Egri Egyházmegyei Közlöny, 1871 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1871-07-01 / 13. szám
99 annyi áll, hogy az erélyes és férfias eljárás előbbutóbb kiküzdi náluk is részünkre az elismerést, ha csak mákszemnyi fogékonyság van bennük az erény iránti tiszteletre ; ellenben az oly dicsőség és béke, melyet a legkönnyebb szerep, a semlegesség által vásároltunk, elleneink részéről valódi becsülést és biztos nyugalmat nem szokott vonni maga után ; mert ha külsőleg, látszatra békében vannak is velünk, de ellenei azon elveknek és czéloknak, melyeknek mi szolgái vagyunk, s így elleneink titokban nekünk is. Bármily magasztaló szavak és édesen hangzó fölkapott phrasisok tulajdonképen nem egyebek, mint csábító syrén-hangok, melyekkel az igazság harczosát a tétlenség puha párnáin mélyen elaltatni iparkodnak. A semlegesség által szerzett béke ránk nézve nem lehet megnyugtató sem, azaz: voltaképen nem is béke; mert ha kötelmeink teljesítését elmulasztjuk, lehetetlen, hogy lelkiismeretünk nyugodni engedjen bennünket. E lelkiismeret szava pedig annál több nyugtalanságot és fájdalmat fog okozni, minél helyesebb fogalmával bírunk kötelmeink teljesítése fontosságának , minél gyászosabb következményei lehetnek a mulasztásnak, s minél könnyebben akadályozhattuk volna meg azokat. A katholikus papságnak kivált a mostani események közötti részvétlensége, semlegessége teljességgel nem nyújt kilátást arra, hogy egyházunk ellenei békét engednének nekünk, ha a tevékenység teréről visszavonulnánk. Sőt azon véleményben, hogy megfélemlítettek bennünket, könnyen gyáváknak tarthatnának, kik midőn a küzdelemben annyi előnnyel rendelkezünk, mégis tétlen nézzük, hogyan foglalnak el tért tér után előlünk. Míg mi papok maradunk, míg szolgái leszünk azon egyháznak, hirdetői azon elveknek és tanoknak, melyeknek ők engesztelhetlen s elfogult ellenei, soha se ámítsuk magunkat azzal, hogy visszalépésünk által békét vagy csak legalább némi előnyt is biztosíthatunk magunknak. A történet mindenütt azt bizonyítja, hogy az egyház ellenei az üldözéssel soha sem hagynak föl, legfölebb is csak pihenni szoktak ; részükről tehát kíméletre nem igen számolhatunk. Hogy tétlen semlegességünk által a jövő nemzedékeknek igen sok kárt okozhatunk, hogy egykor azoknak méltó megrovása és szemrehányása érhet minket a mostani mulasztásokért, említeni fölösleges. Ezek szerint, legalább az itt érintett főbb vonásokból is látható, hogy a papságnak főképen a mostani körülmények közötti semlegessége sem igazolható, sem előnyös nem lenne ! Emellett arra kell még méltó tekintettel lennünk, hogy ha e semlegesség már magára az illető egyénre nem előnyös , az egyházra meg épen káros. Mint égi jegyese mondá, az egyház is teljesen elmondhatja: Qui non est mecum, contra me est; mert valóban minden perez, melyet egyházunk érdekében fölhasználni bármily téren elmulasztunk, megannyi kedvező szolgálat folytonosan résen álló elleneinek ; minden positio, legyen az országgyűlési, megyei és községi képviselet, vagy az irodalom, sőt a tudományok valamely tere, melyet tétlenségünk következtében elfoglalni engedünk, mint a szomorú tapasztalás mutatja, csakhamar az egyház ellen használtatik föl. Eszerint tehát a kár, melyet semlegességünk által okozhatunk, kettős, amennyiben először az egyház érdekében való tevékenység eredményei szűnnek meg; másodszor pedig föladva a tért, positív szolgálatot teszünk az egyház elleneink. S e kár annál nagyobb, minél nagyobb képzettsége s döntő körökre való befolyása az illető egyénnek, s minél messzebbre kihatók azon téves vagy káros intézkedések, melyek létrejöttének megakadályozásában részt nem vett. Hála legyen a szolgáit soha el nem hagyó jó Istennek : az irodalmi bérenczek, hitetlenek s vallástalanok rágalommal és égbe kiáltó hazugságokkal töltött lapjai és könyvei sem vívhatták ki minden erőmegfeszítés mellett sem azon czélzott eredményt, hogy az egyház, a papság tekintélyét megsemmisítsék. Nem lehet, nem szabad ugyan figyelmen kívül hagyni az eddigi rombolásokat sem, de a papság tekintélye még oly magaslaton áll, hogy nemcsak a községi, hanem a megyei és országos képviseletben is igen sok tekintetben határozott befolyást gyakorolhat ; s ha e tekintélyhez még magasabb képzettség társul, a hatás mindenesetre fokozva van; de fokozva a kár is, ha mind a tekintély, mind a képzettség által szerezhető előnyök a tunya semlegesség, közöny és tétlenség következtében lesznek semmivé. Tekintély tehát van, ha részben csorbát ejtett is rajta a kíméletlen gonoszság, s ha azt a további sérelmek ellen megóvni akarjuk, nem a semleges tétlenség tere az, melyen czélt érhetünk, hanem a lankadni nem tudó férfias tevékenységé, melyet érvényesítenünk kell a nyilvános élet minden rétegében, az irodalom útján épen úgy, mint a képviseleti szervezetben. Minél több tér nyílik előttünk a tevékeny