Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)
1920-02-22 / 43. szám
XXVII. évfolyam 43 szám. Előfizetési díjak postai szállítással: 3qév évre 160 K. — Fél évre 80 K. — Negyed évre 40 K. — Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 40 fillér. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám 11. Hirdetmény! Mindazok a magyar honosságú nyugdíjas havidíjasok, rangosztályba nem sorolt havidíjasok és katonai ellátásban rokkantak stb.) részesülő legénység, vaaz 1900—1865. évi születésű évfolyambeli magyar honosságú férfiak, akik a háború alatt katonák voltak (beszámítva a háború alatt katonai szolgálatai és felmenetteket is) és Eger városban állandóan tartózkodnak, és akik az eddigi összeírásoknál a Hadügyminiszter 20952/eln. 86. 1919.ss körrendelet értelmében nyilvántartásba vétel végett még nem jelentkeztek, f. év február hó 24-től február ki 28-ig tartó Pótösszeírásnál a következő sorrendben okvetlenül kötelesek személyesen jelentkezni a városháza katonai ügyosztály hivatalos helyiségében, mindennap reggel 8 órakor. A Legénység,ide számítva hadapród jelöltek és rangosztályba nem sorolt havi dijasok). F. év. február hó 24-én 1865—1880. évi születésűek. F. év február hó 25-én 1881—1890. évi születésűek. F. év február hó 26-án 1891—1900. évi születésűek és 1865—1900. évnél fiatalabb és idősebb születésűek akik katonai ellátásban részesülnek, valamint nyugdíjas rangosztályba nem sorolt havidíjasok is. B. Tisztek, tisztjelöltek és katonai, honvéd tisztviselők, folyó év február hó 27-én, 1865—1900. évi születésűek, tartalékos »népfölkelő szolgálaton kívül tisztek, tisztjelöltek, katonai és honvéd lelkészek és katonai és honvéd tisztviselők. Folyó év február hó 28-án nyugdíjas tesztek, tisztjelöltek, katonai honvéd lelkészek és katonai és honvéd tisztviselők. A jelentkezők katonai okmányaikat hozzák magukkal. Aki az utolsó összeírásnál nem jelentkezik, a védtörvény 73. §-a szerint szigorú büntetés alá esik. Eger, 1920. február hó. Barthos Károly s. k. h. polgármester helyett. Andrássy a kormányzóról. Gróf Andrássy Gyula azt kívánja, hogy a kormányzót fel kell hatalmazni a korlátlan básfeloszlatás jogával. A Tiszántúl kiürítése. A napokban román katonai missió érkezett Budapestre és és Dimitrescu ezredes vezetésével a Tiszántúl kiürítéséről tárgyalt Grasanai francia tábornokkal. Cent.: E. 86/1920. Eger 1920. február 22. Vasárnap A jog nem alkuszik. Abban a nagyon is jóakaratú bírálatban, amellyel az »Egri Népújság a jogfolytonosság követelményeiről írott füzetkém megjelenését kísérte, a tisztelt Szerkesztő úr azt a kérdést intézi hozzám, hogy milyen helyzet állana elő akkor, ha a kibontakozásnak általam javasolt útja eltorlaszoltatnék, ha akár a koronás király, akár a törvényes országgyűlés bármi okból nem működnék vagy működhetnék közre abban, hogy a nemzetgyűlés határozatai annak rendje és módja szerint törvényerőre emelkedhessenek. Felelettel adós maradni nem szeretek, bocsánatot kérek hát a közönségtől, ha ebben a már többször tárgyalt kérdésben még egyszer igénybe veszem szíves türelmét. ♦ A jog nem politika. A jognak megvan a maga kérlelhetetlen logikája, amelyet végig kell gondolni, tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzet állhat elő a nyomában, tekintet nélkül arra, hogy tetszenek-e vagy sem, kívánatosak-e vagy sem a jog megállapításával és kijelentésével járó következmények. A jogszabályoknak csak az alkotása politikai kérdés. A jogszerű törvényhozó szerv olyan jogot alkot, amilyet célszerűnek talál. Ellenben a jogszabályok magyarázatánál vagyis annak megállapításánál, hogy valamely helyzet, állapot, cselekvés vagy kijelentés jogszerű-e? a jogszabályoknak megfelelő-e? — a célszerűség nem játszik szerepet, mert itt a jogászi kétszer kettőt kell alkalmazni. Amint a gazdasági életnek megvannak a maga kérlelhetetlen törvényei, úgy van ez a jogban is. Ha valutánkat a gazdasági élet kegyetlen logikája a megsemmisülés határáig leteperte, ezzel szemben sem jámbor óhajtással, sem hatalmi szóval, sem az ilykép előálló károk szentimentális felpanaszolásával nem érhetjük el azt, hogy a koronánk ismét régi fényében tündököljék, hogy a korona értéke mondjuk pl. a dollárral ismét a régi relációba kerüljön. Ez csak a gazdasági élet megalkuvást kizáró törvényei alapján, hosszú évtizedek megfeszített munkája árán lesz biztosítható, így a jogban is. Hiába volna most kívánatos, hogy az együttülő nemzetgyűlés határozatai a jog szempontjából megtámadhatatlanok legyenek és ilyképen a konszolidációt elősegítsék, hiába mutatnak rá egyesek arra, hogy a jogalkotás törvényes szerveinek munkája ez idő szerint nehézségekbe ütközik s hogy a jogi következtetések szigorú levonása óriási károkkal és veszedelmekkel járhat, — sem hatalmi szó, sem jámbor óhajtás, sem szentimentalizmus, sem nagyképűség, sem csűrés-csavarás nem teszi fehérré azt, ami fekete, nem teszi joggá azt, ami nem jog. E téren is csak a jogélet törvényszerűségeinek feltétlen elismerésével és a vitathatatlan jog szilárd alapjából kiindulva lesz újból elérhető, hogy a jogrend a régi szentségében és erejében újraszülessék, — még ha ennek a szükségszerűségnek a bevallása után a forradalom teleszájú lovagjainak és némelyik nagyhangú de üresfejű politikusunknak le kel is majd szállani a magas paripáról. Kimondom hát még egyszer világosan és kertelés nélkül: Ami a magyar törvényhozás törvényes szerveinek, a koronás királynak és a törvényes országgyűlésnek hozzájárulása nélkül jön létre, — bármi okból történjék is a jogszerű tényezők mellőzése, az nem lesz jog. A nemzetgyűlés határozatai jogot nem alkothatnak. Milyen helyzet fog már most ennek következtében előállani ? A jogalap nélküli nemzetgyűlés jogalap nélküli határozatai meg fogják kísérelni a köz és magánviszonyokban való érvényesülésüket. Ennek kapcsán két lehetőség áll előttünk. Ezt a két lehetőséget a magyar jog történetéből vett példákon fogom bemutatni. I. József császár, a kalapos király tíz évig (1780—1790.) uralkodott Magyarországon anélkül, hogy magát megkoronáztatta volna. Nyakra-főve rendelkezéseit, — amelyek közül adta ki némelyik igen üdvös reformokat tartalmazott, — de uralkodása végén be kellett látnia, hogy Magyarországon csak az lehet jog, amit koronás király és törvényes országgyűlés közakarattal jelentenek ki jognak. Halála előtt visszavonta hát rendelkezéseit, amit különben felesleges is volt tennie, mert jogi erővel azok úgysem bírtak soha. 1. Ferenc József tizenkilenc éven át