Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-02-22 / 43. szám

XX­VII. évfolyam 43 szám. Előfizetési díjak postai szállítással: 3qév évre 160 K. — Fél évre 80 K. — Negyed évre 40 K. — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Hirdetmény! Mindazok a magyar honosságú nyug­díjas havidíjasok, rangosztályba nem so­rolt havidíjasok és katonai ellátásban­­ rokkantak stb.) részesülő legénység, va­­az 1900—1865. évi születésű évfolyam­­beli magyar honosságú férfiak, akik a háború alatt katonák voltak (beszámítva a háború alatt katonai szolgálatai és felmen­­etteket is) és Eger városban állandóan tartózkodnak, és akik az eddigi össze­írásoknál a Hadügyminiszter 20952/eln. 86. 1919.ss körrendelet értelmében nyil­­vántartásba vétel végett még nem jelent­­keztek, f. év február hó 24-től február ki 28-ig tartó Pótösszeírásnál a következő sorrendben okvetlenül köte­lesek személyesen jelentkezni a városháza katonai ügyosztály hivatalos helyiségé­ben, mindennap reggel 8 órakor. A­ Legénység,­­ide számítva hadap­­ród jelöltek és rangosztályba nem sorolt havi dijasok). F. év. február hó 24-én 1865—1880. évi születésűek. F. év február hó 25-én 1881—1890. évi születésűek. F. év február hó 26-án 1891—1900. évi születésűek és 1865—­1900. évnél fiata­labb és idősebb születésűek akik katonai ellátásban részesülnek, valamint nyugdíjas rangosztályba nem sorolt havidíjasok is. B. Tisztek, tisztjelöltek és katonai, honvéd tisztviselők, folyó év február hó 27-én, 1865—1900. évi születésűek, tartalé­kos »népfölkelő szolgálaton kívül tisztek, tisztjelöltek, katonai és honvéd lelkészek és katonai és honvéd tisztviselők. Folyó év február hó 28-án nyugdíjas tesztek, tisztjelöltek, katonai honvéd lelké­szek és katonai és honvéd tisztviselők. A jelentkezők katonai okmányaikat hozzák magukkal. Aki az utolsó összeírásnál nem je­lentkezik, a védtörvény 73. §-a szerint szigorú büntetés alá esik. Eger, 1920. február hó. Barthos Károly s. k. h. polgármester helyett. Andrássy a kormányzóról. Gróf Andrássy Gyula azt kívánja, hogy a kor­mányzót fel kell hatalmazni a korlátlan básfeloszlatás jogával. A Tiszántúl kiürítése. A napok­ban román katonai missió érkezett Buda­pestre és és Dimitrescu ezredes vezetésé­vel a Tiszántúl kiürítéséről tárgyalt Gra­­sanai francia tábornokkal. Cent.: E. 86/1920. Eger 1920. február 22. Vasárnap A jog nem alkuszik. Abban a nagyon is jóakaratú bírá­latban, amel­lyel az »Egri Népújság­ a jogfolytonosság követelményeiről írott fü­zetkém megjelenését kísérte, a tisztelt Szerkesztő úr azt a kérdést intézi hozzám, hogy milyen helyzet állana elő akkor, ha a kibontakozásnak általam javasolt útja eltorlaszoltatnék, ha akár a koronás király, akár a törvényes országgyűlés bármi okból nem működnék vagy működhetnék közre abban, hogy a nemzetgyűlés határozatai annak rendje és módja szerint törvény­erőre emelkedhessenek. Felelettel adós maradni nem szeretek, bocsánatot kérek hát a közönségtől, ha ebben a már többször tárgyalt kérdésben még egyszer igénybe veszem szíves türelmét. ♦ A jog nem politika. A jognak megvan a maga kérlelhetetlen logikája, amelyet végig kell gondolni, tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzet állhat elő a nyomá­ban, tekintet nélkül arra, hogy tetszenek-e vagy sem, kívánatosak-e vagy sem a jog megállapításával és kijelentésével járó következmények. A jogszabályoknak csak az alkotása politikai kérdés. A jogszerű törvényhozó szerv olyan jogot alkot, amilyet célszerű­nek talál. Ellenben a jogszabályok ma­gyarázatánál vagyis annak megállapításá­nál, hogy valamely helyzet, állapot, cse­lekvés vagy kijelentés jogszerű-e? a jog­szabályoknak megfelelő-e? — a célszerű­ség nem játszik szerepet, mert itt a jogászi kétszer kettőt kell alkalmazni. Amint a gazdasági életnek megvannak a maga kérlelhetetlen törvényei, úgy van ez a jogban is. Ha valutánkat a gazda­sági élet kegyetlen logikája a megsemmi­sülés határáig leteperte, ezzel szemben sem jámbor óhajtással, sem hatalmi szóval, sem az ilykép előálló károk szentimentális felpanaszolásával nem érhetjük el azt, hogy a koronánk ismét régi fényében tündököljék, hogy a korona értéke mondjuk pl. a dol­lárral ismét a régi relációba kerüljön. Ez csak a gazdasági élet megalkuvást ki­záró törvényei alapján, hosszú évtizedek megfeszített munkája árán lesz biztosítható, így a jogban is. Hiába volna most kívánatos, hogy az együttülő nemzetgyű­lés határozatai a jog szempontjából meg­­támadhatatlanok legyenek és ilyképen a konszolidációt elősegítsék, hiába mutatnak rá egyesek arra, hogy a jogalkotás tör­vényes szerveinek munkája ez idő szerint nehézségekbe ütközik s hogy a jogi kö­vetkeztetések szigorú levonása óriási ká­rokkal és veszedelmekkel járhat, — sem hatalmi szó, sem jámbor óhajtás, sem szentimentalizmus, sem nagyképűség, sem csűrés-csavarás nem teszi fehérré azt, am­i fekete, nem teszi joggá azt, ami nem jog. E téren is csak a jogélet törvény­­szerűségeinek feltétlen elismerésével és a vitathatatlan jog szilárd alapjából kiin­dulva lesz újból elérhető, hogy a jogrend a régi szentségében és erejében újraszü­­­lessék, — még ha ennek a szükségszerű­ségnek a bevallása után a forradalom te­­leszájú lovagjainak és némelyik nagy­hangú de üresfejű politikusunknak le kel is majd szállani a magas paripáról. Kimondom hát még egyszer világosan és kertelés nélkül: Ami a magyar törvényhozás törvé­nyes szerveinek, a koronás királynak és a törvényes országgyűlésnek hozzájárulása nélkül jön létre, — bármi okból történjék is a jogszerű tényezők mellőzése, az nem lesz jog. A nemzetgyűlés határozatai jo­got nem alkothatnak. Milyen helyzet fog már most ennek következtében előállani ? A jogalap nélküli nemzetgyűlés jog­alap nélküli határozatai meg fogják kísé­relni a köz és magánviszonyokban való érvényesülésüket. Ennek kapcsán két le­hetőség áll előttünk. Ezt a két lehetősé­get a magyar jog történetéből vett példá­kon fogom bemutatni. I. József császár, a kalapos király tíz évig (1780—1790.) uralkodott Ma­gyarországon anélkül, hogy magát meg­­koronáztatta volna. Nyakra-főve rendelkezéseit, — amelyek közül adta ki néme­lyik igen üdvös reformokat tartalmazott, — de uralkodása végén be kellett látnia, hogy Magyarországon csak az lehet jog, amit koronás király és törvényes ország­­gyűlés közakarattal jelentenek ki jognak. Halála előtt visszavonta hát rendelkezéseit, amit különben felesleges is volt tennie, mert jogi erővel azok úgysem bírtak soha. 1. Ferenc József tizenkilenc éven át

Next