Egri Egyházmegyei Közlöny, 1878 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1878-07-01 / 13. szám
Tizedik évfolyam. 13. szám. Eger, 1878. Julius 1. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Tartalom : Az emberi nem egységéről. — Az egri egyházmegyei irodalmi egylet III. közgyűléséből. — Lelkipásztori esetek és kérdések Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek. Megjelenik: Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt: minden hó 1-én és „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, a papnő 16-án 1 ivén. > verdében“ küldendők. Előfizetés: Egész évre 2 írt. Fél évre 1 írt. Az emberi nem egységéről. Furcsa az, mennyire változandó a világ felfogása egyik dologra nézve, s mennyire maradi a másikat illetőleg. Hajdan például, a tudatlanság korában, istenektől szerették származtatni magukat az emberek, és soknak azon fényes sors jutott osztályrészül, hogy az Olymp és a Capitolium halhatatlanai közé léptették elő őket ; most meg a teljes felvilágosodás századában ebhalak között, bűzös mocsárban keresik eredetöket, s elég szerények megelégedni azon nem épen dicső jövővel, hogy kifújva párájokat, örökre visszatérjenek az áldott anyaföld méhébe, vagy legfelebb hogy bogáncs koro alakjában új életre kelve, bizonyos jámbor állatoknak szolgáljanak kedves eledelül. Egykor, a barbárság sötét századaiban, hogy annál nyugodtabb lélekkel gyötörhessék, pusztíthassák egymást, alsóbb felsőbb, nemesebb aljasabb fajokra osztályozták magokat őseink. És most? hát most is, a humanismus dicsőített korában, hogy veszély nélkül hajtó vadászatot indíthassanak a réz- vagy fekete bőrbe öltözött szegény halandókra, hogy a rablás vádja nélkül magukhoz kaparithassák földjeiket: színök vagy koponyájuk szerint szűk kézzel mérik ki lelköket. Az is különös, hogy míg a szegény tudatlan ember most is az égben keresi lelke hasonmását, s kivétel nélkül testvérként öleli át szeretetével minden embertársát, — a tudósok, az eszökkel eget verő humanus titánok azok, kik keresik a majmok társaságát, s faj-cordonokkal igyekeznek szétszaggatni az emberiség egységes családját. S hogy ez aljas tanok nem csupán néhány hóbortos agg szörny szülöttei, hanem majdnem átalánosan elfogadott tudomány-dogmák gyanánt szerepelnek a természettudományok és nyelvészet világában, nem fogja tagadhatni, ki az ily munkákba be szokott tekinteni. Azt is tudjuk, hogy az emberek nagy része a juh természetével bír, mely vakon rohan a kolompos után. Habár tehát a józan eszű ember előtt csak nevetséges lehet, mégsem megvetendő e tévútra került szellemi mozgalom, mert nincs oly hóbort, mely látszólagos tudomány csillogó mezőbe öltöztetve és folytonosan hangoztatva, tárt fülekre nem találna. Ugyanazért szükséges, hogy azok, kiknek hivatásuk embertársaik előtt a valódi felvilágosodás fáklyájával előlmenni, képesítve legyenek alaposan hozzászólni a dologhoz, s felvilágosítani a netán eltántorítottakat. E czélra némi szolgálatot vélünk tehetni, ha megismertetjük Wacker jeles értekezését „Az emberi nem egységéről,“ mely a valódi tudományos készültséggé szerkesztett Katholik .czimű folyóirat füzeteiben jelent meg. Midőn az emberi nem egységéről szólunk, kétféle egységet értünk, s két fogalom alapján vitatjuk azt. Egyik az észlény fogalma, melyből kifolyólag az állat- és növény-országgal szemközt ember- országot állítunk fel. S ez az egyik egység. Másik fogalom az ugyanazon fajhoz tartozás ismérvét képező nemzés, a nemek termékeny vegyülése. Az egység, mely e fogalmon alapszik, fajnak neveztetik. Faj-egységben, állanak mindazon lények, melyek egymással termékenyen vegyülhetnek, s melyeket ugyanazért egy közös törzspártól származottakat lehet tekinteni. S ez egységet is igényeljük az emberi nem részére. Az emberi nem így felfogott kettős egységével szemben két ellenvetéssel lép fel a tudósok egy része. Azt mondják : 1) hogy az emberi nem nem képez önálló ember-országot, hanem az állatokhoz tartozik ; 2) hogy több ember-faj vagyon, melyek mindegyike különböző törzspártól származik. Hogy az emberiség külön emberországot képez, ez azon igazságon alapszik, mely szerint az ember lelke önléttel biró