Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-06-01 / 11. szám
Negyedik évfolyam. 11. szám. Eger, 1872. Junius 1. ______ _________________________________ EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Tartalom : A kajk papság vallási lefolyásának tényezői. — A gyóntatás köréből. — A gyöngyösi nő-kolostorok. — Uradalom. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek. Megjelenik : minden hó 1-én és 16-án iy2 íven. Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czím alatt: „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, az érseki finöveldében“ küldendők. Egész évre 3 frt. Fél évre 1 frt 50 kr. Előfizetés : A kath. papság vallási befolyásának tényezői. (Folytatás.) Mellesleg megemlítünk itt egy más megszívlelendő tényt. Az idők hagyományai, az összes népek szokásai igazolják, hogy a természeti ösztön bizonyos neme távol óhajtá mindig a vallás szolgálatára szentelt egyéneket az érzéki élvezetektől. Ez ösztönben mély bölcseség nyilvánul, melyet csak a megvakult szellem vagy megromlott szív ismerhet félre. A katholicismus mint mindenütt, úgy itt is fényes bizonyítékot nyújt isteni eredetéről, midőn oly gondolatot valósít meg, mely más vallásoknál csak csirájában volt meg ; midőn magához kapcsolja s eredeti szépségének visszaadja mindazt, mi az emberi nem gyakran elferdített hagyományaiban mint igaz, szép és jó létezett. Olvassuk a népek vallástörténetét és mindenütt fel fogjuk találni a viszonyt kisebb nagyobb mérvben a vallás szolgái és az érzéki elvekről való lemondás között; mindenütt észre fogjuk venni ugyanazon nézetet azon mély harmóniára vonatkozólag, melynek a szív tisztasága s az áldozat bemutatása között léteznie kell. Az Isten lelke által vezetett kath. egyháznak vala föntartva, hogy a világnak e tekintetben legfönségesebb példaképet nyújtson, fiainak egyik jelentékeny számú osztályágát szabálylyá tevén, mit az evangélium csak tanácskép ajánl ; neki volt föntartva a papság méltóságát úgyszólván az angyalokéig emelni, kötelességéül szabván azon önmegtagadást, mit alig vélt kivihetőnek az emberi bölcseség. És ki nem ismeri, ki nem érzi fönségét a szentély szolgájának, midőn az oltár előtt térdeire esve, a nép bűneiért imádkozva, a Mindenhatónak az engesztelő áldozatot bemutatva, mint fensőbb természetű lény tűnik föl, távol mindazon kötelékektől, melyek másokat fogva tartanak? A tömjénfüst, mely kezeiből fölemelkedik. az ima, mely szivéből jő, a szűziesség édes illatával vegyül ; s ha oltári szolgálatáról átmegyünk egyéb kötelmeire, ha őt a hívekhezi egyenes vonatkozásaiban szemléljük : ki nem látja, hogy mennyivel növekszik tekintélye, mennyivel nagyobb tiszteletet s bizalmat gerjeszt, ha a hívők gondolata e szent hivatalt illetőleg semmi földi elem, semmi ellentétes kép által nem zavartatik? Ha helyes fogalmat akarunk alkotni ama roppant hátrányról, melyet a házasság köteléke a klérus befolyását illetőleg előidézne: alkalmazzuk e föltételt egy nagy szent életére. Nézzük p. szalezi sz. Ferenczet, az imádság, a szent buzgalom ez emberét, e fáradhatlan papot nemes törekvéseiben, ki életének minden perczét Isten dicsőségére és embertársai javára szentelő ; vájjon ha a béke ezen angyalát, a világ erényét, a keresztény felebaráti szeretet áldozatát, az isteni szeretet sugaraitól fölemésztett apostolt, kit most annyi erény, önmegtagadás és áldozat láttára csudálunk — a házasság kötelékei között képzeljük : nem fog-e szükségképen csökkenni iránta való tiszteletünk? már maga e képzelet behomályosítani látszik ezen égi képet, melyet lelkünk oly szent, oly édes gyönyörrel szemlél, u igen, mert e pontnál nem csupán az egyház által szabott kötelmet, de a természet szülte benső ösztönt, szükséget érezzük, hogy ennek így kell lennie. És hasztalan minden törekvés ily igazságok ellen harczra kelni. Ez igazságnak sajátlag nincs is érvekre szüksége, mert azokhoz tartozik, melyeket a szív által hamarább észreveszünk, mint értelmünkkel elfogadunk. Ily kérdéseknél nincs szükség philosoph-bíróra, hisz ezeknek vajmi gyakran érdekükben áll a legegyszerűbb igazságok ellen is rendszeres hadat vezetni ; a philosophiai száraz okoskodás határtalan részletezés és kicsinykedő analysisek által gyakran önmagát semmisíti meg. Mindazáltal nem félünk az Ítélettől, nem utasítjuk vissza a józan emberi észnyt