Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-16 / 2. szám
Nyolczadik évfolyam. 2. szám, Eger, 1876. január 16 Tartalom : A porosz egyházközség vagyonkezelésére vonatkozó törvény s a porosz püspöki kar. — A természettudomány végczélja. — A québeci egyháztartomány püspökeinek pásztori levelek néhány korkérdés fölött. — — Lelkipásztori esetek és kérdések. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek, Megjelenik: | Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e ez lm alatt: { minden hó i-én é» „Az Egri Egrtttzaiegrei Közlöny szerkesztőségének Egerben, a papnő 16-án liven. veidében“ küldendők. : • -----~~ ■ ] Előfizetés : 1 Egész évre 2 frt. j Fél évre 1 frt. EGEI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. A porosz egyházközségvagyon kezelésére vonatkozó törvény s a porosz püspöki kar. II. A porosz főpásztorok először is arra hivatkoznak, hogy a javasolt, most már megalkotott törvény az egyház önállóságát, autonómiáját sérti. Az egyház alkotmányát nem az államtól kapta, azt tehát utóbbi egyik lényeges alkatrészében meg nem szoríthatja. Annál jogosultabban nyilatkoznak, mert épen a porosz alkotmány (1850. jan. 31. 15. 16. §§.) az egyháznak a maga körében oly szabadságot enged, amelynek e törvény egyenes megtagadása. Igaz, hogy az alkotmány idézett szakaszai a múlt évi június 18-iki törvény által hatályon kívül tétettek, de ebből mit sem lehet az egyházi önállóság rovására következtetni. Az 1850-iki alkotmány az egyház lényegéből folyó elveket biztosította államilag, de újakat nem teremtett; újabb intézkedéseit visszavonta, de az egyház lényeges jogait megszüntetni épúgy nem volt illetékes, mint olyanokat alkotni. Sőt amennyiben az 1850-iki törvény némi megszorítást is tett, különösen sérelmes volt az egyház házasságügyi törvényhozására, e megszorítások most megszűnteknek tekintendők. Az ugyan a normális állapot, midőn az egyház és állam, mint külön álló társaságok egymással békében állanak , ahol azonban az állam kötelességszerű védelmét megtagadja, sőt ellenséges állást foglal el, ott az egyház a maga álláspontjához ragaszkodik, szabadon, mint azt egyház joga előírja. A porosz törvény továbbá az egyházi vagyont a hitközség tulajdonaként tekinti , új vagyonkezelő közegeket teremt, milyeneket az egyházjog el nem ismerhet. Egyébiránt az az elmélet, melyet e törvény megvalósít, nem új, amennyiben Sarpi, Böhmer, Eichhorn, Savigny által már rég felállíttatott, de egyúttal a legtekintélyesb egyházjogirók egyező véleménye szerint, mint a kiforrásokkal s az egyház jogával ellentétes, túlhaladt álláspontot képez. Indokoljuk ezen állításunkat, lássuk ez elméletet közelebbről. A hitközség tehát azért volna a területén létező egyházi vagyon tulajdonosa, mert képviseli az egyházat az illető helyen. Ezen (állítólagos) tulajdonjogánál fogva pedig vagy 1-ör jogosult volna minden jogsérelem nélkül a kérdésben álló vagyont tetszése szerint bármire fordítani, annak valami állandó rendeltetést kitűzni : vagy 2-or az illető vagyont saját egyházi czéljaira, közegei által akaratához képest alkalmazni ; vagy 3-or az egyházi vagyon kezelésének s mirefordításának, föltéve, hogy korlátlanul nem intézkedhetik felőle, legalább a község nevében kellene történnie. Mind a három eset azonban önmagában ellenmondó s határozottan ellenkezik az egyház szervezetével. Első esetben a hitközség korlátlanul intézkedhetnek az egyházi vagyon felett. Ámde az egyházi vagyon természetében rejlik, hogy az csupán csak egyházi czélokra fordítható. Ha tehát a hitközség e tekintetben korlátlanul intézkedhetnék, jogában volna az egyházi vagyont tetszése szerinti, nem egyházi czélra is fordítani, jogosítva volna azt teljhatalmából folyólag egyházi jellegéből is kivetkőztetni vagy azt elidegeníteni. Elesvén pedig az egyházi czélokra való fordítás, egyházi vagyonról többé szó sem lehet. Továbbá a hitközség ez esetben mint jogi, erkölcsi személy szerepelne. Ha mint ilyennek, az egyházi vagyon mire forditására nézve korlátlan joga volna, következetesen jogában állana uj, önmagától különböző jogi személyeket is felállítani, mihelyt t. i. a vagyont az eddigi, egyházi czéloktól különböző czélokra fordítaná. E hatalmat ’) Philipps, Lehrbuch d. Kredits 780. 1.