Egri Ujság, 1918. január-június (25. évfolyam, 1-148. szám)

1918-01-01 / 1. szám

2S ereje az elnyomottakért harsogott, vigasztaltunk és lelkesítettünk és a háború kietlenségében hatványozot­tan álltunk segítségére azoknak, akik bennünk találtak támogatót. Felvértezetten a közönség rokon­szenvével halad az Egri Újság to­vább előre pályáján, nem kér egye­bet olvasóitól, mint elismerését an­nak, hogy az áldozatot érezte, a közért hozzuk. Mi bízunk abban, hogy törekvésünk és tehetségünk csak jót hoz e megyére és városra, amelynek fellendülése, polgárainak boldogulása lesz a mi jutalmunk. E­O­R­J __U^ J­SAG 1918 január 1. Wekerle üdvözlése Budapest, dec. 31. A kormánypártok azt tervez­­az újév napján tisz­ Wekerlénél, akinekP < arra, hogy rséges párt se. Valami­nt azonban ik mögött, ren maradt liszterelnök, lánypártokban ez nagy jbenést keltett, sejtik, hogy nehézségek mert­­ merültek fel az uj párt prog­ramjának a királlyal való el­fogadtatása körül, különösen a katonai vívmányoknál ütköz­tek váratlan akadályokba. A függetlenségiek garanciákat ki­­vántak, hogy a katonai téren tett engedmények nem csak ígéretek maradnak, mert azt már ők sokat tettek a népnek, de be még nem váltották. Na­gyon savanyúan vették tudo­másul, hogy megkapják a Ma­gyar hadsereget, de a 20 éves gazdasági kiegyezést meg kell szavazniok. A néppárt féltékenykedni kezd és azt kívánja, hogy a válasz­tói jog előtt tárgyalják le a kath. autonómiáról szóló ja­vaslatot. Bizonyos, hogy Károlyiék és a kormány utjai elválnak egy­mástól s Károlyi csak Wekerle programmbeszédére vár, hogy otthagyja őt. Kínos benyomást kelt ez a pártban és nem tud­ják, miként oldják meg a mi­niszteri és főispáni kérdést. A radikálisok és demokraták konzervatív alakulásnak mond­ják a születendő pártot. A szo­cialisták a legnagyobb idegen­kedéssel nézik Wekerle párt­­alakitását. Eger, dec. 31. Ha béke lesz .. . Telve vagyunk a béke utáni vággyal és úgy érez­zük, hogy nem sokáig tart már a szörnyű világégés, a rombolás he­lyett ismét a kultúra lesz úrrá és fellendül az alkotó munka. Hogy fogadjuk a békét, mi lesz az első teendőnk azután, hogy megmene­külünk a háború hogy gyógyrjuk a szenvedéseitől, háború ütötte sebeket és hogy haladunk előre a fejlődés utján, ahol most még átha­tolhatatlan torlaszként vonaglik a háború. Nincs kétség, hogy e­zk a problémák ma holnap aktuálissá válnak. Mikor? A kérdőjel ugyan még felelet nélkül mered elénk, de mégis jó, ha már előzetesen is gon­dolunk arra, hogy mi lesz a béke­kötés után és a béke megvalósítást váró produktív alkotásait már eleve programmba foglaljuk. Az Egri Újság szerkesztője fel­kereste Isaák Gyula alispánt, aki a békekötés utáni megyei és városi tervekről a következőkben volt szí­ves nyilatkozni. — Még minden erőnk a háborút szolgálja. Agyunk minden estjét igénybe veszi az a feladat, hogy a háborúval kapcsolatos terheket el­viselhetővé tegyük és ez a köteles­ségünk nem enged időt, hogy konk­réten foglalkozzunk a béke korsza­kának programmjával. Mivelhogy azonban a közeli béke eshetőségével most­­ már számolnunk kell, nagyobb kontúrokban vázolhatom azokat a feladatokat, melyeknek megoldása a megyére és a városra vár, mihelyt felvirrad az­ a boldog nap, amelyen a hadviselő felek a békeszerződést aláírják. — Mielőtt a programmot­ ismer­tetném, rá kell mutatnom, hogy Eger, amelyn­k ipari és kereske­delmi fejlődése a háború előtt eléggé kezdett kibontakozni, a háború alatt természetesen­ stagnál. Hiszem, hogy a békével annál nagyobb fellendülés fog bekövetkezni. Eger és Gyöngyös városok fejlődésére igen hátrányos és gátló az a helyzet, hogy a vasúti fővonalból kiesnek. Ez a legfőbb akadályát fogja képezni a megye e két városának jövő felvirágzásánál. Ezt a hátrányt kell tehát megszün­tetni, belekapcsolni Egert a vasúti ütőérbe és akkor szebb napok vir­radnak Egerre. Városunknak ezt a szebb jövőjét kell a béke első kor­szakában megalapoznunk. — A legelső teendőnk minden nagyobb szabású tervet megelőzően, hogy a megye azon hős fiairól gon­doskodjunk, akik a határt vívott harcokban megrokkantak, a hősi halottak özvegyeiről és árváiról. Az ezekről való gondoskodás ugyan első­sorban a Hadigondozó Hivatal kötelessége, de mi is ki akartuk venni részünket a támogatásból. 30000 korona gyűlt össze már e célra. Az a véleményem ugyanis, hogy a Hadigondozó segítsége nem lesz elegendő, s így reánk hárul a feladat, hogy a rokkantakat, hadi­özvegyeket és árvákat pillanatnyi gyorssegélyben részesítsük. Erre a célra kell a különalap. Gondoskodni akarunk arról is, hogy a hadiözve­­vegyék munkaalkalomhoz jussanak. — A békekötés után a munkás­kezek leteszik a fegyvert, hogy a szerszámot újból felvegyék. Készen kell lennünk arra, hogy a felszaba­dult munkaerőt azonnal foglalkoz­tassuk és megfelelő keresethez jut­tassuk azokat, akik a fronton da­coltak ezer halállal és nélkülözéssel. Hogy ezeket munkához juttassuk, át kell szervezni és szélesebb, új alapokra kell fektetni a megyei munkaközvetítést. Intenzívebben kell ezzel foglalkozni, hogy ne csak a bejelentést és közvetítést végezze a munkaközvetítő intézménye, hanem felkutassa és előtárja a munkaalkal­makat, valósággal kikeressen és kezdeményezzen. Ma a vármegye látja el e feladatot, de az intézmény kifejlesztése iránt lépéseket teszek még idejében. Az itt munkálatok és egyéb középitkezések megkezdése is a dolgos kezeket lesznek hivatva foglalkoztatni. — Már most észlelhető, hogy Egerbe a környékből számosan ván­dorolnak be. Emelkedőben van a város népesedése és bizony nem tagadható le, hogy lakáshiány mu­tatkozik. Ha haza­jönnek a ta&ak, ez a lakáshiány elviselhetetlen lesz, azért a magánépítkezések megkez­dését is feltétlenül várni lehet. — Egy ideig a központok, szóval a hatósági ellátás a háború után is megmarad, a tisztviselők részére be­szerzési csoportjaikat állandósítják. — Nagyot lendít egy városon, ha polgáraiban megvan a vállalkozó szellem. Gyöngyösnél ezt megtalál­juk, Egerben kevésbé. Ébredjen fel ez a szellem nálunk is, mert hiszen csak ez lehet a mozgatója, előidé­zője a polgárság vagyonosodásának és Eger előrehaladásának. Nagy hi­bája a földmivesosztálynak, hogy a pénzt csak a ládafiába gyűjti, de befektetésekre nem ad. — A termő­területet a magyar nem­törődömség nem használja ki telje­sen, a megyében is sok határban maradt parlagon föld. Hogy különö­sen egyes uradalmakban miként gaz­dálkodnak és mennyire segítik elő a többtermelést, erre jellemző a Károlyi­­uradalom, ahol azelőtt parlagon he­vert nagy terület. Mióta a Magyar Föld bérli a birtokot, az minden talpalatnyit bevet.­­ Nem használják ki eléggé a termő­területet, ez nagy hiba s ha a sok dolgos kéz hazajön, okszerűbb gaz­dálkodást kell kezdeni. Az éu­itte­­nyésztés a vagyonosodás egyik utódja, ezért szükséges a közlegelők fenntar­tása és ilyenek létesítése. A megfe­lelő gazdasági eszközöket kell be­szerezni, a Gazdasági Egyesületnek kell az ügyet a kezébe venni, a mű­velésre hasznos eszközöket, motoros ekéket az vegye meg és adja egy­két községnek ki közös használatra. Azzal m­ég a félkezü rokkant is meg ■ bírja szántani a földet. Forszírozni kell a többtermelést. — Tisztán a vállalkozási szellem felébredése és a lakosságnak a köz­dolgok iránt való érdeklődése adhat élénkséget Egernek. Rátermett ipari és kereskedelmi osztálya van, meg­vannak a kellő szaktudású emberei, akik ha a szükséges tőkét és a for­galmi eszközöket megteremtik, akkor a m­egye székhelyét egypár év alatt eleven, lüktető, ipari és kereskedelmi várossá emelhetik. Össze kell kötni Egert és Gyöngyöst a fővonallal és egymással, a megye községeit a tervbe vett kisvonatok létesítése ál­tal közelebb kell hozni Egerhez. — így látom Hevesvármegyét és Egert a békekötést követő időben. Az egri kereskedők a közellátási vállalat ellen. Visszautasítják Bárány Géza vádjait. — Ki­ferdített Bárány-e vagy az egri lapok, Eger, dec. 31. Vasárnap délután mintegy 60 fő­nyi kereskedő gyűlt össze a Ke*.l Iparoskörben, hogy elsősorban tilta­kozzanak az "llfifl.­a" minősíthetetlen támadás­­ és gyanúsítás ellen, amely­iket a december hó 21 iki állandó­választmányi ülésén Bárány Géza városi főmérnök, mint az Egri Köz­ellátási Vállalat üzemvezetője illette az egri kereskedőket. A város egyik hivatalnoka, egy közpénzen fizetett egyén vette magának azt a merész­séget, hogy Eger város összes ke­reskedőit — öt kivételével, akiket fel nem sorolt — pellengére állít­sa. És jellemző az itt uralkodó kereskedőellenes irányzatra, nem akadt senki, aki nyomban hogy azon az ülésen megvédte volna ott az egri kereskedőosztályt e méltatlan vádaskodás ellen. Mindkét egri lap teljes hűséggel adta vissza Bárány Gézának a ke­reskedők ellen intézett kirohanását. Mi december 22 iki többek között ezt ír­uk:számunkba« Bárány Géza üzemvezető azzal kezdi, hogy az egyik kezén össze tudná számolni azokat az egri ke­reskedőket, aki­kre a közszükségleti cikkek árusítását rá merné bízni. A többi mellé csendőrt kellene állítani. Az elszámolást nem adták le,a petróleumot megvizezték vagy elcsurgatták, egy ellenőr kellene mindegyik mellé, ha béke lesz... Isaák Gyula a ispán nyilatkozik Heves megyének, Eger és Gyöngye városoknak a békekötés utáni terveiről. A

Next