Egri Vörös Ujság - Egri Munkás - Egri Népujság, 1919. július-december (26. évfolyam, 149-160. szám - 1. évfolyam, 2-10. szám - 1-26. évfolyam, 1-119. szám)

1919-10-23 / 64. szám

Előfizetési díjak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K.­­ Negyed évre 20 K. — Bora hóra 8 K. — Egg szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda, Telefon­szám 11. Legújabb hírek. (Bécs) Koppenhágából jelentik, hogy Judenics tábornok 40 kilométerre van­­ Pétervártól s így téves az a hír, hogy elfoglalta az orosz fővárost. Pétervá­­ron különben folytonos robbanások hallhatók; valószinüleg a bolsevikiek robbangat­­ják végső kétségbeesésükben mindazt, ami a város régi szépségére emlékeztetné még az embert. A Pétervárra vezető vasútvonalakat elvágták Judenics csapatai s a város eleste csak órák kérdése. A Finn öböl mentén levő bolseviki csapatokf rémülten menekülnek. (Páris). Judenics tábornok bevonult Zigovoba és Tonoba s Pétervártól 1 körülbelül 10 kilométerre áll. Kronstadt erődítményein még vörös zászló leng. A bolsevikiek Judenics jobb szárnya ellen erős csapattesteket vontak össze. (Budapest). A keresztény pártok hangulatát és terveit tekintve, a kormány­­­­nak 3 új taggal való kiegészítésére lehet számítani. A kormány igen szívesen látná Heinrich Ferenc visszatérését, míg Lovászy és Simonstits ellen nem ugyan sze­mélyi, de politikai kifogások vannak. A Nagyatádi Szabó István pártjával való kiegyezés a földbirtokreform kérdésében való megegyezéstől függ. (Budapest.) A keresztény blokk vezetőségének a liberális pártokkal és a kisgazda párttal való tárgyalásai állítólag József főherceg lakásán folynak. (Amsterdam). Rotterdami távirat szerint Kronstadt nyugati része lán­gokban áll. Az angol hadihajók megakadályozták, hogy a hadikikötőben lévő bolseviki hadihajók Pétervár támogatásában részt vegyenek. (Páris)­ A Temps értesülése szerint a pétervári munkások a kommunista csapatok elvonulása után parancsot kaptak, hogy hagyják el a várost. (Budapest). Somssich gr. kijelentette, hogy a royalista párt megalakítása, Nagy György Versaillesbe küldött táviratának, — mely szerint egész Magyarország köztársasági, — megcáfolására történt. (Bécs). Révaii távirat szerint Gacsin­át nagyon heves harcok után elfog­­­­lalták a fehér csapatok, melyek lovassága 12 kilométerre áll Pétervártól. (Washington). Lansing minden olyan tervet ellenez, mely Törökország megszállására irányul, vagy bármely más módon belevonná az Egyesült Államokat az európai bonyodalmakba. (Bécs). Gúth Antal dr., volt magyar közegészségügyi népbiztost zsarolás­i kísérlete és veszélyes fenyegetés miatt letartóztatták és átadták a bécsi országos törvényszéknek, tartották a tisztességes lakosságot? Más magyarázatát mi, a szemtanúk, sem tud­juk, mint hogy az ötéves háború vérvesz­téseitől elatért országot megrohanták a hiénák s addig marcangolták, míg a kül­földi hatalmasságok megelégelték a hóhér­munkát s segítségére jöttek a tehetetlenül vergődő áldozatnak. Az unalomig ismételték a közelmúlt­ban az osztályöntudatot. S most azok, kiknek nem sikerült idejekorán elmene­­külniök, minden felelőséget a távollevőkre hárítanak. Még az elfogott népbiztosok is a diktatúra öntudatlan eszközeinek vall­ják magukat, kik tisztában sem voltak az irányzattal, melynek követőivé szegődtek. Vallomásuk szerint egy-két embert illet a felelőség, kik már nem vonhatók felelő­ségre. Csodálatos keverékei a gyávaság­nak és a kegyetlenségnek. Mintha egy vér­szomjas hiénának s egy jámbor birkának volnának az ivadékai.­ Vallomásaik után önkéntelenül fölvetődik a kérdés: volt-e a vezérek között csak egy is a munkás­ságnak igazi barátja? A munkásosztály javát akarták-e előmozdítani, vagy a saját, önző érdekeiket kielégíteni ? Lebegett-e előttük valami magasabb irányeszme, melyért érdemes mindent kockára tenni, érte vért s életet áldozni ? Hittek-e az eszme megvalósításában, alkalmasaknak találták-e az időt, a viszonyokat, az egyé­neket az eszme megvalósítására? Az ese­mények, a következmények azt igazolják, hogy ha homályosan talán (ám ugyan nem hiszem) derengett is bennük az emberiség jólétének előmozdítása, soha még ily gyarló egyének nem vették kezükbe a jólét elő­mozdítását, kik csak arra voltak alkalma­sak, hogy az általános jólétet évtizedekre hátravessék, hogy az eszmékben való hi­tet és meggyőződést egész osztályokban lerontsák. A mai nemzedék előtt kaleidos kop­­szerűen váltakozik a világ, elegendő volt arra, hogy fölis.Néhány hónap érhetetlenné tegye a múltat, börtönbe juttasson általá­nos tisztelettel övezett, országos nevű fér­fiakat s együgyű, súlytalan embereket ül­tessen a kormányrúdhoz, anélkül, hogy számot adhattak volna maguknak, hogyan és miképen jutottak egyik a gyűjtő­fog­házba, a másik a budai várpalotába ? És aki együtt nem élte át ezt a kor­szakot, a jövő ivadék törni fogja rajta a fejét, mi bűne lehetett a nemzedéknek, hogy ily büntetésre lett méltóvá s hogyan volt képes ez a gyökereiben is megsértett terebélyes fa, idők múltán új hajtásokat, új lombokat nevelni? Mert a magyar nem­zet életfája nem pusztult el, még szebb virágzást fog megérni, ha nem lesz hűtlen azokhoz az elvekhez, melyek ezer eszten­dőn át fentartották. Ez a néhány hónapos eltévelyedés a benne élőknek keserves sors, kemény lecke volt, az utódoknak figyelmeztető jel lesz, hogy merre nem szabad s merre kell a magyar nemzet fej­lődését irányítani. Szerencsés és boldog lesz az utánunk következő nemzedék, ha levonja a mi szomorú időnknek tanúságait. Akkor jön majd meg az Ígért idő, midőn minden ember egyforma igazságot Dr. B­ekap. A dinnye és a szabadság. Eger, 1919. okt. 22 A nagy idők nagy írója, Jókai, egyik regényében a szabadságot a dinnyéhez hasonlítja: «Nézd — úgymond — azt a szép kantalapot, azzal a márványos héjá­val, azokkal a mély vágányú gerezdekkel. Valóságos versaillesi fajta. Mikor megérik, olyan illata van, hogy betölti az egész házat s olyan az ize, mint a nádméz. Ha egy egészet megeszel magad, az sem árt meg. De próbálj belőle csak egy falatot lenyelni, mikor még éretlen, hát nemcsak­­ keserű lesz tőle a szád, de olyan nyava­lyás is leszel tőle, hogy megihatod utána­d az egész diákkonyhát. Látod, ilyen a sza­badság is. Ha megérik egyszer, maga a termesztő, a kertész fogja azt felszeletelni s czintányéron kínálja meg vele a népet:­­ itt van, tessék, neked termesztettem; —­­ de amíg éretlen, ne lékeljétek meg, mert a dinnye is elromlik, meg az is megromlik, aki megkóstolja. Tudom, tudom, mit akarsz mondani, hogy de bizony lehet a dinnyét is kényszeríteni, hogy korábban érjék, mint az Isten elhozza rá a maga Lőrincz­­napját; van meleg ágy, meg üvegharang No hát ilyen melegágyban, üvegharangban érett dinnyéi vagytok ti a mai kornak, ti, meg a többi filozof, filantróp kozmopolita barátaid. De hát ugyan ki győzne az egész ország alá melegágyat rakni s üvegharan­got borítani rá? Várjátok meg, mig elhoz­za az Úr a kánikulát. Akkor magától meg­jön az ígért idő, hogy minden ember egy­forma igazságot kap.» Távol áll tőlünk a szándék, hogy a dinnye-allegóriát Kun Béláékra alkalmaz­zuk. Kozmopolitáknak ugyan elismerjük, de filozófoknak és filantrópoknak a legjobb akarattal sem mondhatjuk őket. Kertészek­nek sem nevezhetjük a díszes társaságot, inkább hasonlíthatnánk őket azokhoz az állatokhoz, melyeket minden kertész igyek­szik távol tartani működése színterétől. Meg kell adnunk nekik, hogy alaposan összetárták Pannónia virágos kertjét. Egész Európának gondot ad a kitisztogatása. A tanítókat, tanárokat, az ország kertészeit,­­ jövőre jobban meg kell válogatnunk ma­gasabb kiképzésben, jobb ellátásban kell részesítenünk. A késői idők történetírói nem tudják majd megérteni, miként lehe­tett az, hogy az emberi nem söpredékei magukhoz ragadták egy országban a leg­főbb hatalmat s hónapokon át rettegésben

Next