Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-09-21 / 216. szám

XXVII. évfolyam 216 szám. Cent.: E. 431/1920. Eger, 1920. Szeptember 21. Kedd. w Előfizetési díjak postai szállítással* Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. I Negyed évre 75 K. — Egy hóra 25 K. Egyes szám ára 1 korona. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsy Kérőig dr. Szerkesztőség: Eger, Licemm. Kiadóhivatal: l­iceu­mi nyomd­a. Telefon­szám is. Hatvan év. A Kath. Legényegylet jubiláns ünnepélye. Hatvan év nem csak az ember, hanem egy testület életében is nagy idő. A szorgos munká­val letöltött hatvan év pedig tespedéssel, ernyedt­séggel telitett századokkal ér fel. Az egri Kath. Legényegylet becsületes, komoly munkával eltöl­tött, sikerekben gazdag hatvan évre tekint vis­­­sza, méltó tehát, hogy ünnepeljen. A vasárnap megtartott jubiláris ünnepség elejétől végéig lélekemelő, magasztos volt. Délelőtt 10 órakor az egyleti ifjúság zászló alatt a Minoriták templomába vonult, hol ünne­pélyes szent­misét hallgatott, melyet Petrovits Gyula apátkanonok celebrált s amelyen a Polgári Dalkör énekelt. Díszközgyűlés: Tizenegy órakor az Egylet dísztermében díszközgyülés volt. Az ünnep jelentőségéhez mért nagyszámú közönség élén ott láttuk dr. Szmre­­csányi Lajos érsek-főpásztort, dr. Bobory György főispánt, Isaák Gyula alispánt, Juhász és Petróczy ezredeseket, a főkáptalan tagjait csaknem kivétel nélkül, dr. Werner Adolf főgimnáziumi igazgatót és Rusztek Károly kir. tanfelügyelőt. A Himnusz hangjai után Subik Károly le­bilincselő hatású elnöki megnyitót mondott. Azok a nehéz kérdések, — úgymond — melyek ko­runkat olyannyira izzásban tartják, azok az ellen­tétek, melyek szerencsétlen országunkat a közel­múltban csaknem sírba buktatták, a 40-es évek­ben vetődtek felszínre. A társadalmi forrongások vihara látszólag a szabadság tüzét élesztette, de a parázs alatt ott izzott az osztályellentét szikrája. A háború nyomorúságait leginkább sinylő osztályt, a munkásosztályt megingatták a hangza­tos jelszavak. A kis tőkével bíró mester nem volt képes versenyezni a tőkekolosszusokkal. Máról­­holnapra a mester alig tudja a munkáját elvé­gezni. Ilyen körülmények között a legény sem találhatja meg otthonát a mester házában. Nagy­jából beletanul a mesterségbe, de a munka nem gyönyörködteti többé. Nem lehet csodálni, hogy a mestert és legényt egyaránt ott találjuk a for­radalmi zászló alatt. Az orvosok sokasága igyekezett gyógyítani a társadalmi bajokat. Voltak kuruzslók, kik csak a tüzet szították, de voltak lelkiismeretes orvosok is. Ilyen volt a Kath. Legényegyletek megterem­tője : Kolping Adolf. Az ő szellemében alakult meg Egerben is a Kath. Legényegylet. Itt nem tanultak embere­ket megvetni, munkaadót gyűlölni. Itt Istent, ha­zát, tisztes munkát szeretni tanult az ifjúság. Tanult imádkozni, tanult dolgozni. Rövid történeti áttekintés után beszédét így fejezte be a szónok: A fiatalság hatvan éven keresztül becsülettel állotta meg a helyét. A harcmezők hőse volt a háborúban, a becsület hőse a forradalomban. Bízok abban, hogy a fia­talság Isten kegyelmével, Eger város közönségé­nek támogatásával folytatva a munkát, városunk becsületére, a haza üdvére és Isten dicsőségére fog dolgozni. A nagy tapssal és tetszéssel honorált be­széd után Tancsa István Erdősi Károly alkalmi ódáját szavalta el ünnepi páthoszal, majd dr. Nagy János emelkedett szólásra, aki gondolatokban gazdag ünnepi beszédet mélységes mondott. Dr. Nagy János beszéde. Hatvan év emlékét ünnepeljük akkor, mi­kor ezeréves emlékek omlottak össze bennünk? Ám mégis térjünk vissza az emlékek közé, hogy tanulságokat mentsünk. 60 év előtt is bánatos, szomorú volt a magyar világ, hisz még csak 11 év telt el a világosi katasztrófa után. Ebben a bánatos világban alakult meg ez az egylet, mert volt a busuló, letiport magyarnak tüzes lelke, re­ménye a boldogabb jövőben. A magyar lélek ereje, tüze csak lappangott s várta a kikeletet, mely uj életre keltse. Most sincs semmire nagyobb szükség, mint az igazi lelki erőre, melynek a szivekben kell nyugodnia, mert ha ez nincs, ak­kor nincs jövendő nagyság, nincs nagy jövő, bol­dogság. Akkor volt energia, ben, meggyőződés a lelkekben, hatalom a szivek­mellyel megépí­tették a jövő nagyság bölcsőjét. Ilyen bölcső ez az otthon. Megalapitói ki­bontottak egy zöldszinü Krisztusos zászlót, mely zászló azt a három szinüt, a magyar szabadság szivekbe rejtett zászlója szimbolizálta. Most nem allegorikusan, hanem nyíltan és őszintén hirdeti a zászló, hogy ne csüggedjünk, amikor ránksza­kadt a magyar föld boltozatja, amikor elvágták a Tiszát, Dunát, hatalmas darabokat kanyarítot­­tak le az ország testéből. Hirdeti, hogy ennyi megpróbáltatás között sincs helye a nőki elernyedésnek. Aki meghasonulva, csüggedés­­lehajtott fejjel járja az élet útját, az sírba való. Amely nemzet szivében nem dobog a legyőzhetetlen akarat, hogy minden erejét összeszedve ugorjon, az a nemzet nem támad fel soha.talpra Vallásosság és Erkölcs, Szorgalom és Munka, Barátság és Szeretet, Vidámság és Tréfa: ezek a jelszavak ékesítették az első Kath. Legényegylet menyezetét, de ezeknek a jelsza­vaknak kell irányítaniok az egész társadalmat is. Hogy a vallás nullifikálása, s az erkölcsi nihilizmus mit tett, azt nyögve hirdetik az ezer­éves hon romjai. Mindenki tudja, hogy a nagy összeomlásból csak a munka és szorgalom menthet meg. Csakis a munkában és értelemben kifejlődött embernek lehetnek jogai e földön. Csak az ilyen emberek tudják felépíteni az ezeréves hont, a boldogság otthonát.­­ Kincset talál, aki barátot talál, mondja a­­közmondás, viszont országot építő erőt önfeláldozó szeretet kölcsönöz. A szeretet csak az olyan virág, melynek méze van, s amely mézét oda­adja. Amikor a gyűlölet tombol világszerte, csak a szeretet építhet uj világot. A vidámság és tréfa úgy üdítik fel a csüg­­geteg lelket, mint a hőségtől tikk­adó testet a hűs­forrás. Amely munkásnak mindegy, hogy hol robo­tol, az az élet magasabb színvonalát nem érheti el soha. A haza nagyságával együtt jár a mun­kás boldogsága is. A haza romlásával velejár a munkás tönkremenetele is. Tisztelettel, szeretettel tekintsünk­ az iparos ifjúság sok vihartól tépett zászlójára, mely alól ősz atyák kiáltják felénk: Tisztes iparosokká e zászló alatt lettünk! Az igazság erejével meghódított közönség percekig ünnepelte a kiváló szónokot, majd Tancsa István kérte a közönséget, hogy jóindula­tát az­­ Egylet irányában az uj évtizedben is őrizze meg.A Polgári Dalkör éneke után következett az egyleti zászló megkoszorúzása. Az egri pol­gárlányok nevében Kalmár Pannika koszor­úzta meg a zászlót néhány lelkes, a tisztes iparra Isten áldását kérő szó kíséretében. A megkoszo­rúzott zászló alatt a tagok újra fogadalmat tet­tek, hogy azt nem hagyják el soha. Végezetül Subik Károly köszönetet mon­dott az Érsek-főpásztornak, mint az Egylet fő­védnökének, a főispánnak, mint a vármegye ve­zetőjének, Juhász ezredesnek mint, az egri hely­őrség parancsnokának, a főkáptalannak s a kö­zönségnek, hogy szives megjelenésükkel megtisz­telték az Egyletet. Az ünnepség a »Csak magya­rok legyünk« c. dal akkordjai között ért véget. A műsoros est: Este 8 órakor kezdődött az Egylet díszter­mében a műsorral egybekötött táncestély. A kö­zönség zsúfolásig megtöltötte a termet. Az első sorokban Cseke Gábor prelátus-kanonok, Petro­vits Gyula apátkanonok, Juhász és Petróczy ez­redesek voltak láthatók. A műsort az egri ifjúsági műkedvelő zene­kar nyitánya vezette be. A továbbiak során ki­váló élvezettel hallgattuk Tóth Imre nótázását és a Pók-Rudloff duettet. Pók Rózsika üde, csengő hangja nagyszerűen érvényesült. Két egyfelvoná­­sost is színre hoztak az Egylet műkedvelői, va­lamennyi sok buzgalommal, nemes törekvéssel. Ha egyet-kettőt közülök mégis kiemelünk, ezt csak azért tesszük, mert ezek a nagyszerű ké­szültségen kívül istenadta előadó- és játékkész­séggel is rendelkeznek. Így Lukáts Kataka ki­tűnő, valóságos drámai hatást kiváltó deklamáci­­ójával, Kiss Mancika stílusos mozdulataival, Kiss Győző természetes humorával, Kristóff Ferenc karakterizáló komikumával, Tóth Pistuka kedves élénkségével tűnt ki. Kristóff Ferenc ötletesen konferált. — A műsort reggelig tartó tánc követte. * A Kath. Legényegylet büszke lehet 60 éves múltjára, s büszke lehet vasárnapi jubiláris ün­nepségére. Isten áldja a tisztes ipart ! —dr. HÍREK. Eger, 1920. szeptember 20. Jótékony adományok. Cseke Gábor prae­­látus kanonok és Kaston Endre apát-kanonok 10,000—10,000 koronát adományoztak az egri Kath. Legényegylet részére. Az Ébredő Magyarok nagygyűlése. Va­sárnap d. e. 10 órakor az Ébredő Magyarok a Líceum dísztermében nagy érdeklődés mellett nagy­gyűlést tartottak, melyen Hunyor Sándor ismertette az Ébredő Magyarok Egyesületének »Mit követel a magyar nemzet ?« címen kiadott programmját. A kiáltványnak, mely nemzet egy egy fájó sebére követel itt, a magyar orvossá­got, főbb pontjai ezek: A numerus clausus azonnali életbeléptetése az egyetemeken és ennek kiterjesztése az összes felső és közép­iskolákra. Az irodalom és sajtó termékeinek keresztény nemzeti szempontból való ellenőrzése. A munkásbiztosítás sürgős államosítása. A galí­ciaiak azonnali kitoloncolása. A földbirokreform sürgős letárgyalása. Zsidó földet nem vásárolhat és nem bérelhet, stb. A kiáltványt a nagygyűlés magáévá tette s kimondotta, hogy ezen elhatáro­zását a nemzetgyűlés elé terjeszti. Majd dr. Kál­­noky Viktor ügyvéd emelkedett szólásra s azon ellentétekre hivatkozva, melyek a munkában ve­rejtékező és nélkülözésekben tengődő magyarság, s a semmittevésben dőzsölő és élvezetekben el­­merü­lő idegen faj között vannak, bizonyította az Ébredő Magyarok Egyesületének létjogosult­ságát, sőt szükségességét. Módosítják az árutarifát Értesülésünk sze­rint az árutarifa revíziója ügyében értekezletet tartottak, amelyen sorra letárgyalták az egyes díjtételek leszállítására vonatkozó javaslatokat. Valószínű, hogy a homok, tégla, cement, kavics­, és mész szállítási ára olcsóbb lesz, mert 300 szá­­­zalékos emelést az építkezés nem bírja el. A szén

Next