Egri Népújság, 1924. január-június (41. évfolyam, 1-149. szám)

1924-05-07 / 106. szám

Előfizetési díj postai szállítással Egy hóra. . 20.000 K Egész és félévi előfizetést Negyedévre 60.000 K !-----nem fogadunk el. ------­POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon­szám 11. Napi politika. Az Egységes­ párt 9-én este 6 órakor értekezletet tart, amelyen — amint már megírtuk — a miniszterelnök a nemzet­­gyűlés munkaprogrammjáról beszél. Az értekezleten megválasztják azt a bizott­ságot is, amelynek a házszabályrevízió megvitatása lesz a feladata, továbbá ki­jelölik azokat is, akik a szanálási programja ellenőrzésében részt vesznek. A belügyminiszteri szék betöltésével so­kat foglalkoznak az utóbbi időben a politikai körök. Az a hír járja, hogy Rakovszky helyébe Szcitovszky Béla házelnök lépne, esetleg Puky Endre képviselő. Mr. Jeremiás Smith, népszövetségi meg­bízott, a mai napon elfoglalta hivatalát a pénzügyminisztérium épületében. A főbiz­tost meglátogatta Korányi Frigyes pénz­ügyminiszter, akivel a jegybank felállítá­sáról tárgyalt. Hir szerint a jegybank megalakítása e hó 20-án megtörténik. Az új vámtarifa hatása a közgazdasági életre. Budapest, MTI. Az új vámtarifa nyil­vánosságra jutása megmozdította az egész magyar gazdasági életet. Az egyes érde­keltségek szakmák szerint tárgyalják le a különböző szakmáknál az ezidő szerinti tarifatételeket és így ebben a pillanatban még nem bontakozott ki teljesen az új vámtarifa-tételek várható hatása. Már most is megállapítható azonban, hogy az új vámtarifa, mely az egyes iparcikkek vám­tételeit lényegesen fölemelte, nagy meg­döbbenést keltett, egyrészt a kereskedő világ körében, mely tudatában van annak, hogy az új törvényjavaslat nagyobb vám­teher­tételt jelent és jelentősen fokozni fogja azokat a nehézségeket, amelyekkel eddig is meg kellett küzdeni. Másrészt fő­ként a fogyasztó közönségnél, mely szintén látja, hogy az új törvény csak az ő meg­élhetését fogja elviselhetetlenebbé tenni. A kereskedelmi érdekképviseletek a mai naptól kezdve permanens ülések kereté­ben fognak hozzászólni az új vámtarifá­hoz és amikor ezzel elkészülnek, országos mozgalmat indítanak a közönség tájékoz­tatása érdekében. Új széntelep Nógrádiban. Budapest, M. T. I. A Magyar Kurír írja: A cseh uralom alá került magyar területeken egyre-másra fedeznek föl szén­telepeket; legutóbb a nógrád megyei Melista község határában bukkantak széntelepre. A széntelepek kiaknázására intézkedés történt. Emléket a mártíroknak!! Eger, 1924. május 6. Az egri helyőrség tegnap kegyeletes­­ szívvel emlékezett meg Mészöly Géza őr­nagyról és Russzó János sofőrről, a prole­tárdiktatúra egri vértanúiról. Evvel kapcsolatban mondjuk el az alábbiakat. A Teremtő az emberi természetet cso­dálatosan alkotta meg, midőn belé oltotta a feledést, mely ködbe von minden fájó emléket és rosszat, ami velünk történt. Csak a jónak, a kellemesnek emléke él ben­nünk hosszabb-rövidebb ideig. És ez jól van így. . . Bár még­sem egészen! Hiszen nem feledtük el, hogy még kicsiny korunkban a tüzes­ vas érin­tése mily kegyetlen fájdalmat okozott apró ujjainkon. Nem feledtük, mily sok vizet kellett nyelnünk, míg a segítő kéz megér­kezett, mikor kicsi lurkó korunkban a pa­takba pottyantunk. Szóval, minden fele­­dékenységünk ellenére is sok eseményre, sok dologra emlékezünk, melyek éppen nem nevezhetők kellemeteseknek. Ezeket a kellemetlen emlékeket azután tapaszta­latoknak hívják, melyekből ki-ki több-ke­vesebbel rendelkezik a maga bölcsessége szerint. A bölcs ember ugyanis nemcsak a maga tudását, hanem a mások tapasztalait is elraktározza. A magyar emberről, — anélkül, hogy a bölcs jelzőre való jogosultságot kétségbe vonnánk,— meg kell állapítanunk, hogy nem szereti a tapasztalatokat fejbeli raktárába felhalmozni, így aztán gyakran újra kell a maga kárán megtanulnia azt, amiről ő már könnyelműen megfeledkezett. Abból az alkalomból jut ez eszünkbe, hogy lát­juk, mint kacérkodnak újra egyesek a li­berális, radikális szociáldemokrácia (min­ket már egyszer gyászba borító) igéivel, míg a nagy többség tompa közönyösség­gel nézi a merész játékot. Szeretné az ember felrázni a magyart nagy egykedvűségéből, elébe tartva a ta­pasztalatok tükrét, hogy ne feledjen! . . . Nem gyűlöletet akarunk itt hirdetni, hi­szen mi a megbocsátás hívei vagyunk. Jól tudjuk ugyanis, hogy többet ér egy megtért bűnös, mint száz igaz, de küzdeni akarunk a drága áron szerzett tapaszta­latokat elhomályosító feledékenység ellen, nehogy a magunk kárán, újból meg kell­jen tanulnunk, amit egyszer már keserve­sen megtanultunk. Alighogy a vörös idők borzalmai el­múltak és a bocskoros megszállók vissza­tértek megdagadt hazájukba : elfeledtünk mindent. A megalázást, a meghurcolást, a sanyargatást s emlékünkből elszállott az ártatlan magyar vér csurgása. Talán már nem is emlékszünk arra a megdicsőült gerinces magyar katonatisztre, kinek drága vérét a tihaméri állomásnál itta fel ez a még mindig vérre szomjas magyar föld ? Nem emlékszünk az engedelmesség mártírjára, a szegény so­­f­őrre. Elfeledtük a vérzivataros csatákban hőssé dicsőült két földműves legénynek puskaropogás után, ott, a törvényház táján felhangzó halálhörgését Elfeledtünk mindent, mert így ké­nyelmesebb ! Pedig a tapasztalatokat meg­őrizni okosabb és azokra emlékezni, kik az igaz magyar ügyért véreztek,— becsü­letesebb. Ez a becsületesebb felfogás, meg az a törekvés, hogy mindenhol beszédes em­lék hirdesse a drága magyar vér hullá­sán szerzett tapasztalatokat, adja a ke­zünkbe a tollat, midőn Eger és vidéke társadalmát felhívjuk, hogy e négy mar­­tír­halált halt magyar kiszenvedésének helyét emléktáblával jelöljük meg. Mi a gyűjtést már három éve meg­kezdettük, de akkor — sajnos — csak a főkáptalan két tagjánál: Ridárcsik Imrénél és Török Kálmánnál talált visszhangra kérő szavunk. Most — az öt­éves forduló alkalmá­ból — újra fölemeljük kérő szavunkat. Kákán csomó! Páris, M.T.I. A francia kamarában egyik képviselő interpellációt intézett Po­incaré miniszterelnökhöz és megkérdezte nem találja e provokációnak, hogy a né­met hajóraj egyik hadihajója az Elszász nevet viseli ? Kérdezte, hogy milyen­ ma­gatartást szándékoznak tanúsítani a fran­cia haditengerészet hajói abban az eset­ben, ha a nevezett német hajóval egyazon kikötőben találkoznak össze? A miniszterelnök válaszában meg­állapította, hogy az Elszász egyike azok­nak a német hadihajóknak, melyeknek megtartását a békeszerződés Németor­szágnak engedélyezte. A hajó már a bé­kekötés előtt az Elszász nevet viselte s így a hajó neve semmiféle provokációt nem jelent. Az «előkelő» fogoly. Pozsony. Az egbelli petróleumforrások­­nál felfedezett panama ügyében újabb le­tartóztatás történt. Tegnap egy lefüggöny­­zött, zárt frakker állott meg a pozsonyi államügyészség fogháza előtt. A kocsiból egy «előkelő fogoly, szállt ki, akit az eg­belli panama ügyében tartóztattak le. Az » előkelő» fogoly személyazonosságát a tudósító nem tudta kinyomozni.

Next