Egri Est, 1993 (3. évfolyam, 1-13. szám)

1993-03-12 / 1. szám

2. oldal Düh (Folytatás az 1. oldalról.) És ahogy most írom ezeket, izzad a tenyerem, szaporább a szívverésem, dühös vagyok, határozottan dühös, de az én indulataim nem mozgatnak meg hegyeket, az én indula­taim elpuffognak, legfeljebb néhány sorral több lesz egy papíron, vagy egyáltalán: lesznek sorok... És indulatos otthon a munkanélküli, indulatos Csurka, és indulatos a kere­ket leeresztő ember, és a véd­telent verő részeg vadállat. Indulatos Zwack, indulatos Jeszenszky, Antall is indula­tos, ha az ellenzékről van szó, pedig amúgy hát nyugodtnak néz ki - de azért mindenkit ki lehet hozni a sodrából, liba­­tollal kell piszkálni az orrát, biztosan begurul. A libatoll persze allegória - kedv sze­rint helyettesíthető garantált sikert hozó kifejezésekkel. Már csak az az én bajom, hogy a jogos düheink kicsinyes hőzöngésekbe csapnak át, hogy nemhogy hegyeket nem höm­­bölgetünk, de egy kavicsot se bírunk odébb dobni, mert fel­háborodásainkat nem bírjuk elegánsan "tevésre" váltani: csak leeresztünk egy kereket, leanyázunk egy politikust (per­sze csak a tévé előtt, halkan).­­ De ez itt most nem valami agi­táció, cseppet se akarok én cse­lekvésre szólítani, dehogyis, azt se tudom, mit kéne csinálni. Csak szomorú vagyok, de meg­értem, végül is mit ugráljunk, lett abból már valaha is jó, ha ugrálni kezdtünk, csak ránk­fogták, hogy már megint nyüzsgünk, és mit akarunk itt világot megváltani... Úgyhogy én csak szomorú vagyok. És már egyre kevés­bé dühös. Egri Est Van egy híre? Küldje be, hozza be vagy mondja el másnak. Egri Est 1993. március 12. péntek Bonyodalmak a hőforrás körül Reumás szerződés Az Állami Vagyonkezelő Rt. hallgat Meglehetős hosszú vita után sikerült csak megegyez­niük az érdekelt feleknek az egerszalóki hőforrás tulaj­donlási kérdéseiben. Végül, még a múlt évben, megszüle­tett a döntés, melynek értel­mében a hőforrás osztatlan közös tulajdont képez az egri és az egerszalóki önkor­mányzatok, illetve a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság között, 40-40-20 százalékos arány­ban. Úgy tűnt, ezzel sínre került az ügy, megkezdődhet a so­kak által kedvelt fürdő hasz­nosítása, hiszen jelentkező üzletemberek, tőkeerős vál­lalkozók bőven voltak. Ké­szült egy projekt is, mely be­mutatja a hőforrást, Szaló­­kot, Egert, a környéket, méghozzán nem csupán ma­gyar, hanem angol és német nyelven. A projekt szerint egy négymilliárdos beruhá­zást képzelnek el a szakem­berek: egy kétezer fős strand, egy gyógyszálló, üdülőfalu és sportlétesítmények épülné­nek a helyszínen. Az idei év elején azonban, mint derült égből a villámcsa­pás, levél érkezett Egerbe, a polgármesteri hivatalba az Ál­lami Vagyonkezelő Rt.-től. (Ez a cég az erdőgazdaság privati­zációja okán kapcsolódott be a dologba.) S amint azt dr. Teleki Pál, az Rt. elnök-vezér­igazgatója a levélben tudatta, nem áll módjában jóváhagyni a fentebb említett megállapo­dást. Ennek értelmében tudni­illik az erdőgazdaság révén az állam és a két önkormányzat közös tulajdont hozna létre, ami pedig dr. Teleki Pál szerint ellentétes az állami és önkor­mányzati tulajdon szétválasz­tásának általános céljaival. Mindemellett a MEFAG tulaj­donának és az állami föld keze­lői jogának tisztázása is szüksé­ges, s mivel a MEFAG társa­sággá alakítása folyamatban van, és az is várható, hogy az új földtörvény másképpen szabá­lyozza a kezelői jogot, az elnök­vezérigazgató javasolta, hogy az érintettek később rendezzék a hőforrás tulajdoni helyzetét. A levélre az egriek februárban választ küldtek, melyben kérik az ÁV. Rt. vezetőjét, hogy vál­toztassa meg álláspontját, és hagyja jóvá a megállapodást. Ahogy a napokban megtudtuk, még nem érkezett a Vagyonke­zelőtől visszajelzés, ami leg­alábbis gyanús, mert korábban, egy másik, a hőforrással kap­csolatos egri levélre alig egy hét alatt válaszolt az Rt. A mosta­nira meg már három hete nem. A tervek szerint a jövő héten Habis László, Eger alpolgár­mestere és dr. Vincze István személyesen keresik fel az ügy­ben dr. Teleki Pál elnök-vezér­­igazgatót. Csík Gy. Városházi vígságok Nagy sebbel-lábbal köszöntötték Ringelhann polgármestert barátai abból az alkalomból, hogy a budapesti víziemberek si­keres puccsal élére kerítették a Magyar Úszók Szövetségének, miközben a magyar úszók Ausztráliában úsztak. De csitt, a ne­gatív hangokkal, hiszen talán még uszodája is lehet városunk­nak a váratlan fordulatból. Igaz, talán gyanús lenne, hogy az új elnök-polgármester rög­tön uszodát intéz városának. A posztra őt felkérők ilyen táma­dási felületet nem engednének. S ha a nagyfiúk visszejőve a tá­voli földrészről esetleg kiebrudalnák az új szövetséget polgár­­mestereitől, akkor meg nézhetünk, mikor kap pénzt a város uszodára. Rosszarcú városi megfigyelők szerint a poszt elvála­­lása rontja az új egri uszoda esélyeit. Persze a kibicnek semmi sem drága, meg különben is: kuss. Kalmár úr meg napirend előtt azon kesergett, hogy ha visz­­szakapja — már visszakapta — az egyház a Deák Ferenc isko­lát, a főiskolai gyakorlókból meg gimnázium lesz, akkor lőttek az önkormányzati iskoláknak a Hatvani bóstya környékén. Van ez így. Döntöttek a nagyemberek arról is, hogy 40 forintért parkol­hatunk a belvárosban, szemetünket meg drágábban kell elvi­tetnünk. Nagy az adakozás a Szociális Bizottság házatáján, hiszen az új elnök, Mandák úr, ki az MDF frakciót is vezeti, olyan segé­lyezési akcióba kezdett, hogy tán még aranyba is foglalják ne­vét a rászorulók. A méltányossági láz még a polgármestert is magával ragadta, mert korábbi elutasító javaslatait jó télapó módjára megváltoztatva javasolta, hogy mégiscsak segíteni ké­ne azokon, akiknek a rendelet nem ad módot segélyre. Volt, akinek jogosítvány nélküli vezetésért kiszabott bírságot kellett városi pénzekből kifizetni. A szociálisan elérzékenyült első em­ber kiadta a jelszót: „jobb ha mosógépet vesz, mintha kocsmá­ban költi el a pénzét!” Tényleg jobb. Persze nem kizárt, hogy van a városban olyan is, akinek se mosógépre nem tellik, se jo­gosítvány nélküli vezetésre, de még kocsmára sem. Segélyért kiincselni meg nem kíván, mert nem viszi rá a lélek. (szoc.de­­mag.) Kijelöltek sok-sok lakást meg házat eladásra. Egy interpel­láló képviselő megtudhatta, hogy az Egriport című lap már megjelenése előtt azért kapott kétszer annyi pénzt reklámszer­ződés címén, mint a többi, mert ez a legolcsóbb. A városatya ezt nem értve inkább azt sejtette, hogy a lapkiadó és a városi vezetés bensőséges kapcsolata lehet a szerződés alapja. Ezúttal két szavazattal többen hittek a polgármesternek.

Next