Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-16 / 2. szám

Nyolczadik évfolyam. 2. szám, Eger, 1876. január 16 Tartalom : A­­ porosz egyházközség vagyonkezelésére vonatkozó törvény s a porosz püspöki kar. — A természettudomány végczélja. — A qué­beci egyháztartomány püspökeinek pásztori levelek néhány korkérdés fölött. — — Lelkipásztori esetek és kérdések. — Egyház­megyénk és hitélete köréből. — Vegyesek,­­ Megjelenik: | Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e ez lm alatt: { minden hó i-én é» „Az Egri Egrtttzaiegrei Közlöny szerkesztőségének Egerben, a papnő­ 16-án liven. veidében“ küldendők. : • -----~~ ■ ] Előfizetés : 1 Egész évre 2 frt. j Fél évre 1 frt.­­ EGEI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. A porosz egyházközségvagyon keze­lésére vonatkozó törvény s a porosz püspöki kar. II. A porosz főpásztorok először is arra hivat­koznak, hogy a javasolt, most már megalkotott törvény az egyház önállóságát, auto­nómiáját sérti. Az egyház alkotmányát nem­ az államtól kapta, azt tehát utóbbi egyik lényeges alkatrészében meg nem szoríthatja. An­nál jogosultabban nyilatkoznak, mert épen a po­rosz alkotmány (1850. jan. 31. 15. 16. §§.) az egyháznak a maga körében oly szabadságot en­ged, a­­melynek e törvény egyenes megtagadása. Igaz, hogy az alkotmány idézett szakaszai a múlt évi június 18-iki törvény által hatályon kívül tétettek, de ebből mit sem lehet az egyházi ön­állóság rovására következtetni. Az 1850-iki al­kotmány az egyház lényegéből folyó elveket biztosította államilag, de újakat nem teremtett; újabb intézkedéseit visszavonta, de az egyház lényeges jogait megszüntetni épúgy nem volt illetékes, mint olyanokat alkotni. Sőt a­mennyiben az 1850-iki törvény némi megszorí­tást is tett, különösen sérelmes volt az egyház házasságügyi törvényhozására, e megszorítások most megszűnteknek tekintendők. Az ugyan a normális állapot, midőn az egyház és állam, mint külön álló társaságok egymással békében állanak , a­hol azonban az állam kötelességszerű védelmét megtagadja, sőt ellenséges állást foglal el, ott az egyház a maga álláspontjához ragasz­kodik, szabadon, mint azt egyház joga előírja. A porosz törvény továbbá az egyházi va­gyont a hitközség­ tulajdonaként tekinti , új vagyonkezelő közegeket teremt, milye­neket az egyházjog el nem ismerhet. Egyébiránt az az elmélet, melyet e törvény megvalósít, nem új, a­mennyiben Sarpi, Böhmer, Eichhorn, Savi­­gny által már rég felállíttatott, de egyúttal a­ legtekintélyesb egyházjogirók egyező véleménye szerint, mint a kiforrásokkal s az egyház jogá­val ellentétes, túlhaladt álláspontot képez. Indo­koljuk ezen állításunkat, lássuk ez elméletet kö­zelebbről. A hitközség tehát azért volna a területén létező egyházi vagyon tulajdonosa, mert képviseli az egyházat az illető helyen. Ezen (állítólagos) tulajdon­jogánál fogva pedig vagy 1-ör jogosult volna minden jogsérelem nélkül a kérdésben álló vagyont tetszése szerint bármire fordítani, annak valami állandó rendeltetést kitűzni : vagy 2-or az illető vagyont saját egyházi czéljaira, közegei által akaratához képest alkalmazni ; vagy 3-or az egyházi vagyon kezelésének s mirefordításának, föltéve, hogy korlátlanul nem intézkedhetik felőle, legalább a község nevében kellene történnie. Mind a három eset azonban önmagában ellenmondó s határozottan ellenkezik az egyház szervezetével. Első esetben a hitközség korlátlanul intéz­kedhetnek az egyházi vagyon felett. Ámde az egyházi vagyon természetében rejlik, hogy az csupán csak egyházi czélokra fordítható. Ha te­hát a hitközség e tekintetben korlátlanul intéz­kedhetnék, jogában volna az egyházi vagyont tetszése szerinti, nem egyházi czélra is fordítani, jogosítva volna azt teljhatalmából folyólag egy­házi jellegéből is kivetkőztetni vagy azt elidege­níteni. Elesvén pedig az egyházi czélokra való fordítás, egyházi vagyonról többé szó sem lehet. Továbbá a hitközség ez esetben mint jogi, er­kölcsi személy szerepelne. Ha mint ilyennek, az egyházi vagyon mire forditására nézve korlátlan joga volna, következetesen jogában állana uj, ön­magától különböző jogi személyeket is felállítani, mihelyt t. i. a vagyont az eddigi, egyházi czé­­loktól különböző czélokra fordítaná. E hatalmat ’) Philipps, Lehrbuch d. Kredits 780. 1.

Next