, az egyre bővülő csoportos élelmezésnek problémái, a hiánybetegségek felfedezése napirendre tűzték a népélelmezés kérdését. Ennek tudományos alátámasztásaként alakult ki a táplálkozás- és élelmezésegészségtan. A gyermekgyógyászat és településegészségtan eredményei összefonódva jelentkeznek az iskolaegészségtanban. A közegészségtannak e szakterülete ma már a gyermeknevelő intézmények települési, építési, szellőztetési, fűtési, világítási, berendezési problémáin túlmenően a tanítás rendjének, módszereinek, a gyermekek életmódjának az egészségre gyakorolt kutatásaival is foglalkozik. Az utóbbi évtizedekben a közegészségtannak nemcsak kutatási területe bővült. A technika, továbbá az élettan fejlődése lehetővé tette, hogy sokkal finomabb módszerekkel vizsgálják a környezetet és annak a szervezetre gyakorolt hatását. Fejlődött a közegészségtan szemlélete is. Amíg régebben főleg olyan környezeti hatásokat vettek figyelembe, amelyek alaki elváltozásokat okoztak egyes szervekben, ma jelentőséget tulajdonítanak a szervezet működésében bekövetkező kisebb változásoknak is. Pavlov tanításának érvényesülését jelenti a környezetnek a központi idegrendszerre, a lelki működésekre gyakorolt hatásának egyre kiterjedtebb vizsgálata. A közegészségtannak, fejlődése során sok akadállyal kellett és kell megküzdenie. Gátolta útját az örökléstan reakciós irányzata, amely szerint az ember tulajdonságait, köztük egészségi állapotát is döntő mértékben öröklődése határozza meg és az öröklődés a környezet által nem változtatható meg, nem javítható. E tanítás szerint a lakosság egészségének fejlesztéséhez nem elsősorban a környező viszonyok javítása, hanem a betegek, gyengék sterilizálása, vagy kiirtása szükséges, nehogy keveredésükkel lerontsák az úgynevezett „jó“ öröklődésűek egészségét. E reakciós tanítást gyakorlatilag is megvalósította a német fasizmus, amely a gyengébb egészségi állapotúak ezreit gyilkolta meg tervszerűen. Pedig nemcsak a biológia, hanem az orvostudomány is számos bizonyítékát nyújtja, hogy az egészséges környezet, kielégítő táplálkozás menynyire javítja a szervezet állapotát. Sokszor áthághatatlan nehézségekbe ütközik a tőkés társadalomban a közegészségtan követelményeinek gyakorlati megvalósítása. A technika minden fejlődése ellenére ma is jelentős különbség van a tőkések és munkások lakásviszonyai, a villanegyedek és munkásnegyedek vízellátása, csatornázása között. A közegészségügyi viszonyok javítására irányuló törekvések számos esetben magánérdekekbe ütközve torpannak meg. A közegészségügyi követelmények mind teljesebb érvényesítésére csak a szocialista társadalom nyújt lehetőséget. 3