Egri Egyházmegyei Közlöny, 1871 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1871-07-01 / 13. szám

99 annyi áll, hogy az erélyes és férfias eljárás előbb­­utóbb kiküzdi náluk is részünkre az elismerést, ha csak mákszemnyi fogékonyság van bennük az erény iránti tiszteletre ; ellenben az oly dicsőség és béke, melyet a legkönnyebb szerep, a semleges­ség által vásároltunk, elleneink részéről valódi be­csülést és biztos nyugalmat nem szokott vonni maga után ; mert ha külsőleg, látszatra békében vannak is velünk, de ellenei azon elveknek és czé­­loknak, melyeknek mi szolgái vagyunk, s így el­leneink titokban nekünk is. Bármily magasztaló szavak és édesen hangzó fölkapott phrasisok tulajdonképen nem egyebek, mint csábító syrén-hangok, melyekkel az igazság harczosát a tétlenség puha párnáin mélyen elal­tatni iparkodnak. A semlegesség által szerzett béke ránk nézve nem lehet megnyugtató sem, azaz: voltaképen nem is béke; mert ha kötelmeink teljesítését elmu­lasztjuk, lehetetlen, hogy lelkiismeretünk nyu­godni engedjen bennünket. E lelkiismeret szava pedig annál több nyug­talanságot és fájdalmat fog okozni, minél helye­sebb fogalmával bírunk kötelmeink teljesítése fon­tosságának , minél gyászosabb következményei lehetnek a mulasztásnak, s minél könnyebben aka­dályozhattuk volna meg azokat. A katholikus papságnak kivált a mostani ese­mények közötti részvétlensége, semlegessége tel­jességgel nem nyújt kilátást arra, hogy egyházunk ellenei békét engednének nekünk, ha a tevékeny­ség teréről visszavonulnánk. Sőt azon vélemény­ben, hogy megfélemlítettek bennünket, könnyen gyáváknak tarthatnának, kik midőn a küzdelem­ben annyi előn­nyel rendelkezünk, mégis tétlen nézzük, hogyan foglalnak el tért tér után előlünk. Míg mi papok maradunk, míg szolgái leszünk azon egyháznak, hirdetői azon elveknek és tanok­nak, melyeknek ők engesztelhetlen s elfogult elle­nei, soha se ámítsuk magunkat azzal, hogy vissza­lépésünk által békét vagy csak legalább némi előnyt is biztosíthatunk magunknak. A történet mindenütt azt bizonyítja, hogy az egyház ellenei az üldözéssel soha sem hagynak föl, legfölebb is csak pihenni szoktak ; részükről tehát kíméletre nem igen számolhatunk. Hogy tétlen semlegességünk által a jövő nem­zedékeknek igen sok kárt okozhatunk, hogy egy­kor azoknak méltó megrovása és szemrehányása érhet minket a mostani mulasztásokért, említeni fölösleges. Ezek szerint, legalább az itt érintett főbb vo­násokból is látható, hogy a papságnak főképen a mostani körülmények közötti semlegessége sem igazolható, sem előnyös nem lenne ! Emellett arra kell még méltó tekintettel len­nünk, hogy ha e semlegesség már magára az illető egyénre nem előnyös , az egyházra meg épen káros. Mint égi jegyese mondá, az egyház is telje­sen elmondhatja: Qui non est mecum, contra me est; mert valóban minden perez, melyet egyhá­zunk érdekében fölhasználni bármily téren elmu­lasztunk, megannyi kedvező szolgálat folytonosan résen álló elleneinek ; minden positio, legyen az országgyűlési, megyei és községi képviselet, vagy az irodalom, sőt a tudományok valamely tere, melyet tétlenségünk következtében elfoglalni en­gedünk, mint a szomorú tapasztalás mutatja, csak­hamar az egyház ellen használtatik föl. Eszerint tehát a kár, melyet semlegességünk által okozhatunk, kettős, amennyiben először az egy­ház érdekében való tevékenység eredményei szűn­nek meg; másodszor pedig föladva a tért, positív szolgálatot teszünk az egyház elleneink. S e kár annál nagyobb, minél nagyobb kép­zettsége s döntő körökre való befolyása az illető egyénnek, s minél messzebbre kihatók azon téves vagy káros intézkedések, melyek létrejöttének meg­akadályozásában részt nem vett. Hála legyen a szolgáit soha el nem hagyó jó Istennek : az iro­dalmi bérenczek, hitetlenek s vallástalanok rága­lommal és égbe kiáltó hazugságokkal töltött lapjai és könyvei sem vívhatták ki minden erőmegfeszí­tés mellett sem azon czélzott eredményt, hogy az egyház, a papság tekintélyét megsemmisítsék. Nem lehet, nem szabad ugyan figyelmen kí­vül hagyni az eddigi rombolásokat sem, de a pap­ság tekintélye még oly magaslaton áll, hogy nem­csak a községi, hanem a megyei és országos kép­viseletben is igen sok tekintetben határozott be­folyást gyakorolhat ; s ha e tekintélyhez még ma­gasabb képzettség társul, a hatás mindenesetre fo­kozva van; de fokozva a kár is, ha mind a tekin­tély, mind a képzettség által szerezhető előnyök a tunya semlegesség, közöny és tétlenség következ­tében lesznek semmivé. Tekintély tehát van, ha részben csorbát ejtett is rajta a kíméletlen gonoszság, s ha azt a további sérelmek ellen megóvni akarjuk, nem a semleges tétlenség tere az, melyen czélt érhetünk, hanem a lankadni nem tudó férfias tevékenységé, melyet érvényesítenünk kell a nyilvános élet minden ré­tegében, az irodalom útján épen úgy, mint a kép­viseleti szervezetben. Minél több tér nyílik előttünk a tevékeny­

Next