Eger, 1930. január-június (41. évfolyam, 1-145. szám)

1930-01-01 / 1. szám

20 FILLÉR ELŐFIZETŐI DÍJ A POSTAI LÁLLÍTÁS­­SAL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 5 FILLÉR. — EGY NEGED ÉVRE 7 PENGŐ - EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­­NAPON 10 ÍLLÉR. — VASÁRNAP 0 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. XLI. évfolyam 1. szám Szerda SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT, BALRA. — TE­LEFONSZÁM: 11. — :: HIRDETÉSEK :: MILIMÉTERES DÍJ SZABÁS SZERINT :: SZÁMÍTTATNAK. :: Eger, 1930 január 1. Gasparri bíboros utóda Serédi Jusztinián lesz? Kína, december 31. Gasparri bíboros betegsége miatt újból megindultak a kom­binációk a ’atikánban, hogy ki lesz a bíbori államtitkár utóda. Újból felvtődött a gondolat, hogy a vatkáni állam legfőbb politikai pozíiójára Serédi Jusz­tinián bíborc-hercegprímást sze­melte ki a ppa Őszentsége. So­kat emlegeti XI. Pálinak ezt a mondását: »A hercegprímás nem lesz sokáig tivol Rómától.« Két 15 éve diák fegyverrel játszott­­a, egyik súlyosan megsebesült. Miskolc, december 31. Tegnap délu­án egy 15 éves mis­kolci diák mutogatta osztálytár­sát. A két fiú, akik nagyon jó ba­rátok, csendek játszadoztak. A játék közben a vendéglátó fiú elővette éde­ajának revolverét és azt forgatt­a. A fegyver azon­ban meg volt öltve, amiről a fiúk nem tudtak. Ahogy forgatták a pisztolyt, a riaszt is megrántot­ták és a golyó a vendég tüd­jét keresztülfúrta. A szerencsébe fiút a mentők azon­nal beszállítoták a kórházba, ahol megállapítottál, hogy súlyos, de sem életveszéles a sérülése. Időjárás: Budapest, december 31. A Met­orohgist Intézet jelenti ma áélben 121 órakor. Hazánk­ban a borút, ködöd idő még tart. A hőmérséklet, különösen a Dunántúlon fénybe volt, sok he­lyen elérte a +8—■8Vi maximumot is. Az éjjeli minimumok —4 ° C körül mozogtak. A Dunántúlon jelentékeny esőzések is voltak. Budapesten ma délben 0 ° a hő­mérséklet. Prognózis: Változó idő, egyenlőre enyhe, nyugati légáramlással, helyen­­kint csapadék, később hősülyedés valószínű.* Eger, december 31. A Meteorológiai Intézet egri állomása jelenti : Egerben teg­nap 1­0 G. fok volt a maxi­mális hőmérséklet, a minimum pedig —12 C. fok. Ma reggel 7 órakor — 0­6 C. fokot mértek. Ugyanekkor barométer állás 0 fokra és tengerszínre redukálva 7681 mm. Gyenge délkeleti szél volt. 877 ezer pengős munka jutott Heves vármegyére az állam nagy útépítési programmjából Ismeretes, hogy a kereskede­­­­lemügyi minisztérium, nagysza­bású útépítési programmjában 1200 kilométeres úthálózat kiépítését határozta el. A kiírt pályázatra beérkezett ajánlatok ügyében a minisztérium a közel­múltban döntött. Kimondotta, hogy tekintettel a vállalkozók magas áraira, a ter­vezett építkezést nem adja ki egyszerre, hanem programmját részletekben hajtja végre. Tisztán munkaalkalmak terem­tése vezette a minisztériumot, amikor vállalatba adta a községek bel­­területén átmenő, illetőleg a köz­vetlenül csatlakozó szakaszok megépítését. Munkatársunk felkereste Tóbiás József műszaki tanácsost, az egri államépítészeti hivatal vezetőjét, aki a következőkben ismertette a programm Heves vármegyét érintő részét: Vármegyénkben hat községet érdekel a tervbe­ vett munka. Hat község belterületén átmenő utat, illetve azokhoz csatlakozó­­ szakaszt fogunk megépíteni,nagy részben átépíteni, így Ujhatvanban, ahol kis kő­­burkolattal dolgoznak, míg Hor­ton bitumec, Gyöngyösön iheet aszfalt, Kápolnán topeca, Kere­­csenden szintén bitumec, Füzes­abonyban topsca van előirá­nyozva. Távolságában nem nagy az építkezés: összesen 9,9 kilomé­ter hosszúságú, költségére nézve azonban jelentékeny. A munkálatok 877 ezer pengőbe kerülnek. Jellemző a vállalkozók drága voltára az a körülmény, hogy mi, ebből az összegből közel negyven kilométer hosszúságú vármegyei utat tudnánk meg­építeni. Igaz, hogy az új útré­szek hat méter szélesek lesznek és az anyag is sokba kerül. A versenytárgyalás alapján Heves vármegye területén három cég nyerte el az útépítési meg­bízást: az Építőipar Rt. (buda­pesti), a Magyar Asphalt Rt. és a Magyar Útépítési Rt. buda­pesti vállalatok. A munkálatok már kora ta­vasszal megkezdődnek. Kártyázás közben félholtra szurkáltak egy maklári földmivest Súlyos kimenetelű verekedés színhelye volt az elmúlt napon a maklári Hangya szövetkezet korcsmája. Alkonyat tájban Bau­­mann Ferenc földműves néhány társával betért az ivóba és bor mellett kártyázni kezdtek. Egy ideig barátságosan ját­szottak, később azonban a bor hatása alatt valami differencia támadt a kártyázók között. A szóváltás mindig hangosabb lett, bár egy­­időre a józanabbaknak sikerült a vitatkozókat­­ csendesíteni. Kilenc óra tájban, mikor már a hangulat igen emelkedett volt, az asztalon pedig sorban álltak az üres üvegek, újból kitört a kártyásokból a civódás hangja. Dühös károm­kodások röpködtek a kártya mellől, majd valamelyik felug­rott egyenesen Baumannak esett. Az egész társaság pillanatok alatt egymásba gabalyodva ve­rekedett. Bicska került elő a zsebekből, villant a penge és Baumann vére végigfolyt a padlón. Hogy ki szúrt, nem tudja a sebesült, de mire jó néhány perc múlva megcsillapodtak a vereke­dők a vér láttán, Baumannból már öt seben keresztül folyt a vér. Ezenkívül a fején is hatalmas ütés érte. Fölemelték a földről a sebesült embert és lemosták róla a vért, majd beszállították az Irgalmasok kórházába, ahol ápo­lás alá vették. A sebesült állapota elég súlyos. A csendőrség a verekedésből kifolyólag megindította az eljá­rást a verekedők ellen. «Sa*«5 1930. Új évre virradunk. Kérdőjeles nagy bizonytalanságra fordul át Szilveszter éjszakája. Tizenha­todszor immár, hogy elmúltak életünk táncos-vidám szilvesz­teréjszakái s nem szórhatjuk be örömünk színes szerpentinből­­lagjaival az idő száguldó kere­két. Tizenhatodik éve, hogy nem szemlélői, hanem szenvedői va­gyunk az életnek, mert sorsunk odaszegzett bennünket a véres küllők közé. Boldog új esztendőt hosszú idő óta nem látott a magyar. Álmaink és vágyaink roppant hőtakarója fölött szürke téli ég dermedezik. A fény eltűnt lel­künkből a az öröm ezüstös har­sonái sem zendölnek fel életünk zúgó őserdejében. S­ tiporva fekszünk, némán és csendesen, mint Varun légiói a teutoborgi rengeteg titkoktól reszkető mélységeiben. Ezeréves történelmünkben mindig a fényt a a világosságot szorítja hozluk ■ belezuhantunk a sötétség s a szenvedés szörnyű kavernájába. Az 1980. esztendő első nap­jának borongós bizonytalanságá­ban mégis kigyűl egy tündöklő csillag a fejünk fölött. Sorsunk örvénylő folyamán és szakadékom partjai között megjelenik egy álomszerű, de mégis elevenen ragyogó tünemény, kezében li­liom, fajén a szentek sugárkoro­­nája, testén a magyar királyfiak aranyos öltözéke s ezt kiáltja vergődő nemzetének : — K­ilencszáz év messzeségé­ből eljöttem Hozzátok, hogy utat mutassak. A homlokomat övező égi fényből aranyköveket sugá­rozok rátok, hogy lássatok és bízzatok a jobb jövő hajnalhasa­dásában. De nem szavakat és üres ünneplést várok tőletek, ebben az esztendőben, hanem lelkeket, megtisztult szíveket... Törpe életünk új esztendején tehát új fénysugarak gyűlnek. Úgy lobognak föl ezek előttünk az újévbe hajló téli éjszakában, mint csillagok ezüstös dárda­­hegyei örök vártájukon a Vég* télen fölött. Kilencszázéves szent klenodi­­nnaunk őrködik felettünk.

Next