Egri Est, 1991 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1991-04-05 / 1. szám

2. oldal Április négy (Folytatás az 1. oldalról.) Aztán a 88-as év áprilisán egy elsőoldalas vezércikkben megkérdezte valaki, hogy felszabadulás ünnepe van, az tény, de vajon felszabadult-e az az ország, ahol... és írta sorban egymás után, milyen ország ez, aminek a végén kimondatlanul is ott volt a nem, az ünneprontás. De az már a rendszerváltás előszele volt, nagyjából érezni lehetett, ha tudni nem is: az, hogy "felszabadulás", az mégiscsak enyhe túlzás erre a szituációra, erre az egész közelmúltra. A mára. Volt itt most az utóbbi években nagy karnevál, durrogtatás, nagy "hepi", mintha az ünnepek kezdenének a helyükre kerülni, ha az egyes eseményekkel van is néha némi gond, de ez a második világháború vége, azaz a béke kezdete (tényleg..., melyik is volt a béke első napja?, és melyik a második? Lett-e béke, és egyáltalán?), ennek a rendezése — még ha határokról nem is beszélünk — szóval, ez valahogy ... nem igazán megnyugtató. Mert hát nézzük: volt-e nyllas rémuralom? Volt ám, de még mekkora. Nem is csak az, hogy "azonnal felkoncoltatik", Dunába lövetések,nem is csak az üldözöttek rettegtek, de ez a Szálasi — mondjuk ki—ez a szemét fasiszta, ez az összes lelkekben félelmet keltett. Nemrég beszéltem egy horthysta tiszttel, aki a háborúban Budaörsön volt repülős, azt mondta: dehogyis féltek ők a végén az oroszoktól, a nyilasoktól féltek, nem mertek az utcára menni, haza sem, pedig tudták nagyon jól, hogy itt már merő idiotizmus minden erőlködés, szóval, mondta ő, lehet, hogy furcsa, de mikor a pincébe, ahol voltak, bejött két alak, gyakorlatilag fellélegeztek, hogy ezek nem a nyilasok, hanem az oroszok. Nahát, oroszok... — mondták. Ami legalább érdekes reakció, gondolkodásra, töprengésre késztető. Mert kicsi töprengés után akkor is sejthető volt, hogy az orosz katona is csak valamihez képest rossz, a nyitáshoz képest például nem annyira. Igaz, hogy hadifogság, igaz, hogy málenkij robot, de a főbelövés, felkoncolás momentán elkerülhető, s ez a felismerés, gondolom, eléggé kézzelfogható hírt lenni, ott a pincében. De azért mégiscsak volt egy pillanat szerintem, mikor a német és orosz lánctalpak között, nem is térben, de időben, vagy ha úgy tetszik, jelképesen, mégiscsak volt egy pillanat, ami hasonlított a szabaduláshoz. Nem véletlenül szokták mondani azt a nagy és banális dolgot, mikor megkérdezik, hogy hol a legjobb ... szóval nem véletlenül szokták azt válaszolni, hogy: útközben... Az imént sétáltam az egri —volt — Felszabadulás téren. Az önkormányzat megbízásából egy magánvállalkozó bontja az emlékművet, az 1945 kontúrjai még láthatók, de a köveket, a burkolólemezeket, a kőtömböket már szállítják el a kocsikkal. A látvány egyáltalán nem szomorít el, de nem is tölt el óriási boldogsággal. A kövek valahol útközben, ami nem rossz kép... A rombolás már megvolna, a nem odavaló idomok eltűntek, de ilyenkor az ember valami újfélére, a jövőre gondol, ha nem is mindjárt egy másik emlékműre. De legalább egy szép, egy rendezett parkra. Egri Est __ N Elégedetlenek a grúzok. Pedig már Sztálin is olyan kis gézen-grúz volt... ...................................._________________________ Gyuri (Folytatás az 1. oldalról.) —Téged elég kevesen szólítanak polgármester úrnak. Mindenki tegez, és úgy beszél rólad.Gyuri. Nem zavar ez? —Sokkal jobban zavar, ha felnőtt emberek nem tegeznek vissza Azzal semmi bajom, hogy sokan még a régi ismeretségünk miatt Gyuriznak. —De ez jó lehetőséget nyújthat arra is, hogy bratyizás közben valamit kérjenek is tőled. —Érdekes, hogy a régi barátaim jól látják ezt, s nem is élnek vele vissza. Olyanok kérnek inkább tőlem segítséget, akiket alig ismerek. Mostanában például sokan a beiskolázás miatt keresnek meg. De ahogy külön lakáskeretünk nincsen, úgy az iskolákban sincsen fenntartva hely a Városházának. Mindenkinek elmagyarázom, hogy megvan a dolgoknak a rendje. Ezt meghallgatják és csodálkoznak. —A barátaid tehát nem változtak. De te felvettél-e valamilyen polgármesteri pózt? —Nagyon sokat dolgozom, nincs rá időm, hogy másképpen viselkedjem, mint azelőtt. Nem hiszem, hogy előnyös lenne bármiféle póz is. —Amikor az SZDSZ jelöltjeként polgármesterré választottak, természetesnek tűnt, hogy nem lettél a párt frakciójának tagja. Aztán mégis csatlakoztál a lokálpatriótákéhoz. Miért? —Ez a csoportosulás nem úgy működik, mint egy pártfrakció. Nincsenek ülések, nincs pártfegyelem. Ennek a szerveződésnek inkább deklaratív szerepe volt. Nyugateurópai ismerőseim nem is nagyon értik, miért jött ez létre. —Akkor annak sincs nagy jelentősége, hogy a volt ellenfeled most a frakcióvezetőd? —Egyáltalán nincsen. Ha úgy adódik, a beteg gyerekét is én nézem meg. Soha nem ellenségeskedtünk egymással, vetélytársak voltunk mindössze. —Tasson fél éve dolgozik a testület. Nekem néha úgy tűnik, hogy a polgármester nincs mindig megelégedve a közgyűlés munkájának hatékonyságával. Jól látom? —Szerintem ez a testület nem rosszabb, mint a többi. A helyi hosszú politikai csend után most próbálgatjuk ezt a munkát. Természetesen vannak nézetkülönbségek, de ez segíti a tevékenységünket. Mindent egybevetve, úgy vélem, hogy ez egy egységesebb testület, mint az általam ismert többi. —Fogsz-e indulni a legközelebbi választásokon? —Erre most nem tudok választ adni. Szeretem az eredeti szakmámat is, és minden attól függ, hogy mennyit tudok tenni a városért a jelenlegi pozíciómban. Ha úgy érzem, hogy túlhalad az idő, és van nálam alkalmasabb, akkor félreállok. 1991. április 5. péntek KITEKINTÉS Kivonuló amerikaiak.Három héten belül lehetséges az amerikai csapatok kivonása az Öböl térségéből, ha Irak maradéktalanul betartja a tűzszüneti megállapodást. Irán panaszt tett az ENSZ-nél Irak ellen, mert az iráni területeket lőtt tüzérségével. Az írott sajtó már sokszínű, de az elektronikus médiák, úgymint a rádió és a televízió, még mindig nem függetlenek, még mindig központi irányítás alatt állnak—állapította meg a hazánkban tartózkodó amerikai média egyesület képviselője. Az MDF elfogadja tárgyalási alapnak a FIDESZ javaslatát, a hatpárti egyeztetésről.