Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-03-28 / 72. szám

1XVI­. évfolyam 72 szám E. 145 1920 fcggf 1920. m­­ár­cius 28. Vasárnap Előfizetési dijak postai szállítással; &péss ívre 160 B. — Fél évre 80 K. Negyed évre 40 K.­­ Egy hóra 15 K. — Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Károly dr. Szerkesztőség; Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Hatalmas eszme —■ hatalmas cselekedet? Tegnap egy beszéd hangzott el a Nem­zetgyűlésen. Olyan beszéd, amilyent a parlamenti heccektől és személyi torzsal­kodástól elgyötört olvasó azzal a jóleső tudattal tesz le, hogy mégis csak történik valami Budapesten. Sajnos, ez a beszéd még mindig nem cselekedet, de legalább bírálat, sőt annál is több: önkritika. A szónok megállapítja, hogy a nép egy ha­talmas cselekedetet és egy hatalmas eszmét vár a kommün összeomlása után. Azonban elmaradt az eredmény a kon­­cspcióból s a keresztény gondolat kifakult a parlamenti életben, úgy viselkedünk, mintha nem is a keresztény nép lelkéből aiű lettünk volna. A nép lelkében pedig az történik, hogy az öntudat alatti régiók­ból fekete gőz szálldos ki, amely elhomá­lyosítja keresztény orientációját. A felületi feszültség alatt maradt minden a régiben. Milliárdszámra hemzsegnek és szaporod­ik az élősdiek, a panama, az uzsora, a balkán, az üzérkedés, a táncolás, a román ritmus férgei. Nem azt várta tőlünk a nép, am­it eddig tettünk. Szomorú igazságok. A hatalmas esz­me itt van. Sőt itt volt mindig, sokszor elnyomva, kigúnyolva, de mindig élet­erősen és soha le nem győzetve. A ke­resztény gondolat, az evangéliumi igazság. Itt van a nagy restauráció ideje, de mintha hiányoznának a mesterek. Számos jelesünk félrehúzódva, szorongó lélekkel edzi, mint sajátítják ki maguknak vad törtetők a keresztény irányzatot. A nem­zetgyűlés úgy az elvégzett munka, mint a tagok egyéni képességei tekintetében — tisztelet a kivételeknek — csalódást hozott. Várjuk a cselekedeteket s nem jönn­ek. De jönnek leleplezések, jönnek botrányok, látunk tülekedést az állásokért, látunk fenekedést és pártvillongást, az egyik ráfogja a másikra, hogy gyilkos, a másik az egyikre, hogy kommunista, a harmadik mindkettőre, hogy tehetségtelen ,áréber és így tovább. És a nemzet figyel és látja, hogy ez a játék, amit ott fenn csinálnak, a tönkre­tett, le­tiport ország bőrére megy. És Európa figyel és román, cseh szemüvegen keresztül látja, hogy egy nemzet, amely fölött most ítélkeznek, úgy játszik anyagi és erkölcsi tőkéjével, mintha kimeríthetet­­len tartalékok állnának a háta mögött. Nem! Urak! ezt a játékot nem a nemzet űzi. Ezt a játékot önök játszák ott és akkor, amikor és ahol rettentően komoly feladatokkal kellene birkózniok. Nem féltjük önöktől a keresztény irányt, ez nem azért győzött, mert egye­tek jónak látták mellé állni és annak da­cára is fog győzni, mert ismét egyesek nem tudják annak eszmei tartalmát fel­fogni. Krisztus urunk az Isten házából űzte ki a kufárokat. Az ország háza szent ne­künk, ne tegyék azt hajszák és botrá­nyok házává! Közeledik a feltámadás ünnepe! Szálljanak magukba, vizsgálják meg lel­kiismeretüket, eleget tettek-e? Amit tet­tek, az örökké diadalmas krisztusi gondo­lat jegyében tették-e? És képesek-e arra, hogy a jövőben eleget tegyetek? B. A MOVE figyelmébe. A MOVE helybeli szervezete magala­kult. Megalakulásának jelentéséből öröm­mel értesülünk, hogy megvan a munka­terve is. Most már csak azt várjuk nehe­zen, hogy a gazdag tervek kezdjenek életté válni. Ne vegyék rész néven és ne vegyék bizalmatlanságnak, ha aggódunk és féltjük a mostan kisejlő legfontosabb társadalmi szervezetünket. Sok föllángolást, sok fölbuzdulást, sok nekilendülést láttunk már, mindegyik sok elméleti tudással megszerkesztett prog­­rammot hozott. A programmpontok meg­valósításáról értekezleteken, gyűléseken sokat tárgyaltak, sokat vitatkoztak. Az eszmecseréken volt elég elmecél, voltak ötletek, voltak pompás indítványok, de a nagyszerű eszméknek, gondolatoknak az életté válása legtöbbször elmaradt. Miért kellett ennek így történnie, ne keressük­ elég szerencsétlensége kultúránknak, ma­gyarságunknak, hogy így volt a múltban. A múlt sikertelenségeiből maradt vissza szinte türelmetlen érdeklődésünk a MOVE iránt, úgy érezzük, hogy e szervezetünk sikere vagy sikertelensége döntő jelentő­ségű tényezője lesz nemzeti­­ jövőnknek, ezért féltjük annyira. Ez az érdeklődés biztat bennünket, hogy egy-két szegényes gondolattal, esz­mével, figyelem­fölhívással segítsük a nagy munkakörű szervezetet működésé­ben. Ez íratja velünk e pár sort. A MOVE- nak egyik legelső feladata, hogy egész nevelésünket nemzeti nagy­­ céljaink szol­gálatába állítsa. A nemzetnek fegyelmezett és fegyelmezhető polgárokra van és lesz szüksége. Ezt pedig neveléssel lehet el­érni. A nevelésben kiváló szerep jut a testi nevelésnek is. Erre pedig vajmi ke­vés alkalmas hely van Egerben. Iskola és gyerek sok van városunk­ban, de sem az iskoláknak, sem a magán­házaknak nincs megfelelő udvarok. Terei közül csak a Vásártér jöhet számba. Fek­vése jó és levegős. Sok mindenre szánták már, de azt hisszük, hogy e tervezgetések egy időre abbamaradnak és megmarad a térnek. És ennek a legjobb. Sok minden­féle kiváló előnye mellett első helyen áll , hogy bár szűk, de jó levegőjű játéktér­­ lehet. Azonban nem a mostani elhagyatott­ságában. A rendezőt nagyon ráfér. A leg­első teendő, hogy szűnjék meg az az ál­lapot, hogy a kocsik össze-vissza járhas­sanak keresztül rajta. Azután ott van a fásítás, meg más egyéb teendő, amit a vá­ros ügyes mérnöke úgy is meglát, csak bízzák meg vele. A munkaerő sem okoz­hat sok fejtörést, ott vannak az internált kommunisták. E kérdésre hívjuk fel a Move figyel­mét. Immár beköszöntött végre a tavasz. Az intenzívebb tornatanításhoz szükséges lesz a játéktér. Vegye kezébe ezt az ügyet és hatalmas szervezetének tekinté­lyével segítse valóra válni az iskoláknak ily irányú törekvését. — !--------1—ILLL!—I.--------------JÜL'J!-----------------------'.ÜL'JK­LÜM HÍREK. Em ter, i.*20. március 2T. A Napközi Otthon. • Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?» E kérdésre csak egy lehet a felelet: *nem!> Már pedig a némáét virága a gyermeksereg, az ifjúság. A vi­rágnak azonban verőfényes napsugárra, lágy tavaszi szellőre van szüksége, hogy kibontsa illatos szirmait, hogy édes gyü­mölccsé érlelődjön. A gyermekeknek meg­értő szeretetre, gondos ápolásra, tápláló élelemre, barátságos, meleg otthonra van szükségük, hogy derék, izmos, munkabíró férfiakká, szelidlelkű, buzgó édesanyákká fejlődjenek. S itt a társadalomra óriási feladat vár. A szegény kisgyermekek éhesen tá­molyognak, lerongyolódottan dideregnek, s mohó szemmel falják a kirakatok rideg üvegje mögé zárt finomabbnál­ finomabb dolgokat. A társadalom kötelessége kira­gadni az ártatlan kisgyermekeket a nyo­morból, az erkölcsi züllés posványából. Újra fel kell állítani a háborúban oly ál­dásosan működő Napközi Otthont, hogy a kicsinyek naponta legalább egyszer meleg ételhez jussanak. Mindnyájunk ér­deke, hogy a gyermekek szegény elárvult hazánk hű és a társadalom iránt hálát fiaivá nevelődjenek. A cél érdekében az első hatalmas lépést megtette egy áldo­zatra kész műkedvelő gárda, mely szellemi tőkéjét állítja a szent cél szolgálatába. A jószívű és tehetős polgárokra vár az anyagi bázis megteremtésének feladata. Azt mondja Eötvös József báró: • Miként a gyümölcs, melyet a fa őszkor hord, azon virágokból fejlődik, melyek tavaszkor ágain illatoztak , úgy fejlődik a

Next