Egri Népujság, 1873 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1873-08-07 / 32. szám
250 szorult embert a lelketlen nyerészkedők s uzsorások körmei közül megmenteni. Néhány jóakaratu lelkes ember kell a gátra s lesz a községnek magtára, melyből kölcsön kaphatna a megszorult ember. Legkönnyebben menne az alapitás részvények utján; tudniillik egy-egy részvényes 10 vagy 20 mérő búzát vagy más gabonafélét adna be a magtárba. Megszabatnék, hogy a kölcsönvevő, mennyit tartozik mérsékelt kamat fejében fizetni. A kölcsönöket csakis jótállás mellett lehetne adni, hogy a magtár kárt vagy hiányt ne szenvedne. Ami felesleges volna a magtárban, azt csakis a jó aratási kilátás esetében, legfeljebb aratás előtt egy hónappal lehetne eladni. Ezek a főbb gondolatok, melyekből kiindulva, a kölcsön-magtárak megállapíthatók. Még egyszer kérem a község lelkesebb , s a nép javáért buzgó lakosait, gondolkozzanak a mondottak fölött. Kárát nem fogják vallani. Az iskolákról. Csiohádi. Gyakran volt már szó e kis lap hasábjain a népiskolákról, mint országunk emelkedésének fontos eszközeiről, melyek jó karban tartása, ügyes felszerelése és berendezése záloga egy jobb jövőnek, egy szebb kornak, melyről az én lelkem már oly régen álmodozik, s mely akkor köszönt be hozzánk, ha népünk józanul felvilágosodva, kedvelni fogja a hasznos ismereteket s okossá válik annyira, hogy sem a babona és ferde előítélet, sem a lelketlen csábítók mézes mázos szavai nem birnak kifogni rajta. E szép idő gyorsabb megérkezését eszközölni az iskola vagyon hivatva. Igen ám, de melyik? hiszen most kétféle is található, tudniillik: közös és nem közös, vagyis felekezeti. A közösöket felállítja a község maga erejéből, vagy ha nincs ereje, a kormány segélyével. A felekezetieket felállítják a vallásfelekezetek saját jó akaratjukból és saját jó pénzökön. A különbség aztán a kettő között az, hogy a közösbe minden vallású gyermek járhat, a tanító bármely felekezethez tartozhatik, és a főszabály az, hogy senkinek a vallásával nem törődik az iskola, melyben a gyermekek nem imádkozhatnak, mert például: a katholikus imádságon megbotránkozhatnék a zsidó, vagy kálvinista gyermek. — A felekezeti iskolába is járhat akármily vallású gyermek, de a tanító csak oly vallású lehet, milyen vallása van a felekezetnek, mely az iskolát feltartja; a vallástanításra, az isteniekre átalában gond fordíttatik, nehogy értelmes fővel, de erkölcstelen vad szívvel lépjenek ki egykor az iskolából a gyermekek az életbe. E különféleségét az iskoláknak az 1868. évi 38. törvényczikkely hozta be; pedig mily jó lett volna, ha soha meg nem születik. Ez a törvény volt oka, hogy a felekezetek összevesztek egymás közt, a kormánnyal s igazán csodálatos, hogy e zűrzavarban, mint sok bába közt a gyermek, el nem veszett az iskola. Azt meghatározni : melyik iskola jobb ? most nem szándékom; meghatározza már azt maga az élet; én egy egészen más oldalról akarom megközelíteni ezt az ügyet, ahhoz veszek most lélekzetet. A katholikusok az iskolatörvény megalkotása után mint egy ember keltek fel jogaik védelmére; határozott szavakban tiltakoztak némely túlbuzgó kormányhivatalnok azon helytelen eljárása ellen, mellyel minél több iskolát akart elcsípni a katolikusoktól, hogy azokat közösekké tegye. Édes Istenem! mily lármát csináltak erre az újságfirkászok, hogy szidták, piszkolták a katolikusokat, szemekre hányva, hogy nem tisztelik a törvényt, mert nem engedelmeskednek intézkedéseinek. A katholikusok nem tűrték némán e gyalázkodást, az ő lapjaik feleltek a támadásokra s az igaz jogért még erősebben folyt a harcz. Eközben az üldözötteknek alkalmok jön körültekinteni s íme : látják, hogy protestáns atyánkfiainak , bár ők is a magyar haza polgárai, eszükbe sem jut, hogy a törvény intézkedéseivel törődjenek, az iskolákat megtartják a régi állapotban s nem engednek csak egyet sem el