Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1876-07-01 / 13. szám
98 hogy e harczok vörös fonalként húzódnak végig a történelem lapjain. Hogy korunk is szintere, arénája az emberiség nagyszerű eszmeharczának — azt nem annyira tudja, mint inkább érzi mindenki, ki eszmélni és gondolkozni tud ; mert hisz e küzdelem, e harcz miaimái mintegy a légben úszkálnak, rejlenek ! — ki ignorálhatja, ki nem látja ez eszmeharczot, mely oly marquirozottan lép máris szemünk elé ? ! Két szellem-óriás , két, egymással egészen ellentétes szellemi irány viv. küzd egymással élethalál-harczot korunk küzdő eszméinek circusában. Meg kell neveznünk valódi néven e két szellemóriást. Nevük : supernaturalismus és materialismus! Miért küzdenek ezek ? Sarkalatos elvi ellentét, mint roppant, áthidalhatlan űr, tátong a kettő között. Compromissumokra lépni, pactálni, egyezkedni ezek nem képesek. Tűz és víz, víz és olaj nem egyesülhetnek , nem békülhetnek ki egymással soha — de soha ! A supernaturalismus, mint az isteni kinyilatkoztatáson, egy személyes Isten, és a lélek halhatatlanságának hitén alapuló positiv tanok összege, — mely tanoknak fő, illetőleg egyedül jogositott depositáriusa a róm. kath. egyház — küzd, harczol az emberiség földi boldogitása — és a lelkek üdvözlésének magasztos czéljáért fogytig küzd a végsőig. A supernaturalismus boldogítani, emelni, fejleszteni akarja az emberiséget a kereszténység által lerakott magasztos társadalmi alapokon. Ez tehát, midőn fejleszt és javít, egyszersmind conservál, de nem rombol. Egyik kézzel javítja, igazgatja a társadalom hiányos állapotait, s gyógyítja annak betegségeit — a másikkal pedig az égre mutatván hangosan mondja : „Sursum corda!!“ — A supernaturalismus jogfogalmainknak — miután azok mindig vallásos eszméinken alapszanak — szilárd alapja, és államéletünknek erkölcsi biztosítéka. Ugyanazért a supernaturalismus hite nélkül mai államszerkezetünk és társadalmunk egy pillanatra sem képzelhető. A materialismus? Oh, ez egy egészen más világ, más régió ! — »Egy személyes, a természeten kívül álló, mindent alkotó és föntartó Isten nincs. Az Isten nem egyéb, mint az ős-természet, s annak mindent létrehozó őserői. Ennélfogva túlvilág sincs. „A földön van mennyországod és poklod. A föld legyen minden törekvéseid végczélja, ez legyen vágyaidnak non plusultrája. Azt higgjed, amit látsz, és amit kézzel foghatsz. Egyébként a tudásnak, a haladás-, fölvilágosodás- és tudománynak nincs a hitre szüksége , különben a hit a tudatlanoknak, együgyüeknek, bárgyaknak és gyermekeknek való. Az emberiség fölvilágosult része kinőtt már a hit békéiből.“ Ez, s ilyen körülbelül a materialisticus világnézlet. Nagyon természetes, hogy ezen materialisticus világnézlet mellett a keresztény alapokra lerakott régi társadalmi rend meg nem állhat. Egy személyes Isten hitének megdöntésével okvetlenül megdől a vallás — és ezzel kihull azon talpkő, melyre a mai társadalmi rend és tekintély elve építve van. A materialismus korántsem conserválni, de bontani és rombolni akar, kezdve az alapoktól, felforgatni gyökerestül, — hogy a régi keresztény társadalom feldúlt, széthányt romjain kezdjen, építsen magának egy új társadalmat. És ezzel eljutottunk a materialismus szülöttéhez , a modern anyagelvi liberalizmushoz. Ezen modern liberalismusnak az anyja, a forrás, honnét ered, nem más, mint maga a föntebb érintett materialismus. Ez azon dolgozik, hogy átváltoztassa, egészen újjá alakítsa, éspedig fölismerhetetlenül, a keresztény alapokra lerakott társadalmi rendet. Ezen ördögi művének keresztülvitelében legnagyobb akadály, legélesebb szálka természetesen a kereszténység, illetőleg a katholicismus. Mi természetesebb tehát, mint hogy ez ellen irányozza Armstrong ágyainak teljesen fölszerelt pusztító ütegeit ? Nagyon jól tudja ő, hogy a mai keresztény társadalom a katholicismuson, mint alapon nyugszik. Kérdhetné mégis valaki, hogy vájjon a modern liberalismus miért támad, miért lázad minden ereje s igyekezetével különösen a katholicismus, miért nem a többi keresztény vallásfelekezetek ellen is? ! — A felelet e kérdésre igen könnyű és egyszerű. — Azért nevezetesen, mert minden keresztény vallásfelekezetnek , minden, bármi néven nevezendő keresztény secának éltető, tápláló talaja a katholicismus termékeny földe, — onnét, abból szívják azok minden életnedvöket. Vedd el alóluk a talajt, döntsd meg a katholicismust, és ők — hiszik vagy nem hiszik ez állítás igazságát — mégis mindenesetre elhalnak, kiszáradnak ! „A protestantismus mint merő negatio, csak addig létezhetik, míg az álli-