Egri Egyházmegyei Közlöny, 1878 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1878-01-16 / 2. szám
Tizedik évfolyam. 2. szám. Eger, 1878. január 16. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Tartalom : Érsek ö nagyméltósága újévi szózata papságához. — Szabadelvű katholicizmus. — Az egyházi beszéd tartamáról. — Lelkipásztori esetek és kérdések. — Egyházmegyénk és hitélete korából. — Vegyesek. Megjelenik : J minden hó 1-én és 16-án 1 ivén. Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt: „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, a papnöveldében“ küldendők. Előfizetés : j Egész évre 2 frt. ■ 1 Fél évre 1 frt. Î Érsek ö nagyméltósága újévi szózata papságához. (Latin körlevele után.) A hajó vezetésének összes gondja szükségképen s kizárólag ugyan a parancsnokokra nehezül, s az utasoknak nem kell egyébre gondolniok, csak hogy a kitűzött révpartra eljussanak ; mégis, mivel a biztonság és veszély esélyei a főkormányossal s a hajón levőkkel egyenlően közösek, — ha talán váratlan vihar tör a tengerre, ha a feldühödt orkán rohamárján feltornyosuló fellegek, a napot éjbe vonva, a hajózókat még az ég látásától is megfosztják ; ha a vitorlatartók recsegése, a kötelek csikorgása, az ingadozó árbocz vérfagyasztó látványa, a roncsolt oldalzat rései, az egész gépezetnek hányattatása a felzajdult hullámokon és viharban, a hajótörés közeli veszélyét hirdetik, s egyszerre a nem is sejtett halál borzalmát keltik fel : akkor, ki lehetne az, ki saját üdve iránt fásult közönyösséggel, a veszélyben forgó hajó megmentésére, s a közjóért küzdő kormányosnak önkényt segédkezet nem nyújtana ? ! A közös veszély félelme s a közös üdv aggályos reménye ugyanis még a leglanyhább, leggyávább kezét is egyszerre megedzi a legterhesebb munkára, s a hajós élethez nem szokottakat az evezőkhöz s a kormányrúdhoz ragadja. Ily hajó Isten egyháza, melynek kormányzására ez érseki megyében engem, érdemetlent hivott meg a Mindenható , s mely veletek tiszt. Testvérek, s a gondjainkra bízott hivőnéppel, kik nem mint a regebeli Jason, Aeson fia, a colchisi arany gyapjúért, hanem az örök élet hervadhatatlan koronájáért ama mennyei Jerusalem felé hajózunk, háborgó, viharos tengeren, a világ veszélyes seyllái és charybdisei közt halad, s áttörve Isten segélyével a hullámokon, az óhajtott kikötő biztos elérésével kecsegtet. Mennyi veszéllyel jár pedig e hajózás rám, kormányosra, s rátok mindannyitokra nézve, magatok tudjátok. Mert alighogy vitorlát feszítve, evezőt ragadva, a sík tengerre jutunk, máris vadul tomboló szélvészek fergetege, vagyis az Isten ellen fellázadt s fenhéjázó gonoszságot hirdető tévelyek áramlata csapkodja, és sodorja forrongó hullámok közé ingadozó hajónkat, úgy, hogy a legbátrabb lelket is könnyen a hajótörés nyomasztó félelme szállna meg, ha csak főkormányosunk , Krisztus Urunk csalhatatlan ígérete vigasztalólag fel nem bátorítaná, mely szerint az apostolok fejedelme, Péterre s törvényszerű utódaira bízott hajót a hullámok ugyan ostromolni, de elmeríteni soha, soha nem fogják. És, ki üdvötökért teljes erőmmel fáradozom , ki hajónkat csekély erőmhoz képest kormányzom, bennem is zaklató aggályokat keltenek a felzúdult viharok ; — de az öröm, hogy a lefolyt évben is tapasztalhattam bizalmatokat, serénységteket, mellyel törekvéseimben segítettetek, támogattatok, majdnem teljesen elfeledteti velem küzdelmes munkám fáradalmait. S valóban, ha szabad némi említést tennem arról, minek méltán örvendhetek, mily dicsérettel s magasztalással szóljak akkor hányatott hajónk gyámolításában kifejtett kiváló buzgalmatokról, melynek a múlt évben oly nagy, oly fényes bizonyságát adtátok ? ! Tudom, hogy e ez imen köszönetét tőlem nem vártok, tudom, hogy inkább Attól akarjátok elvenni a jutalmat, kinek ügyét ,munkáltátok, kinek dicsősége legfőbb czélotok, kinek tiszteletét előmozdítottátok ; de mégsem tagadhatom meg magamtól, hogy kivált nektek, kik az Úr nyája mellett künn, az őrtüzeknél virasztotok, legbensőbb köszönetet ne mondjak azon kegyeletes hódolatért , s hűséges szeretetért, melynek az Ur szentélyében eltöltött huszonötéves szolgálatom alkalmából hozzám intézett tisztelet- és szeretetteljes leveleitekben, a múlt év folyamán zálogát adtátok; tudván és érezvén, mily tisztelet, szeretet