Egri Egyházmegyei Közlöny, 1920 (52. évfolyam, 1-18. szám)
1920-06-01 / 8. szám
Az uj Codex J. C. harmadik könyvének hatodik része foglalkozik az egyházi vagyonnal (1495 — 1551. can.) négy titulus alatt. Bennünket a két első érdekel. Az egyik az egyházi javak szerzésére, a másik az egyházi javak kezelésére vonatkozó kánonokat tartalmazza. Ezeket megelőzi egy általános bevezető rész. Ennek első kánonja tömör, szabatos fogalmazásban megállapítja, hogy az egyháznak veleszületett joga van földi javak szerzéséhez és birtoklásához. Maga a kánon magyarul szóról-szóra így hangzik : ,.A katholikus egyháznak és az apostoli szentszéknek veleszületett joga van ahhoz, hogy szabadon és a világi hatalomtól függetlenül sajátos céljainak elérésére földi javakat szerezzen, birtokoljon, és kezelje.Ugyanezen kánon folytatólagosan a második paragrafusban ezt mondja: „Az egyes egyházaknak és az egyházi tekintély által létesített jogi személyeknek is joguk van gazdasági problémák, heti 1 óra), Varjas Sándor (Társadalmi lélektan, heti 1 óra, Történelmi materializmus, heti 2 óra, Társadalmi erkölcstan, heti 1 óra). Komoly munkáról csak három előadónál lehet szó : Kovács Gábor dr.-nál, aki az ő nagyszerű tudásával, pontosságával, remek előadásával mindvégig élvezetes órákat nyújtott, aki nem nézett sem jobbra, sem balra, hanem valóban az ő kedves stúdiumát adta elő. Farkas Gejzánál, aki az ő agrárpolitikáját szintén tekintet nélkül a kommunizmusra, fejtegette, aki éppen olyan tájékozatlan volt a népmentő agrárrendeletek tömkelegében, akár mi magunk. Nagy Dénesnél, aki az elméleti szociológia előadásait vévén át, mindvégig nagy tudással, érdekességgel és tapintattal tárgyalta a társadalomtudomány nagy kérdéseit. A munkarenddel kapcsolatban kell megemlítenünk azt, hogy Bolgár Elek, Czakó Ambró (valamikor az egri rendházban is működő apostata cisztercita), Szende Pál, Jászi Oszkár, Kőris Kálmán, Lukács György, Rónai Zoltán a szovjet másirányú megbízása folytán egyáltalán nem tartottak előadásokat, Varga Jenő csak néhányat, mert pénzügyi népbiztosi teendői a „tanításban“ megakadályozták. (Hogy ez utóbbi úr a dikta * 59 EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY ban más célokra is átruházandó a katholikusok egyetemét képviselő bizottságra.“ Midőn ilyen nézetekkel találkozunk még katholikus körökben is, időszerűnek látjuk az új kánonjog alapján megállapítani és kifejteni az egyház vagyonjogának alapvető elveit és megcáfolni az ellenkező hamis tanokat, főképen pedig nálunk az 1918.-i novemberi álforradalom után láboa kapott azt a téves felfogást, amely majmolva a nagy francia forradalom nemzetgyűlését, az egyházi javakat „nemzeti vagyon“-nak nyilvánítja. * * * ahhoz, hogy a kánonok előírása szerint földi javakat szerezzenek, birtokukban tartsanak és kezeljenek.“ Íme az alapvető elv. Ezzel ellenkező téves tant vallottak a középkorban bresciai Arnold, a délfranciaországi eretnekek, Marsilius Patavinus és Wikloff János. Ezek szerint Krisztus Urunk megtiltotta, hogy az egyház földi javakkal birjon. Bresciai Arnold bejárta Lombardia városait és azt hirdette, hogy a püspökök, papok és szerzetesek kezén lévő földi javak mind a világi fejedelmekéi, akik azokat csak jótéteményként, haszonélvezetre engedték át az egyháznak. Ő az első, aki az egyházi vagyonnal kapcsolatosan a fejedelmi abszolutizmust és az állami mindenhatóság eszméjét hangoztatta. Marsilius Patavinus pedig a kálvinista presbyterianus rendszer és a febronianizmus előfutára, mikor azt tanítja Defensor pacis című könyvében, hogy minden egyházi hatalom a népnél van és ettől származott át a papságra. Újabban a liberálisok és az ú. n. regalisták tagadják az egyháznak veleszületett jogát a vagyonszerzéshez és azt tartják, hogy az egyház törvényesen szerzett földi javakkal bírhat ugyan, de az egyház szerzési és birtoklási joga a világi hatalom, az állam engedményén, nem pedig isteni törvényen alapul. A középkori tévtanokat, az egyházi vagyont illetőleg, a konstanci zsinat kárhoztatta, az újabbkoriak tévedését pedig IX. Pius pápa a Syllabus-ban, amelyet 1869-ben adott ki, a következő tétellel fejezi ki : Ecclesia non habet nativum ac legitimum ius acquirendi acturával mennyire megváltoztatta nézeteit, semmi sem mutatja jobban, mint első előadása, amelyen az állam pénzügyi terheinek könnyítéséről beszélvén, kifejezte azt a nézetét, hogy a hadikölcsönök megsemmisítéséről szó sem lehet, mert a kisemberek is nagy mértékben vásároltak hadikölcsönkötvényeket, nem önszántukból ugyan, hanem a háborús uszítók ösztönzésére, kényszerítésére. A kisemberektől tehát, mint becsapott áldozatoktól, a hadikölcsönkötvényeket elvenni — lelketlen dolog lenne. Mikor aztán pénzügyi népbiztos lett — rögtön egészen más lett a gondolkodása !) Ugyancsak nem tartott előadást Pécsi Albert sem, akiről „borzasztó“ dolgokat suttogtak a beavatottak, a többek között azt is, hogy a szovjet választások alkalmával letartóztatták, mert mindenáron polgári jelöltre akart leszavazni, így természetesen nem jehetett tanítani. A kimaradottak helyét egyelőre Schöplin Aladárral sikerült betöltetni, aki a magyar irodalom általános áttekintését adta, ő tudja, hogy miért. Mindenekelőtt a „jelentékenyebb“ előadókat fogom ismertetni. A szocialista előadók közül Varjas Sándor előadásai vezettek a tanfolyamon. Kis, igénytelen,