Eger, 1935. január-június (46. évfolyam, 1-102. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 EGER—GYÖNGYÖSI UJSÁG megtörténni, hogy egy éjjel 20-30 virágtővet és 12—15 fenyőfacse­metét ellopnak. R­emélem­ további, hogy a város kípvi*cifite»tül»fa, » par­kok ápolására és újak létesítő* ■éra szánt 8000 P tafelansel­, mert ebből élig tudunk eleget tanni a követelményeknek. 1935. január 1. Kedves vendégeinek 1 „ I 1­r­f * _ i I / r boldog u je vetkivan Unterreiner János. EGY KIS KÜLPOLITIKAI SZÁMVETÉS. ÍRTA: MILASSIN KORNÉL NY. EZREDES. Az elmúlt év végén, az új év kezdetén szedjük össze gondola­tainkat és nézzünk végig Euró­pán, milyen változások állottak elő az utolsó hónapokban és mi­lyen változásokra lehetünk el­­készülve.Vizsgáljuk meg Magyar­­ország helyzetét az európai zűr­zavarban és elmélkedjünk azon, hogy van-e kilátásunk egy nyu­­godtabb, boldogabb jövőre. Kezdjük a genfi csatánál.Néz­zük meg, vajjon igazuk van-e azoknak a liberális lapoknak, melyek »genfi csatavesztés« cí­men vezércikket írtak és ezzel ez eléggé el nem ítélhető táma­dással segítettek ellenségeinknek az elért eredményt kisebbíteni és magunkat kimoc­k­olni. Ezek a lapok elérték céljukat, mert a pozsonyi rádió már háromszor olvasott fel szemelvényeket a Magyarság, az Esti Kurír és a Népszava cikkeiből. Aki azokban a kulisszák sűsögé is betekint, aki külföldi lapokat is olvas, az a sorok között meg­láthatja, milyen szörnyű meg­alázást készítettek elő ellenünk kád­ uj nagyhatalom kibékítésé­­hez. Az általános békevágyat mu­tatja a francia-német kibékülés, amely a Saar vidéki népszavazás után gyors léptekkel fog előre­törni. Eltekintve a Berliner Tage­blatt komisz cikkétől, melyben M­gyarországot sértette, — el lettünk készülve egy német­­jugoszláv oldalról kiinduló ba­rátsági offanzivára velünk szem­­ben, ami talán a kisantantot is meg fogja bolygatni. A genfi döntŐn, melyet ellensé­­geink Magyarország sírjának szántak, végeredményben jóté­ko­s zivatarnak mutatkozott, mely a pattanásig feszült villa­­mosaégu légkört megtisztította és felfrissítő verőfényt hozott Európa sokat szenvedett népei­nek. A határokon pedig ellensé­geink ugyancsak készülődtek, ezt mind a három kisantant határ mellett megfigyelhették, mert hi­szen ők a genfi lépéssel hábo­rús veszedelmet akartak fel­idézni, melyben végleg lettk­a szerbek. Ha követeléseik való­­j­a voltak volna Magyarországgal, ra válnak, Magyarország sorsa megpecsételődött volna. Mert ez eredeti szövegben,melyet a n­agy­­hatalmak elvetettek, mint fő kö­­vetelmény szerepelt a magyar kormány lemondása, sőt bizo­nyos megszállások is ki voltak kötve. Olyan követelések voltak ezek, melyeknél többet még fegy­verrel sem tudtak volna elérni. Ha tehát az elért eredményt nézzük, nincs okunk szégyen­kezni és nyugodt lelkiismerettel köszönetet mondhatunk azoknak, akik Magyarországot Genfben képviselték. A genfi tanácsülésnek azon­ban így haszna mégis volt. Ál­talános megkönnyebbülést hozott az európai veszedelmes atmosz­férába és igazi békevágyat éb­resztett fel az összes országok­ban. Most látta mindenki, hogy az európai béke milyen játék­szer volt lelkiismeretlen kis ál­lamok kezében és milyen kön­­­nyen soha jóvá nem tehető ki­robbanást idézhetett volna fel az erőszakkal előráncigált vá­daskodás. Jugoszláviában úgy látszik jobb baiátu­sra határozták el ma­gukat a vezetők, mert a dikta­túrát felváltotta egy béküléke­­nyebb, alkotmányosnak látszó kormány, amely az első lépés lehet az örökös tűzfészek, a bal-p-rátáink segítsége azonban erősebbnek bizonyult, a sem­leges hatalmak józansága meg­ingathatatlanul visszaverte a há­ború szelét Egyszerre észbe kap­tak az Európa sorsát intéző ha­talmak és komolyan hozzálát­tak a bajok orvoslásához. Laval francia külügyminiszter G nfben, mikor az egyezséget megkötötték, Kánye magyar kül­ügyminiszternek a következő, sokat jelentő kijelentést tette: Ugyebár, milyen szilárd a fran­cia barátság, igyekezzenek önök is kiérdemelni azt.* Vajjon mi lehet a lényege ennek az eléggé nagyképű kijelentésnek ? Kétség­telen, hogy valami feltételhez van kötve a francia barátság ki­­érdemlése, olyan feltételhez, me­lyet t­lj­síteni úgy látszik, nincs módunkban, mert különben miért ne nyújtanánk ki kezünket a hatalmas baráti kéz után? Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha két kikötésre gon­dolunk. Az egyik a német barát­­ság felmondása, — a másik pe­dig még sokkal súlyosabb, — a kisantanttal való kibékülés, vagyis lemondás a revízióról. Mindenkinek az elbírálására bí­zom, hogy lehet-e ezeket a fel­tételeket teljesíteni, vagy a kettő közül melyiket lehet elfogadni. Úgy láts­zik azonban, hogy Laval mégis nagyobb szabású­ban.* államférfiú, mint elődja volt, mert nem okoz újabb bonyodal­makat, hanem komolyan hozzá­lát Európa megbékéltetéséhez. Ezt bizonyítja a gyorsan létre­­jö­t francia—német megegyezés, amely a Siat vidéki népszava­zás után tovább fog fejlődni és végre a két hatalmas rivális ki­­engesztelődéséhez vázát. Ezt az általános segíteni aka­rást mutatja a francia—olasz ba­rátság bonyolult akadályainak elhárítási munkája, amely arunké, ha eredménnyel jár, a mi hely­zetünket is megerősíti és egész Európában régen nem látott fel­lendülést, nyűgodt, békés életet fog biztosítani. Ezeknek a mérlegelésével mon­dotta egyik első magyar állam­­férfiú a napokban, hogy­­ talán egy egészen új külpolitikai hely­zet van mos t lassan kialakul.-Végül ne feledkezzünk meg belpolitikai dolgainkról sem és nézzünk ott is körül egy kissé. Kevesen tudják, hogy belpoli­tikánkban is megkezdődött egy tisztulási folyamat, és talán nem is sokára, olyan meglepetések­kel szolgálhat, melyet nagyon kevesen képzeltek el eddig. En­nek a tisztulási folyamatnak a lökést a választójogi javaslat döntő stádiumba jutása adta meg és valószínűleg elérkeztünk ab­­ban a kérdésben a végleges le­számoláshoz azok között, akik akarják és azok között, akik nem akarják. Az új esztendő tehát belső politikánkban is tisztultabb hely­zetet fog hozni és ekkor igazán megindulhat egy jobb, gondta­lanabb, szebb jövőnek az építő munkája. Megalakult Gyöngyösön az Emericana ifjúsági kon­ventje Gyöngyös, december St. Magúin Adorján prépost plébá­nos, karácsonyi nyilatkozatában c lzott arra, hogy az Emericana gyöngyösi szervezete kibővíti működését és az öregurak cou­­ventja mellé meg akarja alakí­tani az ifjak curiáját. Ez a megmozdulás, mely né­hány héttel ezelőtt az itthon ma­radt állásnélküli fiatalság köré­ből indult ki, Stiller Kálmán fel­ső mezőgazdasági igazgató, pri­or, fóakaratú irányítása és tá­mogatása mellett odafejlődött, hogy szombaton este 8 órakor a Katolikus Kultúrházban az ifjúság megtartotta alakú ó gyű­lését. A curia tisztikara a követ­kező lett: prior Stiller Kálmán, lelkész Tökölyi Imre hitoktató senior: Roncz Bála, consenior: Fehér Károly, titkár: Tibay László. A választás megejtése után Fejes István orvostanhall­gató ismertette az Emericana szervezetét. A tagok száma egy­előre csak 25, de kilátás van rá, hogy 40—45-re bővíti. A curia kéthetenként tartja gyűléseit a Katolikus Kultúrházban, hol az Úrikaszinó kiköltözködése után állandó otthont kap. Gyöngyös társadalmának örvendetes ese­ménye ez a megalakulás, mert az ifjúság egy egyesületben ne­velheti, képezheti magát tovább az Actio Catholica szellemében, az Emericana erős fegyelmében. H militär­kommando Befehl no 163. 1916 december 6-án körözőlevelet bocsájtott ki Massaryk és Benes ellen. Érdekes történelmi dokumen­tummal ajándékozta meg a pé­­c­s Városi Múzeumot Hammer Béla nyugdíjas tisztviselő. Az adomány egy Budapasten 1916 szeptember 6 án kelt Militär­kommando be fehl (No 163), amely az első oldalán egy dr. Thomas­­ Massaryk és dr. Eduard Benes ellen kibocsátott körözőlevelet közöl. Az érdekes parancs «Massaryk és társai« összefoglaló cím alatt közli a körözést. Ebből is lát­ható, hogy Benes, amikor a mos­taninál nagyobb volt a kockázat, óvatos stratégának bizonyult ■ csak ma­nyargal az élen, amikor szuronyok erdeje és tankok had­osztálya őrködik testi épsége fe­lett. A parancs a következő a­­datokat közli: »Dr. Thomas Massaryk am 7. Mä*z 1850 zu Göding, Mähren, geboren, nsch Prag zus.äadig,

Next