Egri Vörös Ujság - Egri Munkás - Egri Népujság, 1919. július-december (26. évfolyam, 149-160. szám - 1. évfolyam, 2-10. szám - 1-26. évfolyam, 1-119. szám)
1919-11-08 / 77. szám
Előfizetési díjak: Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Nvegyed évre 20 K. — Egyj hóra 8 K. — Egy szám ára 30 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám 11. LEGÚJABB HÍREK. / (Bdapest). Horthy Miklós, a magyar csapatok fővezére Clarknál tárgyalt az összes politikai vezérekkel; tárgyalásának eredményeképp a fővezér a következő nyilatkozatot tette : A hadseregnek Budapestre való bevonulása a katonai diktatúrát nem vonja maga után. A hadsereg az entente közreműködésével létesülő kormány rendelkezésére fog állani. A hadsereg a polgári jogegyenlőség alapján áll s amilyen kérlelhetetlenül tesz meg mindent a bolsevizmus letörésére, éppen olyan szigorúan fogja tagjainak a polgári jogegyenlőség ellen irányuló minden akcióját megakadályozni. (Páris) A genfi gyorsvonat hétfőn összeütközött a Simplon-expressel; a halottak száma 60, a sebesülteké száznál több. (Budapest). Apponyi Albert gróf meghívást kapott Clarkhoz. A kibontakozás a vége felé jár. A kormányban némi jelentéktelen rekonstructió várható. Az Új Nemzedék szerint a miniszterelnökségre Bethlen István, vagy Hadik János gróf van kiszemelve. — Lovászy dezignálása kizárt. Ha a miniszterelnöki állásban változás történnék úgy Friedrich semmi körülmények között sem vállal tárcát, hanem kabinettel kívül fog küzdeni az általa képviselt irány diadalmáért. Honfoglaló zsidók. »Aki ezt beveheti, az vegye be.” Jelenleg nem arról az új honfoglalásról akarok írni, amely a zsidók emancipációjával 1867-ben vette kezdetét, és amely az elmúlt forradalmi évben az ezeréves magyar állam megdöntésével, — s ennek romjain, — egy új zsidó pchlokrácia megalakulásában érte el csúcspontját. Mielőtt ezzel a thémával foglalkozhatnánk, előbb ki kell pihenni azt az undort, amit minden magyar ember érez, aki a múlt évi október 31-ével kezdődő 9 hónapos korszakot átélte. Most az ezer év előtti zsidó honfoglalókkal akarok röviden foglalkozni Alföldi Dávid dr. urnak »A zsidókérdésről« pár nap előtt megjelent röpiratával kapcsolatban.A füzetkének sok állítását lehetne, sőt kellene beható elemzés és kritika tárgyává tenni, de az itt rendelkezésre álló szűk keretben most csak a magyar zsidóság eredetéről szóló részt veszem bonckés alá, mert ezt, úgy hiszem, mulasztás volna helyreigazítás nélkül hagyni. " A röpírat 7. oldalán ezt olvassuk : »A magyar zsidó már a honfoglaláskor, Álmossal és Árpáddal együtt jött Magyarországba és azóta mindig itt lakott, és a régi magyar zsidók fajrokonságban is voltak a magyar törzzsel. Történelmileg megállapított tény ugyanis, hogy a kazárok, a magyarok fajrokonai, a VII— IX. századokban a Fekete tenger északi részén hatalmas birodalommal rendelkeztek ... 700 év körül a magyarok is kazár védnökség alatt telepedtek meg Lebediában és itt hosszabb ideig éltek egymás szomszédságában, fegyverbarátságban ... — Ugyancsak történelmi tény az is, hogy a kazárok uralkodóháza 740 év körül a zsidó hitre tért át és nemcsak főuralkodójuk a khákán, hanem fejedelmük, az isa, sőt a tisztek, az előkelők s a kaszárok legnagyobb része is zsidó vallásuak voltak és csak kevesen voltak közülök tűzimádók, mohamedán nők és keresztények. Midőn aztán a magyarok több mint száz évi tartózkodás után elhagyták Lebediát és Etelközbe vonultak, a kazárok egyik törzse, a kabar törzs is egyesült a magyarokkal, együtt ment velük új hazát keresni, és Etelközből a mai Magyarországba is együtt jöttek hont foglalni. Így történt, hogy a honfoglalók közt sok zsidó vallást kazár, illetve kabar volt stb ...« Nagyon jól tudom, hogy mindezt nem Alföldi dr. úr eszelte ki, távol áll tehát tőlem, hogy őt a történelem szándékos meghamisításának vádjával illésen. De — a szerzőnek általam tisztelt személyétől elvonatkozva — meg akarom állapítani, hogy a kútfők adatainak ez a csoportosítása és az ezen alapuló ama történelmi beállítás, amit Alföld dr. úr füzetének kiinduló pontja egyaránt elfogad, nem egyéb, mint célzatos valótlanság: a történeti kritika fáklyájának világossága elül a mesterségesen gyártott mondák világába menekülő és ott szertefoszló dajkamese. Nem akadékoskodásból teszem szóvá Alföldi dr. úr füzetének fent idézett passzusát, de az a meggyőződésem, hogy nem szabad engedni, hogy a történelmi tévedések vagy ferdítések meggyökeresedjenek, mert a sokszor hallott és végül igaznak tartott állítások toábbi következtetések alapjául szolgálhatnak s végre a semmiféle igaz alappal nem biró beállítások olyan szövevényei keletkeznek, amiből nagyon nehéz kigabalyodni. Aki egy valótlanságot világgá bocsát, vagy terjeszt, az sohasem tudja, hogy végeredményében milyen szörnyeteggé fogja az magát kinőni. Alföldi dr. úr, — kétségkívül teljes jóhiszeműséggel — még csak azt állítja,"hogy a «magyar zsidó már a honfoglaláskor, Álmossal és Árpáddal együtt jött Magyarországba«, de ezen az alapon más valaki könnyen tovább fog építkezni. Ezen továbbépítő részére itt mindjárt rámutathatok egy második felhasználható alapra is. Marczali Henrik történetírónak — bár önmagának többszörösen ellenmondva, ami ilyen kényes kérdésekben igen kényelmes és óvatos megoldás, — azt a véleményét kockáztatja, hogy a magyarokhoz csatlakozó kazárok »számra nézve túlnyomóan« lehettek a magyarsághoz viszonyítva, amit az a körülmény is bizonyít, hogy az összeolvadás után a kazárok (ugrok) nyelve kerekedett a magyarok (turkok) nyelve felé, nem pedig fordítva. Szemmel látható már most, hogy ha megengedjük, hogy az Alföldi dr. úr által reprodukált beállítás a köztudatban elterjedjen és gyökeret verjen, hamarosan fog akadni a Marczali feltevésére támaszkodó olyan szemfüles újmagyar történetíró, aki azt is ki fogja mutatni, hogy nem is a magyarság foglalta el a mai hazánkat, hanem a «túlnyomó számú« kazár zsidóság, amely mellett talán néhány magyar is ott lábatlankodott. Kimutathatja továbbá, hogy a mai magyar nyelv tulajdonképen nem is a magyarok ősi nyelvének egyenes leszármazója, hanem a mai magyar nyelv valódi őse a »túlnyomó számú» kazár zsidók eredeti nyelve, amelybe a kazárokkal összeolvadt magyarok ősi nyelve egyszerűen felszívódott. Így aztán hamarosan történeti alap és történeti jogcím is kerülhet az utolsó félszázadban lejátszódott új (zsidó) honfoglalás igazolására, mert hát az említett feltevésekre támaszkodva, vajmi egyszerű lesz bebizonyítani, hogy a zsidók csak azt az uralkodó pozíciót szerezték vissza az államéletben, amelyet elődeik a kazár védelem alatt élt magyarokkal szemben Lebediában bírtak s amelytől őket a magyarok a történelem későbbi folyamán brutális erőszakkal megfosztották. Dr. M. K. (Vége köv.) Hogyan jutottak fogságba a tizes honvédek? (Vége.) Valamennyien máskép képzeltük el a fegyverszünetet. Éreztük hogy nincs minden rendben és valami bizonytalan, szorongó érzés vett rajtunk erőt. Ösztönszerűen kívántuk, hogy csak már Trienten túl volnánk. Ekkor telefonparancsot kapott az ezred, hogy tekintettel az öntudatos fegyelmére, vonuljon nyomban Trient felé Perginebe, hogy vessen véget a fosztogatásoknak és a vasúti raktárak kirablásának, amit szétzüllött osztrák csapatok csináltak. A felgyújtott raktárak már az előző estétől égtek és a rablásban az olasz lakosság járt elől, a beérkezett tizes ezred azonban egy félóra alatt rendet teremtett a városban és a környékén, anélkül hogy kegyetlenkedett volna. A 11. honvéd ezredet Trientben már az olaszok fogadták, de ezt mi akkor még nem tudtuk. Az Etsch völgyében levő lovashadosztály és a bécsi harmadik dragonyos ezred már a fronton megalakította a katonatanácsokat, azután egyszerűen hazavonultak, így megnyitották az Etsch völgyét az olaszok előtt, akik így puskalövés nélkül vonultak be a hátunk mögött lévő Trientbe. A 8. és 15. huszárezred a végsőkig ellenállott de a bekerítés folytán foglyul estek. Osztrák részről terjesztett rágalom az, hogy a magyar csapatok otthagyták a frontot. Ezzel szemben leszögezem, hogy a legjobb osztrák-német ezredek a «Havasi gyopár» hadosztályból megtagadták az engedelmességet és nem akarták felváltani az erdélyi honvédeket. Az Etsch völgyében támadt hézag oly nagy és az angolok, olaszok előnyomulása oly gyors volt, hogy lehetetlenné vált az ellenállás. November 3-án délben jelentést kaptam, hogy az angolok és olaszok Perginer ellen előnyomulnak. Két századot rendeltem ki géppuskákkal a védelemre és felsőbb helyről utasítást kértem, mert nekünk