Egri Ujság, 1915. január-június (22. évfolyam, 1-178. szám)

1915-03-16 / 75. szám

2 Katonák szabadságolása tavaszi vetési és szőlő­művelési munkák vég­zésére. " Eger, március 15. Úgy a kis­gazdákat, mint a na­gyobb birtokosokat erősen érdekli a honvédelmi miniszternek e tárgyban kiadott körrendezete. Eszerint a harcvonalon innen levő, az úgynevezett póttesteknél szolgáló legénység egy része, amennyiben a hadviselési érdekek megengedik, 14 napra szabadságolható, hogy a be­álló sürgős tavaszi munkáknál a természetszerűen mutatkozó munkás­hiány lehetőleg enyhíttessék. Termé­szetes, hogy csakis gazdák, hozzá­tartozóik és gazdasági munkások kapnak ily célra szabadságot s csak abba a községbe, ahol legutóbb gazdasági munkával foglalkoztak. A szabadságolásnak két módja van. Az egyik az egyéni, melyet minden jogosult csak személyesen kérhet az illető póttestparancsnok­­tól. A másik a katona munkáscso­portok kirendelése, melyet közsé­geknek és egyes birtokosoknak áll jogukban kérni, a községi (városi) elöljáróság által láttamozott, a leg­közelebbi állomásparancsnoksághoz intézett és oda az illetékes járási (városi) hatóság útján eljuttatott kérvényben. Az egyénileg szabadsá­goltak névjegyzékét az illetékes parancsnoksága közli az érdekelt községi (városi) elöljárósággal, va­lamint a járási hatósággal. A községi elöljáróság­ kötelessége azután ezt a névjegyzéket a munka­adókkal közölni, katona-munkásokat a szabadságolt munkába he­lyezni s ellenőrizni, hogy a munkát, amire szabadságoltattak, végezzék is; a szabadságolással visszaélőket pedig a csendőrség utján csapat­­jukhoz visszaküldeni. A járási hatóságnak kötelessége az egyes községekben esetleg mu­tatkozó munkásfelesleget olyan köz­ségbe irányítani, ahol munkáshiány van. A munkáscsoportokat a póttest­­parancsnokságok állítják össze és egy erélyes altiszt vezetésével bo­csátják a birtokosok és községek rendelkezésére. A kirendelt katonai munkáscsoportok katonai élelmezési pénzüket és zsoldjukat kapják. A munkaadók kötelesek e csoportok élelmezéséről gondoskodni, de az élelmezési pénz a vezető altiszt által nyugta ellenében nekik meg­fizetendő. A munkás­ katonáknak a munkaadó a helyben szokásos nap­számot fizeti. A munkaadót semmi­féle utazási költség nem terheli, mert a kirendelt munkáscsoportok szállításáról a katonai igazgatás gondoskodott. Az Egri Újság tudósításai pontosak, gyorsak és érde­­kesek. a G b & A Dardanellák­ két erődjének sikertelen ostroma, megrongálódott néhány ellenséges hajó. (Közli a miniszterelnökség sajtóosztálya.) A főhadiszállásról jelentik :Konstantinápoy, márc. 15. Az ellenséges páncélos hajók nagy intervallumokban sikertelenül bombázták Seddil Bahr és Kum Kaié erő­döket. Tegnap éjjel az ellenség könnyű flottilájával újból közeledni próbált az aknamezőhöz, de ütegeink tüzelése visszavonulásra kényszerítette. A tüzelés néhány ellenséges hajót megrongált. Teljes erővel folyik Ossowiec ostroma, a németek elérték Sejny-t. Berlin, március 15. Berlinből jelentik: Pétervári jelentések szerint a németek a Visztulától északra messze előnyomultak kelet felé és elérték a Suvaski—Grodno között fekvő Sejny várost. Ossowiec ostroma teljes erővel folyik. 1915. március 16. J) főispán a mezei munka elvégzéséért. Felhívás a vármegyei és a községi gazdasági bizottsá­gokhoz. — A tavaszi vetés. — Tervszerű munkára van szükség. Eger, március 15. I daság, amelynek terméseredményei Most, hogy a tavaszi munkák, főleg a veteményezés ideje elérke­zett, különösen a kormánynak azon intézkedésével kapcsolatosan, hogy a tavaszi munkák elvégzésére a nél­külözhető katonákat szabadságolják Keglevich Gyula gróf, vármegyénk főispánja, aki maga is elismert gyakorlati gazda, a vármegyei és a községi mezőgazdasági bizottságok­­­hoz, az idő rövidsége folytán ezen az uton, a következő minden prak­tikus kérdésre kiterjedő felhívással fordul. A ma már óriási mérveket öltő világháború nagy megpróbáltatásnak teszi ki a legerősebb nemzeteket is, de épen ilyen megpróbáltatások elé állítja az egyes embert, az emberek egész érzés és lelki világát s a maga minden salakot kiválasztó tisztító tüzében pontosan megmutatja, hogy kiderít kiben milyen magasan lobog a hazafiság, a hazaszeretet hőfoka. Az itthon maradottakhoz szólok, akik nem látjuk magunk előtt az elpusztított, vérrel borított harcme­zőt, de előttünk állnak megműve­lésre váró földjeink kopasz mezői, amelyek, ha megművelésükről előre nem gondoskodunk, igen könnyen elpusztult harcmezőkké változhatnak át, amelyen az egész magyar nemzet anyagi ereje fog elvérezni. A világháború igazolta be, mily fontos szerepet játszik a nemzet­fenntartó tényezők közt a mezőgáz­nélkül a sok pénzt hozó iparválla­latok jövedelme értéktelenné válik, mert mindennél fontosabb a kenyér. A jövő kenyér biztosításáról van most szó. Erre gondoljon most minden itthonmaradott. Erre gon­dol elsősorban a kormány is s annak buzgó földmű­­velésügy minisztere, aki már eddig is több rendeletben hívta fel az itthonmaradottak, úgy a hatóságok mint a gazdák figyelmét arra, hogy a földbirtokok megmunkálatla­­nul ne maradjanak. Ahol szükséges vetőmagot ajánl fel, sőt most legutóbb a közös hadügyminiszterrel egyet­értőig 14 napra szabadságra bo­­csájtja minden gazdáknak azon községben a kis részét, akiket a hadvezetőség a harcmezőn nélkü­lözhet. Ezen kívül községenkint ott, ahol nagyobb mennyiségű kézi munkára van szükség, egy altiszt vezetése alatt 20—20 katonából álló kiren­deltséget ad. Ezt a kirendeltséget azonban külön kell kérni. Ezek a segédeszközök állnak,te­hát a gazdaközönség rendelkezésére a jövő termés biztosítására. Az a meggyőződésem, hogy a magas kormány ezzel mindent megtett, hogy e nagy feladat meg­oldásához hozzájáruljon. Azonban a kérdés teljes megoldása, a nagy munka visszaháramlik ránk, itthon­­maradottakra, a falu lakóira. Ezek­nek igazi munkássága és hazafisága válthatja csak valóra e szent ügyet. A nagy feladat megoldása a vár­megyei gazdasági bizottságok, úgy mint a vármegyei gazdasági intéző­­ség és a községi gazdasági bizott­ságok kezében van. E kérdést csak tervszerűen lehet megoldani, mert ha ez nincsen meg, a bekövetke­zendő nagy munka­szükségletek za­varában fog minden összeomlani. A központi intézőbizottságnak kell megadni az irányt, az utasítást a községi gazdasági bizottságoknak s ezekkel az összeköttetést fenntar­­tani, viszont a községi gazdasági bizottságoknak kell hazafiui köteles­ségtől áthatott s fáradságot nem ismerő munkásságot kifejteni aként, hogy községekben összeírják udvar­ról-udvarra, kinek hány hold tava­szi vetemény alá eső földje van ? Van-e vetőmagja, ökre vagy lófogata, amellyel földjét munkálja. Végered­ményében pontos képünk lesz ar­ról, hány hold föld megmunkálására van szükség. Mennyi vetőmag, em­beri és állati munkaerő áll rendel­kezésre. Fontos dolog a munka sorrend­jének megállapítása is. Természetes és jogos kívánalom az­ ekefogat tulajdonos földje hogy az legyen elsősorban megmunkálva, azonban itt tekintetbe kell venni, hogy kinek milyen fekvésű a földje. Ha valaki­nek a földje lapályos vagy víz van rajta, míg a kiszikkadás megtörténik időkímélés szempontjából a szom­széd földjét kell megmunkálni. A kormány fő törekvését elsősorban a kisgazdák földjének megmunkálása képezi, de nem szabad megfeled­kezni a nagyobb birtokosok földjei­nek megmunkálásáról sem, hiszen a nagyobb birtok az, amely tulaj­donképen a közre termel és most midőn a nagyobb birtokos cseléd­sége, ökre, lóállománya katonai szol­gálatot teljesít a községi igavonó erőt ide is számításba kell venni. Ha már most a bizottság minden egyes községben mindezt tervszerűen összeállította és végrehajtotta, szük­séges, hogy ha az egyik községben a szántás-vetési munka befejezést nyert, az egyik község munkaereje esetleg a másiknak menjen segíteni. Ennek elrendezése szintén a gaz­dasági bizottság feladata, amely a szomszéd községek bizottságaival érintkezésbe lépve a felszabadult igaerőt oda irányíthatja, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ezután következik a kézi mun­kák beosztása. Hiszen ha a hadve­zetőség szabadságolja a nélkülöz­hető katonákat s azok egy szép napon megérkeznek, ha a jközségi gazd. bizottság tervet nem készített, hogy mely munkába álljanak be a szabadságoltak, akkor már beállott a fejetlenség, a tétovázás, a tanako­dás. Sőt a szabadságoltak az időt látogatásokkal, beszélgetéssel elvesz­tegetik s a tizennégy nap úgy elre­pül, hogy a célt nem érjük el s a munka részben sem lesz elvégezve. Fontos a munkabérek megállapí­tása is. Itt ismét a hazafiságra kell

Next