Egyenlőség, 1882 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1882-12-03 / 5. szám

És inkább érje a nemzetet is azon, nem egészen érde­­klletlen vád, hogy a tisza­eszlári ügyben nem tud szabadulni bizonyos elfogultságtól, mint az, hogy nálunk úgy kezeltetnek ״ rendszerint״ a törvények és úgy ellenőriztetnek, mint azt Dr. Pauler úr jelezte. Mert nyíltan kimondjuk, hogy dr. Pauler úr nyilatko­­zata daczára sem hisszük és a bírói gyakorlat terén tett ész­­leletek alapján nem is hihetjük, hogy hazánkban átalánosan oly eljárás dívik, mint a minő követhetett ezen vizsgálati ügyben. Dr. Pauler úr ugyanis azon kérdésre ,hogy nézhette el, hogy a tisza­eszlári vizsgálat egy aljegyzőre bízatott, azon ״ a házat megnyugtató választ adja,“ hogy a nyír­­egyházi törvényszék elnöke, egy 30 évig szolgálatban álló egyén, ki meg tudja és bírja ítélni az illetőnek képzettségét, a vizsgálatot, melynek az ügy felmerültével fontosságot nem tulajdonított, Bary aljegyzője bízván, azt nem vehette tőle el, hia csak a legnagyobb gyanúsításoknak nem akarta volna magát kitenni. Tehát értsük meg jól A 30נ évig szolgálatban levő elnök megnyugtatja dr. Pauler urat, hogy ő megbírja ítélni Bar­ y úr képzettségét Arra vonatkozólag azonban, hogy említett elnök úr tud-e egy fontos vi­zs­­gálatot megkülönböztetni egy nem fontos vizs­­g­á­l­a­tr­ó­l és hogy a törvény s­z­a­b­v­án­yai­ alkalmaztassanak még akkor is, ha az elnökül־ ily megkülönböztetést tenni n­e­m k­é­p­e­s — dr. Pauler úr és vele az egész ház nem keres megnyugvást és nem is ad megnyugtatást. Pedig maga dr. Panner úr ,a ház osztatlan tetszései közt beismerte, hogy azért küldetett ki jegyző ez ügyben, mert e vizsgálatot a törvényszék elnöke nem tartotta fon­­tosnak. Már nem tudjuk, hogy ha nem fontos egy embernek a meggyilkoltatás gyanúja alatt történt eltűnése és ha ezen ügyben elrendelt vizsgálat nem fontos, hogy akkor Nyíregy­­házán vagy dr. Pauler úr bureaujában mit tartanak fon­­tosnak. A dolog tehát igazságügyminiszterünk szerint úgy állana, hogy a törvény meg- vagy meg nem tartása, csak felfogás­­ dolga. Gyilkosság­ vád feletti vizsgálat nem fontos, ha egy 30 évig szolgált törvényszéki elnök azt fontosnak nem tartja és m­­e­r­t n­e­m tartja fontosna­k, a t­ö­r­v­é­n­y­i 1­0­11 m­alas­zt, m­e­l­y­­ivel senki sem törő­d­i­k. De ez még csak hagyján! Valóságos remekelés volt dr. Pauler úr részéről arra utalni, hogy a vizsgálatnak más egyénre való hízása gyanúsításokra adott volna okot. Hát igazán olyanok jogviszonyaink, hogy a gyanúsítá­­­soktól való félelem jogczik a törvény határozott rendel­ke­­zéseinek megsértésére ? Magyarországon igazán lehet jogtalan pressziót gyakorolni — melyet köznéven zsarolásnak szokás nevezni — nemcsak magánosok, hanem a bíróságok ellen is? És e presszió vagy zsarolás az igazságügyminiszter úr részéről mintegy jogosnak deklaráltathatik a parlament köz­­tetszése közt? Mert hát, kérdjük, mit jelenthet az egyebet, ha az igaz­­ságügyminiszter az esetleges gyanúsítások kikerülését ele­­gendő oknak tartja, a Bary kiküldetése által kétségtelenül elkövetett nyílt törvénysértést a parlament előtt szankczionálni. Nem ene venes u­t­m­u­t­a­t­á­s ez, 110? v­a­k­i­v­a­t­a­m( iב *־ '-־ 1 ^ törvénytelenségre a­k­a­r eg­y ma­gyar bíróságot r­áb­írni, az csak fenyegessen gy­a­n­ú1­s­­­tá­s­o­k­ka­l és e­z­é­l j­á­t okvetlen eléri? És nem tart dr. Pauler úr attól, hogy ezen útmutatás, bizonyos körökben tán épen a tisza­eszlári ügyben fog­, lel­­kesüléssel fogadtatni ? Valóban, ha ezen emmeziácziót akárhol olvassuk, köteles­­ségünknek tartottuk volna sietni az igazságügyminiszterhez, hogy akár sajtóper, akár más után intézkedjék, hogy csak egy perezre se híreszteltethessék Magyarország jog­állapotáról, hogy itt meg van e­­é­g­e­d­v­e e­s­e­tl­e­g­e­s g­y­a­n­ú­s­í­­tások­tól való félel­em­b­e­n a t­ö­r­v­é­n­y­t m­e­g­sz­e­g­ni, hogy bíróságai­n­k 0­g­y g­y­á­v­ák é­s g­y­á­m 0­11 a 1 a­­nők, hogy első­sorba­n a­z eshetőleges g­y­a­n­ú­s­í­­tásokra és c­s­a­k má­sods­orb­a­n te­kinten­ek a törvén­y megt­a­r­t­á­s­á­r­­a, h­o­g­y a j­o­gá­llapot 0 k­rül forog, tehát világosan emberi és isteni is, logikám c­áfol­­katlanul azt bizonyítja, hogy az eset reám nézve rejtély nem lehet. Hogy a bűntény mellé a ״ rejtélyes“ jelzőt el­­fogadom, ezt vegye Excellentiádl a kegyes utasítás szövege iránti׳ független tiszteletem concessiójának. Az ügyállás jelenlegi stádiuma az, melyet a jogtudomány ״ az előnyomozási vizsgálatot megelőző kutatás előkészítési kezdeményének“ nevez. Ennek eredményét abban fejezhetem ki, hogy a gyilkosság, még­pedig a rituális gyilkosság objectív tényálladéka minden két­­s­égé­rt felül const­a teáivá van. A vizsgálat további folyamának tartom fenn annak tisztázását: forog-e fenn tör­­vényeink szerint büntetendő cselekmény, és milyen? Schm­­erer Aladár és a nürnbergi jogelvek azt tanítják, hogy bűntény tettes, a büntetés delinquens nélkül nem képzelhető. Vizsgálóbírói törekvéseim tehát mindenek előtt e két ingrediens előállítására irányultak; s miután logikám fentebbi útmutatásai szerint kétségtelen, hogy rituális gyil­­kosság követtetett el, melynek tettesét halállal kell büntetni, kutattam a rituális zsidók között azokat, kik a clamor publi­­cus ujjmutatása szerint már amúgy is akasztófára valók. A szabolcsm­egyei közvélemény e tekintetben némileg határozat­­lan, mert kijelölése nem fordul bizonyos személyek ellen, hanem mindannyit oda valónak tekinti. Aud­oraim szabályai szerint tehát valamennyinek letartóztatásához kellett volna folyamodnom. Tekintve azonban, hogy Excellentiád b­ónön­­rendtartása szerint a törvényszéki fogházban csak annyi egyént szabad elhelyezni, a­mennyi belefér, tekintve továbbá, hogy a nyíregyházai börtönhelyiségek ily tekintélyes létszám befogadására határozottan elégtelenek: e fontos vizsgálati rendszabályt mellőzni voltam kénytelen, és csak válogatott példányok b­esz­e­r­z­és­ér­e s­z­0­v­i­ta­k­o­t­h­a­tt­a­m. E feladat megoldásánál ügyeiméin­tőkép azon egyénekre irányult, kik már polgári foglalkozásuk szerint valószínű gyilkosok. A psychologia azt tanítja, hogy oly személyek, kik bizonyos véres mesterségeket űznek, az emberölésre is könnyen hajlanak. A peczéreken kívül —­ kik azonban a rituális izraeliták között kevésbbé fordulnak elő — a zsidók­­nak különösen két kategóriáját találtam a kriminaistika ezen követelményének megfelelőnek: a me­tsz­ő­k­e­t és a k­ö­r­ü­l­­metszőket. Az elsőiket elfásítja az állati test halálos vonaglásainak mindennapi látása; a második kategória pláne az emberkínzást folytatja iparszerűleg. Az elsők közül mind­­össze hatot sikerült Tisza-Eszdáron kipuhatolnom, a másik fajtából csak egyet, mert e kis községben csekély a tor­­galom. E két egyént biztosítottam a j­u­s t­i­t i­á­n­a­k. Miután ezek szerint az alanyi tényállás valószínű sub­­jectumai megvoltak, teljes erélylyel hozzáhaztni az objectiv tényállás helyre­állításához. Hol az Esztil­e kérdés tolta fel

Next