Eger, 1935. január-június (46. évfolyam, 1-102. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI UJSÁG megtörténni, hogy egy éjjel 20-30 virágtővet és 12—15 fenyőfacsemetét ellopnak. Remélem további, hogy a város kípvi*cifite»tül»fa, » parkok ápolására és újak létesítő* ■éra szánt 8000 P tafelansel, mert ebből élig tudunk eleget tanni a követelményeknek. 1935. január 1. Kedves vendégeinek 1 „ I 1rf * _ i I / r boldog u je vetkivan Unterreiner János. EGY KIS KÜLPOLITIKAI SZÁMVETÉS. ÍRTA: MILASSIN KORNÉL NY. EZREDES. Az elmúlt év végén, az új év kezdetén szedjük össze gondolatainkat és nézzünk végig Európán, milyen változások állottak elő az utolsó hónapokban és milyen változásokra lehetünk elkészülve.Vizsgáljuk meg Magyarország helyzetét az európai zűrzavarban és elmélkedjünk azon, hogy van-e kilátásunk egy nyugodtabb, boldogabb jövőre. Kezdjük a genfi csatánál.Nézzük meg, vajjon igazuk van-e azoknak a liberális lapoknak, melyek »genfi csatavesztés« címen vezércikket írtak és ezzel ez eléggé el nem ítélhető támadással segítettek ellenségeinknek az elért eredményt kisebbíteni és magunkat kimockolni. Ezek a lapok elérték céljukat, mert a pozsonyi rádió már háromszor olvasott fel szemelvényeket a Magyarság, az Esti Kurír és a Népszava cikkeiből. Aki azokban a kulisszák sűsögé is betekint, aki külföldi lapokat is olvas, az a sorok között megláthatja, milyen szörnyű megalázást készítettek elő ellenünk kád uj nagyhatalom kibékítéséhez. Az általános békevágyat mutatja a francia-német kibékülés, amely a Saar vidéki népszavazás után gyors léptekkel fog előretörni. Eltekintve a Berliner Tageblatt komisz cikkétől, melyben Mgyarországot sértette, — el lettünk készülve egy németjugoszláv oldalról kiinduló barátsági offanzivára velünk szemben, ami talán a kisantantot is meg fogja bolygatni. A genfi döntŐn, melyet ellenségeink Magyarország sírjának szántak, végeredményben jótékos zivatarnak mutatkozott, mely a pattanásig feszült villamosaégu légkört megtisztította és felfrissítő verőfényt hozott Európa sokat szenvedett népeinek. A határokon pedig ellenségeink ugyancsak készülődtek, ezt mind a három kisantant határ mellett megfigyelhették, mert hiszen ők a genfi lépéssel háborús veszedelmet akartak felidézni, melyben végleg lettka szerbek. Ha követeléseik valója voltak volna Magyarországgal, ra válnak, Magyarország sorsa megpecsételődött volna. Mert ez eredeti szövegben,melyet a nagyhatalmak elvetettek, mint fő követelmény szerepelt a magyar kormány lemondása, sőt bizonyos megszállások is ki voltak kötve. Olyan követelések voltak ezek, melyeknél többet még fegyverrel sem tudtak volna elérni. Ha tehát az elért eredményt nézzük, nincs okunk szégyenkezni és nyugodt lelkiismerettel köszönetet mondhatunk azoknak, akik Magyarországot Genfben képviselték. A genfi tanácsülésnek azonban így haszna mégis volt. Általános megkönnyebbülést hozott az európai veszedelmes atmoszférába és igazi békevágyat ébresztett fel az összes országokban. Most látta mindenki, hogy az európai béke milyen játékszer volt lelkiismeretlen kis államok kezében és milyen könnyen soha jóvá nem tehető kirobbanást idézhetett volna fel az erőszakkal előráncigált vádaskodás. Jugoszláviában úgy látszik jobb baiátusra határozták el magukat a vezetők, mert a diktatúrát felváltotta egy békülékenyebb, alkotmányosnak látszó kormány, amely az első lépés lehet az örökös tűzfészek, a bal-p-rátáink segítsége azonban erősebbnek bizonyult, a semleges hatalmak józansága megingathatatlanul visszaverte a háború szelét Egyszerre észbe kaptak az Európa sorsát intéző hatalmak és komolyan hozzáláttak a bajok orvoslásához. Laval francia külügyminiszter G nfben, mikor az egyezséget megkötötték, Kánye magyar külügyminiszternek a következő, sokat jelentő kijelentést tette: Ugyebár, milyen szilárd a francia barátság, igyekezzenek önök is kiérdemelni azt.* Vajjon mi lehet a lényege ennek az eléggé nagyképű kijelentésnek ? Kétségtelen, hogy valami feltételhez van kötve a francia barátság kiérdemlése, olyan feltételhez, melyet tljsíteni úgy látszik, nincs módunkban, mert különben miért ne nyújtanánk ki kezünket a hatalmas baráti kéz után? Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha két kikötésre gondolunk. Az egyik a német barátság felmondása, — a másik pedig még sokkal súlyosabb, — a kisantanttal való kibékülés, vagyis lemondás a revízióról. Mindenkinek az elbírálására bízom, hogy lehet-e ezeket a feltételeket teljesíteni, vagy a kettő közül melyiket lehet elfogadni. Úgy látszik azonban, hogy Laval mégis nagyobb szabásúban.* államférfiú, mint elődja volt, mert nem okoz újabb bonyodalmakat, hanem komolyan hozzálát Európa megbékéltetéséhez. Ezt bizonyítja a gyorsan létrejöt francia—német megegyezés, amely a Siat vidéki népszavazás után tovább fog fejlődni és végre a két hatalmas rivális kiengesztelődéséhez vázát. Ezt az általános segíteni akarást mutatja a francia—olasz barátság bonyolult akadályainak elhárítási munkája, amely arunké, ha eredménnyel jár, a mi helyzetünket is megerősíti és egész Európában régen nem látott fellendülést, nyűgodt, békés életet fog biztosítani. Ezeknek a mérlegelésével mondotta egyik első magyar államférfiú a napokban, hogy talán egy egészen új külpolitikai helyzet van mos t lassan kialakul.-Végül ne feledkezzünk meg belpolitikai dolgainkról sem és nézzünk ott is körül egy kissé. Kevesen tudják, hogy belpolitikánkban is megkezdődött egy tisztulási folyamat, és talán nem is sokára, olyan meglepetésekkel szolgálhat, melyet nagyon kevesen képzeltek el eddig. Ennek a tisztulási folyamatnak a lökést a választójogi javaslat döntő stádiumba jutása adta meg és valószínűleg elérkeztünk abban a kérdésben a végleges leszámoláshoz azok között, akik akarják és azok között, akik nem akarják. Az új esztendő tehát belső politikánkban is tisztultabb helyzetet fog hozni és ekkor igazán megindulhat egy jobb, gondtalanabb, szebb jövőnek az építő munkája. Megalakult Gyöngyösön az Emericana ifjúsági konventje Gyöngyös, december St. Magúin Adorján prépost plébános, karácsonyi nyilatkozatában c lzott arra, hogy az Emericana gyöngyösi szervezete kibővíti működését és az öregurak couventja mellé meg akarja alakítani az ifjak curiáját. Ez a megmozdulás, mely néhány héttel ezelőtt az itthon maradt állásnélküli fiatalság köréből indult ki, Stiller Kálmán felső mezőgazdasági igazgató, prior, fóakaratú irányítása és támogatása mellett odafejlődött, hogy szombaton este 8 órakor a Katolikus Kultúrházban az ifjúság megtartotta alakú ó gyűlését. A curia tisztikara a következő lett: prior Stiller Kálmán, lelkész Tökölyi Imre hitoktató senior: Roncz Bála, consenior: Fehér Károly, titkár: Tibay László. A választás megejtése után Fejes István orvostanhallgató ismertette az Emericana szervezetét. A tagok száma egyelőre csak 25, de kilátás van rá, hogy 40—45-re bővíti. A curia kéthetenként tartja gyűléseit a Katolikus Kultúrházban, hol az Úrikaszinó kiköltözködése után állandó otthont kap. Gyöngyös társadalmának örvendetes eseménye ez a megalakulás, mert az ifjúság egy egyesületben nevelheti, képezheti magát tovább az Actio Catholica szellemében, az Emericana erős fegyelmében. H militärkommando Befehl no 163. 1916 december 6-án körözőlevelet bocsájtott ki Massaryk és Benes ellen. Érdekes történelmi dokumentummal ajándékozta meg a pécs Városi Múzeumot Hammer Béla nyugdíjas tisztviselő. Az adomány egy Budapasten 1916 szeptember 6 án kelt Militärkommando be fehl (No 163), amely az első oldalán egy dr. Thomas Massaryk és dr. Eduard Benes ellen kibocsátott körözőlevelet közöl. Az érdekes parancs «Massaryk és társai« összefoglaló cím alatt közli a körözést. Ebből is látható, hogy Benes, amikor a mostaninál nagyobb volt a kockázat, óvatos stratégának bizonyult ■ csak manyargal az élen, amikor szuronyok erdeje és tankok hadosztálya őrködik testi épsége felett. A parancs a következő adatokat közli: »Dr. Thomas Massaryk am 7. Mä*z 1850 zu Göding, Mähren, geboren, nsch Prag zus.äadig,