Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-05-28 / 121. szám

XXVIII. évfolyam 121 szám. Előfizetési díjak postai szállítással. Egész évre 200 K. — Fél évre 100 S.­­ Negyed évre 50 K. — Egy hóra 18 K. Egy szám ára 60 fillér. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsji Károly dr. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceu­m­ nyomd­a. Telefon­szám 11. A munka fegyvere. Ha végig tekintünk politikai életünknek a proletárdiktatúra bukása óta napjainkig megtett útján , s ha az azóta megtörtént eseményeket, mint a politika terén elért eredményeket köny­veljük el, akkor megállapíthatjuk, hogy állam­életünk egyes, a fejlődést zavaró mellékkörül­ményektől eltekintve, határozottan a konszolidá­ció ösvényén halad. Ha nem is mérföldlépéses, gyors tempóban, ha csak cammoggó, ólomszerű mozgással is, de tagadhatatlanul haladunk a tisz­tulás útján. És ez a tisztulás egyes-egyedül csakis a magyar nép józan önérzet-ébredésének köszönhető. Ne értsük félre ezt a szót: konszolidáció! Szükségünk van arra, hogy népünk ezt a szót, akár politikai, akár gazdasági tekintetben, a leg­helyesebb értelmezésben fogja fel! A konszolidáció nem jelentheti a politikai élet túlkapásait és nem jelentheti a szélsőséges felekezeti álláspontot sem. Mi a konszolidációt másképen értelmezzük. Mi e kifejezésen a józanabb magyarságnak józanul, mérsékelten, megfontoltan kidolgozott tervszerű, építeni akaró kulturmunkásságát értjük. Igen. Mi ezt az elvet hirdetjük és, a legtöbbször haszon­talanul elhangzott jelszavak hangoztatásával szem­ben, az egyénenkénti, egyedül boldogító munka álláspontján állunk. Az utóbbi hónapok alatt társadalmi életünk­nek mondhatni, valamennyi törekvése odairányult, hogy szétforgácsolt erőit hatalmas, tényezőket tevő tömörülésben egyesítse! Fényes, esti össze­jöveteleken, műkedvelő-, kabaré- és koncertesté­ken, melyek egytől-egyig a hazafias propaganda jegyében tartottak, sikerült is egy tető alá hozni városaink minden rendbéli közönségét. Ezeken a jótékonycélú propaganda-előadásokon láttuk is a magyar eszme zászlaja köré ujjongva csoporto­suló, hol éljenző, hol könnyező, hol pedig rész­vétteljes szomorúsággal bólogató sokaságot. De ezek az estélyek, melyeknek jogosultságát és duplázott értelemben vett jótékony hatását szán­dékunkban sincs elvitatni, elmúltak és bizonyos anyagi bevételeken kívül alig hoztak kézzelfog­ható eredményt. Mi ennél többet várunk! Mi többet várunk az elfásult magyar kedélyek élesztésénél és ser­kentésénél! Mi a munka, a dolgozás, az építés, a termelés, a fejlesztés, a kiaknázás jelszavak­­nélküli magyarságát várjuk és követeljük! A mun­kában is legyünk hazafiak, irredenták, a munkában legyünk hangosak, kitartók, tántoríthatatlanok, bátrak, ambiciózusak, ébredők, buzgólkodók! Ne mi kiáltsunk, hanem a munka! Szellemi és testi produktumaink kiáltsanak a magyar ügy érdekében. Mi ezt hirdetjük! Ezt hirdetjük, terjesztjük és valljuk, mert érezzük, hogy az a propaganda, melyet dolgos kezünk, verejtékező arcunk fog érdekünkben kifejteni, az sokkal többet fog hasz­nálni a magyar ügynek, mint ama másik, a jel­szavakkal való kiáltozás propagandája! Egy a harcban elbukott nép létjogosultságát, újbóli fel­támadásának lehetőségét nem a kebeléből kitörő vész és jajkiáltások, nem a bosszút hirdető puszta fenyegetések rejtik magukban, hanem a vereség utáni összetartó munkára készülő erő­gyűjtés és az azonnali talpraállás és dologba­­kezdés! Vessünk egy pillantást Németországra és hasonlítsuk össze a vesztett háború utáni társa­dalmi élet­ét a mienkkel. Milyen hatalmas arányo­kat ölt a különbség! Mennyivel több akarat, mennyivel több és mennyivel csendesebb munka­szorgalmazás, mennyivel fanatikusabb bizodalom a munka gyümölcsein felépülő, feltámadó új, ha­talmas Németországban. Vagy nézzük az életnek ezer s ezer példáját. Figyeljünk egy betegre, aki egész lelkületűvel csügg azon, hogy egészsége minél előbb helyreálljon. Nézzünk a természetbe, a kérgük megsértette fákra, vagy a szétzavart, megbolygatott hangyabolyra, ahol minden kis állategyén felragadja a még megmenthető hangya­­tojáskákat, hogy megmentve, újból felhalmozza azokat! Bármerre tekintsünk: mindenhonnan az életet ösztönösen féltő erőgyűjtés példája tárul elénk! Ezek a szempontok vezessenek bennünket! Ezek hassanak ránk irányitólag ! A munka száz és száz válfaja legyen kezünkben a legveszedelme­sebb irredenta eszköz! Ez legyen a kardunk, a fegyverünk, a bosszúnk, a kiáltásunk, a hódító­­eszközünk ! — Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a szétdarabolt Magyarországot csak munka népe hódíthatja vissza! Nem a puszta a szó, nem a gyülöletszitás : a munka, a jólétet, gazdagságot, boldogulást, megelégedést, a kultú­rát gyümölcsöző munka legyen a mi egyedüli harci eszközünk! Ezzel visszaszerezhetjük Erdélyt, a Felvidéket, a tengert, az ezer éves Magyar­­országot és szerezhetünk még valamit, ami talán mindenekelőtt a legfontosabb: elismerést, tekin­télyt és méltó, bennünket illető elhelyezkedést a világ dolgozó nemzetei között! Előre, a keresztény eszme zászlaja alatt, a munka jegyében ! Eger, 1920. Május 28. Péntek w N­ ÍREK Eger, 1920. május 27. Javítsuk valutánkat. — A külföldre való szállítás. Pénzünk megjavítása céljából a keres­kedelmi és pénzügyminiszter a külföldre való szállítást nagyobb mérvűvé és rendszeresebbé akarják tenni, ezért Egerbe kirendeltséget fognak küldeni, amely az export szállítmányokra minden esetben kiállítja és megadja az igazolványt Az üzletek lebonyolítását azonban a termelőknek kell eszközölni és a külföldi összeköttetést is magunk­nak megteremteni, mert ez a kirendeltség tisztán csak azért jön ide, hogy a helybeli szállítóknak ne kelljen heteket eltölteni Budapesten, amíg az engedélyt sok kilincselés után megkaphatják. Egeren kívül még Gyöngyösön és Hatvanban is működni fog egy ilyen kirendeltség és így az egyes vállalkozóbb szellemű kereskedőket semmi nem akadályozhatja, hogy a kereskedelmünket intenzívebbé, pénzünk értékét jobbá és a saját maguk kereskedői­ hasznát nagyobbá tegyék. Meghosszabbított határidő. A rendőrség államosításával kapcsolatban a kormány az ős­­szel a rendőrszemélyzetet két hónapra rendelke­zési állományba helyezte. Az idő lejárt, de mivel a belügyminiszter és pénzügyminiszter között az indemnitási törvényben megszabott hitel igénybe­vételére nézve megegyezés még nem jött létre, a kinevezések elmaradtak s a rendelkezési állo­mány időtartamát július­­i­g meghosszabbította a belügyminiszter. Levél a szerkesztőhöz. F. hó 16-iki szá­munk, »Közigazgatás« c. rovatában közöltük a közigazgatási bizottság ülésének lefolyását. A bizottság foglalkozott Hipp Marianne polg. isk. igazgatónő ügyével is. Erre nézve az alábbi le­velet kaptuk. Készséggel helyt adunk a levélnek. Talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy a gyű­lés lefolyását, kiküldött munkatársunk, kötelessé­géhez híven, szigorúan a tényeknek megfelelően írta le. Tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapjának 1920. május 16-iki számában »Tanfelügyelői je­lentés« címmel a többek közt a következő sorok jelentek meg: .... »A közig. bizottság egyes tagjai a közvéleménynek hangját gondolják tolmácsolni, amikor Hipp Marianne működését a hazafias és valláserkölcsös nevelés érdekében károsnak tartják . . . .« E sorokból az tűnik ki, mintha Hipp Mari­anne áll. polg. isk. igazgató hazafiatlan és vallás erkölcstelen magatartása miatt nem foglalhatta volna el állását. — Ügyét felettes hatósága bi­­­­rálta el, az ítélet, indokolás, igazolás és annak következményei ezen bizottság dolga. Mi azon­ban, kik Hipp Marianne-nal, mint testület, Eger­ben két évig a háború és a kettős forradalom megpróbáltatásai alatt együtt­működtünk, s így véleményünket közvetlen tapasztalatainkra alapít­juk, kötelességünket teljesítjük, amidőn egyértel­­műleg kijelentjük mind az igazgatóság, mind isko­­lánk reputációja érdekében, hogy Hipp Marianne igazgató magatartása az iskolában és magánéletben hazafiság és valláserkölcs szempontjából teljesen kifogástalan volt és pedagógiai munkásságát épen ezen magatartása tette kiválóan eredmé­nyessé. Eger, 1920. máj. 17. — Komlódy Teréz, Gál Piroska, Cholnokyné Furkó Mária áll. polg. iskolai tanárnők. Star-mű­sor az Urániában. Ma a »Végren­delet« dráma Deésy Alfréd művészi rendezésében, főszerepben Hollay Camilla, a kedves mozicsillag művészi alakításával. Szombaton és vasárnap a szenzációs »Judex-sorozat« első része »Az élet vándora« René Cresté-vel. Hétfőn: »Fejedelmi nap« színű és »Az ezresbankó« vígjáték mind­kettőnek főszerepét Igalits Sandi és Dán Norbert játszák. Az előadások hétköznapokon 1/t 7 és V* 9, vasárnap és ünnepnapokon 1/j 5,­­ j 7 és 9 órakor kezdődnek. Románia gazdasági válsága. Romániából érkező hírek szerint ott a drágaság igen nagy. A kenyér ára 30 korona. Az idei termés szerfe­lett rossz. Gyűrűmet elvesztettem a Koronában Dobó-asztaltársaság estélyén. »L. F. 1887 1X./18« a volt bele­vésve. Két brilliáns és 1 (zöld) zafír kő­vel van­ díszítve. Megtalálója hozza a szerkesztő­ségbe — jutalom ellenében. Igazságügy. Halálos ítéletet hozott az egri bíróság Gyöngyösön. Az ötödfél hónapos proletár rém­uralom szenvedéseiből Gyöngyös város is bősé­gesen kivette részét. Múlt év május havának elején­­— mint Egerben, — Gyöngyösön is felütötte fejét az el­lenforradalom. Ennek elnyomására a gyáván elil­lant gyöngyösi direktórium Thausz Vilmos ter­rorista vezetése alatt 60 terroristával érkezett vissza Gyöngyösre. A terroristák összefogdosták a város ártatlan polgárait. A rögtönzött forra­dalmi törvényszéknek elnöke: Nem­ecz József, vádbiztosa:­ Bardócz (Braun) Pál pincér volt. 6 vádlottat­­ halálra ítéltek, 4-nek sikerült megszök­niük. Ezeknek csupán vagyonukat kobozták el. Két elitélt azonban, a sok kitüntetéses bátor hős ka­tona: Csipkay Albert huszárszázados és Welt Ignác tisztes kereskedő nem kerülhette ki a ha­lált. Gyöngyös főterének egyik villanyoszlopára akasztották fel a két embert május 7-én. Előző­leg mindkettőt brutálisan összeverték. Csipkaytól a kivégzés előtt Nemecz megkérdezte, van-e va­lami­­ kívánsága. Csipkay százados azt válaszolta: »Ilyen gazemberektől nincsen«. Erre megint össze­verték. Elfogatása és kivégzése között csak egy fél órai időköz volt. — Welt Ignácnak az volt állító­lag a bűne, hogy az ellenforradalom idején En-

Next