Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)
1920-03-28 / 72. szám
1XVI. évfolyam 72 szám E. 145 1920 fcggf 1920. március 28. Vasárnap Előfizetési dijak postai szállítással; &péss ívre 160 B. — Fél évre 80 K. Negyed évre 40 K. Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség; Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám 11. Hatalmas eszme —■ hatalmas cselekedet? Tegnap egy beszéd hangzott el a Nemzetgyűlésen. Olyan beszéd, amilyent a parlamenti heccektől és személyi torzsalkodástól elgyötört olvasó azzal a jóleső tudattal tesz le, hogy mégis csak történik valami Budapesten. Sajnos, ez a beszéd még mindig nem cselekedet, de legalább bírálat, sőt annál is több: önkritika. A szónok megállapítja, hogy a nép egy hatalmas cselekedetet és egy hatalmas eszmét vár a kommün összeomlása után. Azonban elmaradt az eredmény a koncspcióból s a keresztény gondolat kifakult a parlamenti életben, úgy viselkedünk, mintha nem is a keresztény nép lelkéből aiű lettünk volna. A nép lelkében pedig az történik, hogy az öntudat alatti régiókból fekete gőz szálldos ki, amely elhomályosítja keresztény orientációját. A felületi feszültség alatt maradt minden a régiben. Milliárdszámra hemzsegnek és szaporodik az élősdiek, a panama, az uzsora, a balkán, az üzérkedés, a táncolás, a román ritmus férgei. Nem azt várta tőlünk a nép, amit eddig tettünk. Szomorú igazságok. A hatalmas eszme itt van. Sőt itt volt mindig, sokszor elnyomva, kigúnyolva, de mindig életerősen és soha le nem győzetve. A keresztény gondolat, az evangéliumi igazság. Itt van a nagy restauráció ideje, de mintha hiányoznának a mesterek. Számos jelesünk félrehúzódva, szorongó lélekkel edzi, mint sajátítják ki maguknak vad törtetők a keresztény irányzatot. A nemzetgyűlés úgy az elvégzett munka, mint a tagok egyéni képességei tekintetében — tisztelet a kivételeknek — csalódást hozott. Várjuk a cselekedeteket s nem jönnek. De jönnek leleplezések, jönnek botrányok, látunk tülekedést az állásokért, látunk fenekedést és pártvillongást, az egyik ráfogja a másikra, hogy gyilkos, a másik az egyikre, hogy kommunista, a harmadik mindkettőre, hogy tehetségtelen ,áréber és így tovább. És a nemzet figyel és látja, hogy ez a játék, amit ott fenn csinálnak, a tönkretett, letiport ország bőrére megy. És Európa figyel és román, cseh szemüvegen keresztül látja, hogy egy nemzet, amely fölött most ítélkeznek, úgy játszik anyagi és erkölcsi tőkéjével, mintha kimeríthetetlen tartalékok állnának a háta mögött. Nem! Urak! ezt a játékot nem a nemzet űzi. Ezt a játékot önök játszák ott és akkor, amikor és ahol rettentően komoly feladatokkal kellene birkózniok. Nem féltjük önöktől a keresztény irányt, ez nem azért győzött, mert egyetek jónak látták mellé állni és annak dacára is fog győzni, mert ismét egyesek nem tudják annak eszmei tartalmát felfogni. Krisztus urunk az Isten házából űzte ki a kufárokat. Az ország háza szent nekünk, ne tegyék azt hajszák és botrányok házává! Közeledik a feltámadás ünnepe! Szálljanak magukba, vizsgálják meg lelkiismeretüket, eleget tettek-e? Amit tettek, az örökké diadalmas krisztusi gondolat jegyében tették-e? És képesek-e arra, hogy a jövőben eleget tegyetek? B. A MOVE figyelmébe. A MOVE helybeli szervezete magalakult. Megalakulásának jelentéséből örömmel értesülünk, hogy megvan a munkaterve is. Most már csak azt várjuk nehezen, hogy a gazdag tervek kezdjenek életté válni. Ne vegyék rész néven és ne vegyék bizalmatlanságnak, ha aggódunk és féltjük a mostan kisejlő legfontosabb társadalmi szervezetünket. Sok föllángolást, sok fölbuzdulást, sok nekilendülést láttunk már, mindegyik sok elméleti tudással megszerkesztett programmot hozott. A programmpontok megvalósításáról értekezleteken, gyűléseken sokat tárgyaltak, sokat vitatkoztak. Az eszmecseréken volt elég elmecél, voltak ötletek, voltak pompás indítványok, de a nagyszerű eszméknek, gondolatoknak az életté válása legtöbbször elmaradt. Miért kellett ennek így történnie, ne keressük elég szerencsétlensége kultúránknak, magyarságunknak, hogy így volt a múltban. A múlt sikertelenségeiből maradt vissza szinte türelmetlen érdeklődésünk a MOVE iránt, úgy érezzük, hogy e szervezetünk sikere vagy sikertelensége döntő jelentőségű tényezője lesz nemzeti jövőnknek, ezért féltjük annyira. Ez az érdeklődés biztat bennünket, hogy egy-két szegényes gondolattal, eszmével, figyelemfölhívással segítsük a nagy munkakörű szervezetet működésében. Ez íratja velünk e pár sort. A MOVE- nak egyik legelső feladata, hogy egész nevelésünket nemzeti nagy céljaink szolgálatába állítsa. A nemzetnek fegyelmezett és fegyelmezhető polgárokra van és lesz szüksége. Ezt pedig neveléssel lehet elérni. A nevelésben kiváló szerep jut a testi nevelésnek is. Erre pedig vajmi kevés alkalmas hely van Egerben. Iskola és gyerek sok van városunkban, de sem az iskoláknak, sem a magánházaknak nincs megfelelő udvarok. Terei közül csak a Vásártér jöhet számba. Fekvése jó és levegős. Sok mindenre szánták már, de azt hisszük, hogy e tervezgetések egy időre abbamaradnak és megmarad a térnek. És ennek a legjobb. Sok mindenféle kiváló előnye mellett első helyen áll , hogy bár szűk, de jó levegőjű játéktér lehet. Azonban nem a mostani elhagyatottságában. A rendezőt nagyon ráfér. A legelső teendő, hogy szűnjék meg az az állapot, hogy a kocsik össze-vissza járhassanak keresztül rajta. Azután ott van a fásítás, meg más egyéb teendő, amit a város ügyes mérnöke úgy is meglát, csak bízzák meg vele. A munkaerő sem okozhat sok fejtörést, ott vannak az internált kommunisták. E kérdésre hívjuk fel a Move figyelmét. Immár beköszöntött végre a tavasz. Az intenzívebb tornatanításhoz szükséges lesz a játéktér. Vegye kezébe ezt az ügyet és hatalmas szervezetének tekintélyével segítse valóra válni az iskoláknak ily irányú törekvését. — !--------1—ILLL!—I.--------------JÜL'J!-----------------------'.ÜL'JKLÜM HÍREK. Em ter, i.*20. március 2T. A Napközi Otthon. • Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?» E kérdésre csak egy lehet a felelet: *nem!> Már pedig a némáét virága a gyermeksereg, az ifjúság. A virágnak azonban verőfényes napsugárra, lágy tavaszi szellőre van szüksége, hogy kibontsa illatos szirmait, hogy édes gyümölccsé érlelődjön. A gyermekeknek megértő szeretetre, gondos ápolásra, tápláló élelemre, barátságos, meleg otthonra van szükségük, hogy derék, izmos, munkabíró férfiakká, szelidlelkű, buzgó édesanyákká fejlődjenek. S itt a társadalomra óriási feladat vár. A szegény kisgyermekek éhesen támolyognak, lerongyolódottan dideregnek, s mohó szemmel falják a kirakatok rideg üvegje mögé zárt finomabbnál finomabb dolgokat. A társadalom kötelessége kiragadni az ártatlan kisgyermekeket a nyomorból, az erkölcsi züllés posványából. Újra fel kell állítani a háborúban oly áldásosan működő Napközi Otthont, hogy a kicsinyek naponta legalább egyszer meleg ételhez jussanak. Mindnyájunk érdeke, hogy a gyermekek szegény elárvult hazánk hű és a társadalom iránt hálát fiaivá nevelődjenek. A cél érdekében az első hatalmas lépést megtette egy áldozatra kész műkedvelő gárda, mely szellemi tőkéjét állítja a szent cél szolgálatába. A jószívű és tehetős polgárokra vár az anyagi bázis megteremtésének feladata. Azt mondja Eötvös József báró: • Miként a gyümölcs, melyet a fa őszkor hord, azon virágokból fejlődik, melyek tavaszkor ágain illatoztak , úgy fejlődik a