Egri Népujság, 1920 (27. évfolyam, 1-300. szám)

1920-10-19 / 240. szám

Előfizetési listák posta­­szállítással. Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 75 it. — Egy bóra 25 K. Egyes szám ara 1 korona. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Barsg Károly dr. Szerkesztőség; Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. A korrupcióról és protekcióról hallottunk súlyos kijelentéseket vasárnap. A korrupció­ és protekció édes testvérek. Mindketten a Tisza-féle álliberális korszaknak szülöttei, a bihari baksis rendszer és nepotiz­mus egyenes ági leszármazottai. Olyan mindkettő, mint a burján, vagy az aranka. Hiába irtod őket, újra felütik a fejüket. A szél szárnyán is szétrepítik mérges magvaikat, beszórják a legjobban megművelt földet, tönkre teszik a szépen fejlődő vetést. A korrupció és protekció ismét burjánza­­zanak. Virulnak a mérges virágok, a liberalizmus legszebb idejére emlékeztetve. És azokat a ré­tegeket kez­dik ki, melyeknek megközelíthetet­lensége, erkölcsi integritása legmagasabb állam­érdek, szinte nemzeti létérdek. Szomorú jelenség, de megmagyarázható. Nem minden hivatali szobában ülnek hé­roszok. Az a tisztviselő, akinek 4—5 gyermeke éhezik otthon, igazán talpig ember és jellem legyen, hogy ha ellent akar állni a könnyen repülő ezrek csábító suhogásának, a diszkréten felajánlott, minden rizikó nélkül elfogadható «tiszteletdíj,»-nak, a «figyelem apró jelei »-nek. Ahol pedig a korrupció és protekció vég­leg elhatalmasodtak, ott a nemzet vetése nem fog kalászokba szökkenni. Szörnyű problémája ez napjainknak. Össze kell fogniok legjobbjainknak, hogy ezen segítsenek. A menekültek konyháján. Hogy élnek a menekültek? Mikor az ízletes étel keserű lesz. „Szabad hazánkat . . .“ Este van. Bágyadtan pislognak a ködös esthomályban az öreg villanymécsesek. Botorkálva baktatok fel a Gimnázium­ utca lépcsőin. A végére érve a­ garádicsoknak, ott állok az óvoda előtt. Belülről tányércsörömpölés, csendes diskurálás hangzik. Belépek. Pompás pörkölt illat, s az otthonukból ki­üldözött magyarok komoly arca, szomorú pillan­tása fogad. A menekültek konyháján vagyok. A magyarságukért szenvedők, a sorsüldözöttek között. A Nagybecskerekről menekült Leopold Rezső siketnéma intézeti tanár, a menekült-konyha veze­tője magyaros szívességgel siet elembe s készség­gel ad felvilágosításokat. A menekült-konyha — mondotta — az Erdélyi Magyar-Székely Szövetség egyik jóléti intézménye. Ez év júniusában alakult meg, s I. hó elsejéig a leánypolgári iskola tornatermében működött. Felszerelése is az intézet főzőiskolájá­ból való. Elsején költözködtünk új otthonunkba. Az intézmény elnöke Rusztek Károly kir. tanfelügyelő és Bene Lajos s. tanfelügyelő. Én a konyha vezetője vagyok s munkatársammal, a Petrozsényból menekült Dénes Ilona tanítónővel az adminisztrációs munkát végzem. Célunk a menekült, s amennyiben lehet­séges más tisztviselők részére is lehető olcsó kosztot biztosítani. Egy napi kosztot (ebéd, va­csora) 20 K.-ért adunk, ami a 8—900 K. havi fizetéses tisztviselőnek is lehetővé teszi a meg­élhetést. Ebédre adunk levest, főzeléket és húst vagy tésztát, vacsorára tésztát vagy húst. Az ételek ízletessége mellett arra is törekszünk, hogy megfelelő adagot szolgáltassunk fel. A főzés mestere Krisztián János, Besztercebányáról menekült vendéglős és felesége. — Jelenleg öt­­venen étkeznek a konyhán: állami tisztviselők, rendőrtisztek, tanárok, tanítók, tanítónők ; jobbára nőtlenek. De nem csak kosztot, hanem barátságos ott­hont is nyújtunk a menekülteknek. Itt kellemesen elbeszélgethetnek, sőt a napokban egy zongorát is vetítünk­­ bérbe. Egy őszhajú bácsitól megkérdeztem, hogy mit szól a menekült konyhához? Amit kapunk — mondotta —, az a szűkös viszonyokhoz mérten elég is, olcsó is, s ami a fő, ízletes is. Csak akkor válik keserűvé, mikor eszembe jut az öreg város: kincses Kolozsvár, s sűrű könnyeim tányéromba peregnek. S már kényezett is az öreg. Szétnéztem. A villanylámpák fényében szo­morú­ sárgának tűntek fel az arcok. Csak a sze­mek csillogtak bízón, reménykedve. A szem a lélek tükre. Ezekben a tükrök­ben azt láttam, hogy itt mindenki egy az egyet­len óhajban: Magyarországot újra a régi nagy­ságában látni. Ez óhaj valóra válásáért érdemes szenvedni, érdemes tovább enni a könnytől ke­serű kenyeret. Elbúcsúztam. Míg gyors léptekkel igyekeztem hazafelé, odabenn megszólalt a zongora, s a húrok mély zengése messze hallhatóan sírta a lengyel him­nuszt . Szent oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat é’ add vissza nékünk. —át. Beszámoló Deménden. Dr. Nagy János nemzetgyűlési képviselő vasárnap délután Deménd községben beszámolót tartott. A templom előtti téren gyűlt össze a falu apra-nagyja s a legnagyobb figyelemmel hallgat­ta végig a szónokot, ki elsősorban annak szükségét hangoztatta, hogy ebben az országban a végre-valahára rendnek kell lenni. Ehhez béke, megértés és szeretet kell. Ajánlotta, hogy a fal­vak lakói is alakítsanak egyesületet, melyben tájékozódást nyernek az ország ügyeiről, lelkük finomodik, értelmük csiszolódik. Ha lesz közöt­tünk szeretet, megértés, akkor meg tudjuk men­teni az országot. A rideg számadatokkal világította meg, hogy a trianoni bé­ke által mit veszítettünk. Ilyen körülmények között el kell pusztulnunk. Vissza kell tehát szereznünk régi határainkat. Szeret­nünk kell a nemzeti hadsereget, mert a hadse­reg jelenti a nemzet becsületét. A rémhíreknek nem kell felülni különösen nem a devalvációról szóló meséknek. Ezek a gseftmajszterek érdekeit szolgáló rosszindulatú koholmányok. Devalváció nem lesz, ellenben lesz vagyondézsma. Áttérve a földreformra, kívánatosnak tartja, hogy minél több embernek legyen földje, háza, melyben élete mun­káját látja­ s amelyhez minden körülmények között ragaszkodik. Ismertette a házhelyek és a kisbérletek alakításáról szóló rendeletet, különösen annak a részesedésből egyeseket kizáró részeit. Szólott az élelmezés problémájáról is. Ne keményítsék meg az emberek szívüket, mert ellátatlan testvéreinkről van szó! Lassú munkával, kitartással elérhetjük azt, hogy ha ránk már nem is, de utódainkra fel­virrad a boldogság napja. A képviselő zajos helyesléssel fogadott be­széde után Nagy László földműves emelkedett szólásra. Képviselőnk — mondotta — tettekkel bi­zonyítja be, hogy becsületes magyar ember. Mi is így tegyünk! További szavaival egymás becsü­lésére buzdította a hallgatóságot. HÍREK.­ ­ Eger, 1920. október 18. Olvasóinkhoz! E cím alatt most az egyszer nem áreme­léssel örvendeztetjük meg olvasóinkat Ellenke­zőleg ! Legjobb szándékainknak megfelelőleg, hogy t. i. olvasóinknak minél tartalmasabb la­pot adjunk, az Egri Népújságot a legnagyobb anyagi áldozat árán kedden is 4 oldalon jelentetjük meg. Ezzel is igazolni akarjuk, hogy az Egri Nép­újság szerkesztősége és kiadóhivatala az adott súlyos helyzetben is minden lehetőt megtesz, hogy olvasóközönsége szeretetét és becsülését továbbra is biztosítsa. Tisztelettel az Egri Népújság szerkesztősége és kiadóhivatala. Dr. Nagy János a Kér. Szoc. Egyletben. Képviselőnk vasárnap népes hallgatóság előtt nyilatkozott az aktuális kérdésekről. Beszédét azzal kezdte, hogy állandó kontaktust akar vá­lasztóival. Kéri őket, hogy fontos politikai kérdé­sekben az ő távolléte alatt is fejezzék ki véle­ményüket. Beszéde további folyamán rámutatott az állam — mint olyannak — mérhetetlen sze­génységére. Ne várjunk semmit az államtól, inkább adjunk neki. A keresztény kurzusról szólva, élesen bírálta azt az irányt, mely nem tölti meg erkölcsi tartalommal a közéletet s a keresztény gondola­tot csak «kurzusának tekinti. Nyomorúságos gazdasági helyzetünkre térve, történelmi visszapillantást tett s megállapította, hogy a Tisza féle álliberalizmus készítette elő a talajt a gazdasági destrukcióra. Nem magyar em­ber az, aki gazdaságilag támogatja az idegen fajt. Majd az újabb törvényalkotásokat ismertette. A hallgatóság zajosan megéljenezte az elő­adót, ki a tél folyamán többször fog a nemzet­gyűlés és a saját tevékenységéről beszámolni. A Hevesvármegyei Községi- és Körjegy­zők Egyletének tagjait Egerben, a vármegye­ház kistermében 1920. évi október hó 21 .-ik nap­ján d. e. 10 órakor tartandó rendes közgyűlésére az elnökség egybehívta. Tárgyak: 1. Jelentés a Füzesabonyban 1920. évi jun. hó 30. napján tar­tott közgyűlésben hozott határozatok végrehajtá­sáról. 2. A tisztujitásról felvett jegyzőkönyv be­mutatása. 3. Az Országos Jegyzőegyleti közgyű­lésre kiküldöttek megválasztása. 4. Esetleges indítványok. A törvényhatósági bizottság rendes őszi közgyűlése f. hó 25.-én d. e. 10 órakor tar­­tatik meg. tülete Választások. Gyöngyös város képviselőtes­t. évi szeptember 26-án megválasztotta városi helyettes tanácsossá dr. Csizmadia Lászlót, helyettes árvaszéki ülnökké Dombay Árpádot. A hevesvármegyei siketnéma-intézet fe­lügyelőbizottsága folyó év október hó 13.-án d. e. 10 órakor az alispáni hivatalos helyiségben Isaák Gyula alispán elnöklete alatt gyűlést tartott. Gyermekvédelem: Benárd népjóléti mi­niszter a törvényhatóságok vezetőihez felhívást intézett, amelyben arra kéri őket, hogy a nagy nemzeti regeneráció folyamatát gyermekvédő­ te­lepek felállításával, illetve azok átszervezésével minden erejükkel támogassák. Első teendő min­denekelőtt a menhelytelep-bizottságokat kine­vezni. A bizottság, melynek tagja az árvaszéki

Next