Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)
1920-10-19 / 240. szám
Előfizetési listák postaszállítással. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 75 it. — Egy bóra 25 K. Egyes szám ara 1 korona. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség; Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám 11. A korrupcióról és protekcióról hallottunk súlyos kijelentéseket vasárnap. A korrupció és protekció édes testvérek. Mindketten a Tisza-féle álliberális korszaknak szülöttei, a bihari baksis rendszer és nepotizmus egyenes ági leszármazottai. Olyan mindkettő, mint a burján, vagy az aranka. Hiába irtod őket, újra felütik a fejüket. A szél szárnyán is szétrepítik mérges magvaikat, beszórják a legjobban megművelt földet, tönkre teszik a szépen fejlődő vetést. A korrupció és protekció ismét burjánzazanak. Virulnak a mérges virágok, a liberalizmus legszebb idejére emlékeztetve. És azokat a rétegeket kezdik ki, melyeknek megközelíthetetlensége, erkölcsi integritása legmagasabb államérdek, szinte nemzeti létérdek. Szomorú jelenség, de megmagyarázható. Nem minden hivatali szobában ülnek héroszok. Az a tisztviselő, akinek 4—5 gyermeke éhezik otthon, igazán talpig ember és jellem legyen, hogy ha ellent akar állni a könnyen repülő ezrek csábító suhogásának, a diszkréten felajánlott, minden rizikó nélkül elfogadható «tiszteletdíj,»-nak, a «figyelem apró jelei »-nek. Ahol pedig a korrupció és protekció végleg elhatalmasodtak, ott a nemzet vetése nem fog kalászokba szökkenni. Szörnyű problémája ez napjainknak. Össze kell fogniok legjobbjainknak, hogy ezen segítsenek. A menekültek konyháján. Hogy élnek a menekültek? Mikor az ízletes étel keserű lesz. „Szabad hazánkat . . .“ Este van. Bágyadtan pislognak a ködös esthomályban az öreg villanymécsesek. Botorkálva baktatok fel a Gimnázium utca lépcsőin. A végére érve a garádicsoknak, ott állok az óvoda előtt. Belülről tányércsörömpölés, csendes diskurálás hangzik. Belépek. Pompás pörkölt illat, s az otthonukból kiüldözött magyarok komoly arca, szomorú pillantása fogad. A menekültek konyháján vagyok. A magyarságukért szenvedők, a sorsüldözöttek között. A Nagybecskerekről menekült Leopold Rezső siketnéma intézeti tanár, a menekült-konyha vezetője magyaros szívességgel siet elembe s készséggel ad felvilágosításokat. A menekült-konyha — mondotta — az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség egyik jóléti intézménye. Ez év júniusában alakult meg, s I. hó elsejéig a leánypolgári iskola tornatermében működött. Felszerelése is az intézet főzőiskolájából való. Elsején költözködtünk új otthonunkba. Az intézmény elnöke Rusztek Károly kir. tanfelügyelő és Bene Lajos s. tanfelügyelő. Én a konyha vezetője vagyok s munkatársammal, a Petrozsényból menekült Dénes Ilona tanítónővel az adminisztrációs munkát végzem. Célunk a menekült, s amennyiben lehetséges más tisztviselők részére is lehető olcsó kosztot biztosítani. Egy napi kosztot (ebéd, vacsora) 20 K.-ért adunk, ami a 8—900 K. havi fizetéses tisztviselőnek is lehetővé teszi a megélhetést. Ebédre adunk levest, főzeléket és húst vagy tésztát, vacsorára tésztát vagy húst. Az ételek ízletessége mellett arra is törekszünk, hogy megfelelő adagot szolgáltassunk fel. A főzés mestere Krisztián János, Besztercebányáról menekült vendéglős és felesége. — Jelenleg ötvenen étkeznek a konyhán: állami tisztviselők, rendőrtisztek, tanárok, tanítók, tanítónők ; jobbára nőtlenek. De nem csak kosztot, hanem barátságos otthont is nyújtunk a menekülteknek. Itt kellemesen elbeszélgethetnek, sőt a napokban egy zongorát is vetítünk bérbe. Egy őszhajú bácsitól megkérdeztem, hogy mit szól a menekült konyhához? Amit kapunk — mondotta —, az a szűkös viszonyokhoz mérten elég is, olcsó is, s ami a fő, ízletes is. Csak akkor válik keserűvé, mikor eszembe jut az öreg város: kincses Kolozsvár, s sűrű könnyeim tányéromba peregnek. S már kényezett is az öreg. Szétnéztem. A villanylámpák fényében szomorú sárgának tűntek fel az arcok. Csak a szemek csillogtak bízón, reménykedve. A szem a lélek tükre. Ezekben a tükrökben azt láttam, hogy itt mindenki egy az egyetlen óhajban: Magyarországot újra a régi nagyságában látni. Ez óhaj valóra válásáért érdemes szenvedni, érdemes tovább enni a könnytől keserű kenyeret. Elbúcsúztam. Míg gyors léptekkel igyekeztem hazafelé, odabenn megszólalt a zongora, s a húrok mély zengése messze hallhatóan sírta a lengyel himnuszt . Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat é’ add vissza nékünk. —át. Beszámoló Deménden. Dr. Nagy János nemzetgyűlési képviselő vasárnap délután Deménd községben beszámolót tartott. A templom előtti téren gyűlt össze a falu apra-nagyja s a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig a szónokot, ki elsősorban annak szükségét hangoztatta, hogy ebben az országban a végre-valahára rendnek kell lenni. Ehhez béke, megértés és szeretet kell. Ajánlotta, hogy a falvak lakói is alakítsanak egyesületet, melyben tájékozódást nyernek az ország ügyeiről, lelkük finomodik, értelmük csiszolódik. Ha lesz közöttünk szeretet, megértés, akkor meg tudjuk menteni az országot. A rideg számadatokkal világította meg, hogy a trianoni béke által mit veszítettünk. Ilyen körülmények között el kell pusztulnunk. Vissza kell tehát szereznünk régi határainkat. Szeretnünk kell a nemzeti hadsereget, mert a hadsereg jelenti a nemzet becsületét. A rémhíreknek nem kell felülni különösen nem a devalvációról szóló meséknek. Ezek a gseftmajszterek érdekeit szolgáló rosszindulatú koholmányok. Devalváció nem lesz, ellenben lesz vagyondézsma. Áttérve a földreformra, kívánatosnak tartja, hogy minél több embernek legyen földje, háza, melyben élete munkáját látja s amelyhez minden körülmények között ragaszkodik. Ismertette a házhelyek és a kisbérletek alakításáról szóló rendeletet, különösen annak a részesedésből egyeseket kizáró részeit. Szólott az élelmezés problémájáról is. Ne keményítsék meg az emberek szívüket, mert ellátatlan testvéreinkről van szó! Lassú munkával, kitartással elérhetjük azt, hogy ha ránk már nem is, de utódainkra felvirrad a boldogság napja. A képviselő zajos helyesléssel fogadott beszéde után Nagy László földműves emelkedett szólásra. Képviselőnk — mondotta — tettekkel bizonyítja be, hogy becsületes magyar ember. Mi is így tegyünk! További szavaival egymás becsülésére buzdította a hallgatóságot. HÍREK. Eger, 1920. október 18. Olvasóinkhoz! E cím alatt most az egyszer nem áremeléssel örvendeztetjük meg olvasóinkat Ellenkezőleg ! Legjobb szándékainknak megfelelőleg, hogy t. i. olvasóinknak minél tartalmasabb lapot adjunk, az Egri Népújságot a legnagyobb anyagi áldozat árán kedden is 4 oldalon jelentetjük meg. Ezzel is igazolni akarjuk, hogy az Egri Népújság szerkesztősége és kiadóhivatala az adott súlyos helyzetben is minden lehetőt megtesz, hogy olvasóközönsége szeretetét és becsülését továbbra is biztosítsa. Tisztelettel az Egri Népújság szerkesztősége és kiadóhivatala. Dr. Nagy János a Kér. Szoc. Egyletben. Képviselőnk vasárnap népes hallgatóság előtt nyilatkozott az aktuális kérdésekről. Beszédét azzal kezdte, hogy állandó kontaktust akar választóival. Kéri őket, hogy fontos politikai kérdésekben az ő távolléte alatt is fejezzék ki véleményüket. Beszéde további folyamán rámutatott az állam — mint olyannak — mérhetetlen szegénységére. Ne várjunk semmit az államtól, inkább adjunk neki. A keresztény kurzusról szólva, élesen bírálta azt az irányt, mely nem tölti meg erkölcsi tartalommal a közéletet s a keresztény gondolatot csak «kurzusának tekinti. Nyomorúságos gazdasági helyzetünkre térve, történelmi visszapillantást tett s megállapította, hogy a Tisza féle álliberalizmus készítette elő a talajt a gazdasági destrukcióra. Nem magyar ember az, aki gazdaságilag támogatja az idegen fajt. Majd az újabb törvényalkotásokat ismertette. A hallgatóság zajosan megéljenezte az előadót, ki a tél folyamán többször fog a nemzetgyűlés és a saját tevékenységéről beszámolni. A Hevesvármegyei Községi- és Körjegyzők Egyletének tagjait Egerben, a vármegyeház kistermében 1920. évi október hó 21 .-ik napján d. e. 10 órakor tartandó rendes közgyűlésére az elnökség egybehívta. Tárgyak: 1. Jelentés a Füzesabonyban 1920. évi jun. hó 30. napján tartott közgyűlésben hozott határozatok végrehajtásáról. 2. A tisztujitásról felvett jegyzőkönyv bemutatása. 3. Az Országos Jegyzőegyleti közgyűlésre kiküldöttek megválasztása. 4. Esetleges indítványok. A törvényhatósági bizottság rendes őszi közgyűlése f. hó 25.-én d. e. 10 órakor tartatik meg. tülete Választások. Gyöngyös város képviselőtest. évi szeptember 26-án megválasztotta városi helyettes tanácsossá dr. Csizmadia Lászlót, helyettes árvaszéki ülnökké Dombay Árpádot. A hevesvármegyei siketnéma-intézet felügyelőbizottsága folyó év október hó 13.-án d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben Isaák Gyula alispán elnöklete alatt gyűlést tartott. Gyermekvédelem: Benárd népjóléti miniszter a törvényhatóságok vezetőihez felhívást intézett, amelyben arra kéri őket, hogy a nagy nemzeti regeneráció folyamatát gyermekvédő telepek felállításával, illetve azok átszervezésével minden erejükkel támogassák. Első teendő mindenekelőtt a menhelytelep-bizottságokat kinevezni. A bizottság, melynek tagja az árvaszéki