Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)

1883-07-04 / 36. szám

mint előbb említette, és ott ittak pálinkát. Hersko is ott volt, Hersko azután Agárdon maradt, Ők pedig visszamentek. Tanú további elbeszélését igy tolmácsolja: Agárdról visz­­szajövet a tutajra elmentek aludni, de Hersko nem volt köz­­tök, mikor lefeküdtek aludni. — Este aztán elment a tanyára, mert megéhezett, a juhpásztorhoz túrót vásárolni. Midőn visz­­­szajött a tutajra, látta, hogy a parton füzes alatt Smilovics Jankel gúzsnál fogva húzott valami tárgyat. Elnök: Imerte-e előbb Smilovicsot ? Tolmács : Addig Smilovicsot nem ismerte, de látta, és hogy átadta azon tárgyat Herskonak. Maga Smi­­lovics pedig elment. Elnök: Azután mi történt? Tolmács: Hersko azután a tutajhoz hozta azt a tárgyat, Smilovics Jan­­kel pedig elment; mikor látta, hogy Hersko húz valamit, azt kérdezte, hogy mi az ? Hersko azt felelte, eredj dolgodra, ne­­ked nem kell tudni, hogy mi az. Elment azután társaihoz. Nyugtalan volt, mi az? Elment Herskóhoz és kérdezte, mi az ? Már akkor az a dolog a tutaj alá volt helyezve. Hersko azt mondta: nem muszáj neked tudni, sok pénzt fogunk kapni, csak hallgass. Elnök: Kié volt a tutaj? Tolmács: Az ő tutajának hátulsó részéhez kötötték azt a valamit. Elnök: Miért nem kötötte Hersko a maga tutajához? Tolmács: Azt tanú nem tudja, miért nem kötötte a maga tutajához. Mikor meglátta, már oda volt kötve az övéhez. Elnök: Egyformán volt megterhelve a Hersko és a tanú tutaja? Tolmács: Az Ő tutaja nem volt. Elnök: Beszélje tovább. Tolmács: Tár­­kányból tovább mentek Karád felé. Hersko egy rögöt hajított át a tanúhoz és azt mondta, nézze meg, hogy ott van-e azon tárgy a tutaj alatt, hogy el ne veszszen. Karádról tovább men­­tek Vencsellőre, Vencsellén tanú szétnézett, hogy látják-e több társat és megnézte, hogy ott van-e a tárgy a tutaj alatt. Azt mondta Herskonak, hogy ott van, de Hersko nem akarta el­­hinni, hát maga is megnézte, ott van-e. Szerdán elindultak on­­nan és Tokajba érkeztek. Csütörtökön Tokajban időztek. To­­kajban ők Hersko Dáviddal ketten ott maradtak a tutajon, a többiek elmentek. Ott beesteledett és különösen ittak pálinkát, .Hersko is adott neki pálinkát és a közben mondtam neki: vi­­gyázz, azt a pénzt jó lesz elhelyezni valahová. Elnök: De hol kapta­m a pénzt Herskótól ? Tanú : Csütörtökön még reg­­gel adta Tokajban azt a pénzt. Elnök: Mennyi volt ? Tanú: 56 forint, két forintot magánál megtartott, 54 forintot pedig átadott egy tokaji zsidónak. Elnök: El tudná-e mondani, mi­­lyen bankjegyekből állt az? Tanú: Négy ötös, 10 egy forin­­tos tallér és a többi egy forintos bankó. És azt mondta, hogy ׳ adja át Tokajban annak a zsidónak a pénzt, mikor ők Szerencs­­ről visszaérkeznek. Akkor átveszik tőle és megosztoznak rajta. Tanú írást kért arra a pénzre attól a zsidótól, de Hersko azt mondta, hogy nem kell arra írás, a zsidóra lehet bizakodni. Pénteken azután Tokaj alul elindultak, de valami kis vízállásba, a kis Tiszába kerültek , azután kiigazították a tutajokat a nagy Tiszába és megérkeztek Eszlár alá, és ott kikötöttek. El. Eszláron vagy a másik oldalon? Tóim. Tisza-Ladány alatt. El Mi volt itt? füzes volt vagy pedig szántóföldek voltak a part mellett? Tóim, Füzes, ott péntek estig időztek, a többi társak lefeküdtek, ő pedig fen volt és Hersko azt mondta neki, hogy menjen a kalibájába a tutajba aludni, a többi társai pedig aludtak kint , a parton Slelever János és Csapkanics Jura a parton aludtak. Este­felé aztán Hersko Dávid rögöt áthajtott az ő kalibájához a tutajra, ő aztán arra figyelmes lett és kijött a partra és lát­­ta, hogy egy zsidó asszony ruhát hozott Hersko Dávidnak. Akkor Hersko Dávid elment a tutaj végéhez, és kihúzta a tutaj felszínére a holttestet. A tanú azt felelte, hogy nagyon büdös lesz a holttest, de Hersko Dávid azt mondta, hogy nem lesz az büdös és az orrát a tanúnak betömte falevelekkel, és azt mondta tanúnak, hogy tartsd már most, állítsd fel. Hersko Dávid pedig ráadta a ruházatot, és mikor az felöltöztette, me­­gint visszavitte oda, de azt már nem tudja biztosan, hogy épen­­ arra a helyre kötötte-e, vagy pedig valami rongynál fogva. Elnök: És mondott-e valamit neki Herskó ezen megkötés al­­kadásával? Tolmács: Azt mondta, hogy erre már ne legyen gondod, hogyha az elszakad onnan, hát ne ügyelj rá. Tisza- Ladányról szombaton mentek tovább, megérkeztek, nem tudja biztosan, a dadai vagy löki határhoz, csakhogy mind a kettő­­höz közel. Elnök: Akkor is együtt volt a 4 tutaj? Tóim. Hersko Jura tutaja ment elől, az övé volt a második. A­me­­lyik alatt a holttest volt. Elnök: A másik két tutaj feljebb volt, vagy lejjebb? Tolmács: Feljebb volt, Hersko Dávid és Matej Petra mindjárt uitánuk mentek, ott szombaton este, azt állítja tanú, megnézte Hersko Dávid, hogy ott van-e a holt­­­­test, azt mondta, hogy ott van. Hétfőn azután hetedikén elin­­dultak Dadára. Tanú nem tudta,­ hogy ők hova mentek; gon­­dolta, hogy ők Lökre mentek és a tanú is Lökre ment egy magyar emberrel. Elnök: mikor volt az?■ Tolmács? Vasár­­nap délelőtt. Elnök: Hát mikor Eszláron felöltöztetett az a holttest, még nem adott hozzá valamit a ruházaton kívül? T. A balkezére adott egy zsebkendő forma kendőben papirosba göngyölt olyan barnás-fekete festéket. Elnök: A kezébe adta vagy miképen tette oda? Tolmács: A kezébe tette és körömm körül megkötötte a csuklónál. Elnök: És milyen papirosban volt a festék? Tolmács: Sárga papirosban, mint a­milyenbe a gyufát szokták pakolni. Eötvös: Kérem méltóztassék ismé­­telni, hogy a kezébe adta-e, tette-e s azután körültekergette? Tolmács: A markába tette. Elnök: Be volt kötve a kendő s úgy tette a markába? Tolmács: Be volt kötve kendőbe s úgy tette a markába. Elnök: Kérem ezt feljegyeztetni. Ein: Hát mikor maga először kihallgattatott a vizsgálóbíró által, akkor miért nem mondta ezt így? Tolmács: Hersko azt mondta, hogy csak ne szóljon semmit, és azt mondja, hogyha tudta volna, hogy mit akarnak azzal a holttesttel, Hersko Dá­­vid nélkül is hamarább elmondta volna. Elnök: Hát mi bírta arra, hogy másképen beszéljen a vizsgálóbíró előtt ? Tolmács :־ Eszébe jött, azt mondja, hogy hát meg kell neki mondani azt. Elnök: Mikor a vizsgálóbíró másodszor kihallgatta, akkor azután első vallomásáról egészen ellenkezőleg vallott. Volt-e valaki által kényszerítve vagy fenyegetve más vallomástételre? Tolmács: Nem. Elnök: Volt-e szembesítve Hersko Dáviddal? Tolmács: Volt és el is mondta neki ezeket szemébe, melyre Hersko mit sem felelt. Elnök: Keresse ki az itt jelenlevők közül Smilovics Jankelt. Tolmács: Azt mondja, hogy ez az (Smilovics Jankelre mutatva.) A szembesítés. Elnök: Herskó Dávid! (a tolmácshoz) kérem tessék őket szembeállítani, és Ma­tej Ignácz mondja neki, a­mit most itt mondott. Eötvös: Ebben a szembesítésben én a védelem részéről nem nyughatom meg, én teljes tisztelettel konstatálom azt, hogy ezen Matej Ignácz szóró­l-szóra úgy be­­szél most, amint beszélt előbb, én tehát mondatról-mondatra kívánom, hogy a tolmács magyarázza meg és az a gyorsírói jegyzetekben úgy vétessék fel. Elnök: Hiszen kérem a tolmács követi a tanút és ha nem úgy mondja, mint előbb, észre fogja venni és nyilatkozni fog. Eötvös: De én azt akarom konsta­­tálni, hogy szóról-szóra mondja el úgy, a­mint előbb mondta. Tóim: Erre nézve fogom kérni nagyságos elnök urat, hogy figyelmeztethessem tanút, hogy ne beszéljen egy házamban annyit. .. Tessék hát figyelmeztetni. Tolmács a figyelmeztetést megtévén, következőleg adja elő mondatonként a további vallomásait: Agárdra mentek, ők mentek előre. Hersko hátra maradt, lefeküdtek aludni, Hersko Dávid későbben jött, mikor felkelt, ő elment túrót vásárolni, men­vén a parton lefelé, látja, hogy Smilovics Jankai átadja Herskonak azt a testet. E. Nem testet, hanem valamit. Tóim. Kérdezte Herskot, hogy mi az. Tanú erre előadja, hogy Hersko oda kötötte a tutaj alá és azt monda, hogy ne szóljon senkinek, majd sok pénzt fognak kapni. Mikor Eszlárra értek, egy zsidó asszony hozott neki öltözéket. Ezt tanú látta, de csak egyszer alkonyatkor. Mikor Hersko átvette az öltözéket, azt mondta tanúnak, hogy most fel fogják öltöz­­tetni a testet. Hersko ezeket tagadja és lehetetlennek állítja. Tanú szerinte csak azért mondja, hogy őt bajba keverje. A hallgatóság: Eötvös ezután kéri az elnököt, hogy a keresztkérdések megtétele halasztassék holnapra és hogy miután itt egy tanú kikészítő szövetkezet működik, kéri a tanuknak a közönség­­től leendő szigorú elkülönítését. Elnök: Mire alapítja azt a t. védő ügyvéd úr, hogy a hallgatóság összejátszik a tanukkal. Eötvös: Én konstatálom ezt, (zaj a közönség körében, elnök csenget) hogy tudomásomra adták és a hallgatóságnak semmiféle beleavatkozása, még ha zajjal és más követelésekkel történik is, az engem el nem hallgattat, hogy ki ne nyilat­­koztassam, mert élet és halál közt, becsülés és egész vallás­­felekezet nyugalma felett forog a kérdés. Mondom, tudomásom van arról és ezt hivatalosan konstatálom, hogy ma is e terem­­ben, a kihallgatott tanuk, még­pedig részben a vádló­ tanuk közül többen vannak és konstatálom azt, hogy az ajtó min­­dig nyitva van és hogy akik Matej Ignáczczal együtt, bizo­­nyos félre­eső elzárt helyen tartatnak, hogy miként tartatnak, azt majd meg fogom mondani. Ugyanazért egész tisztelettel kérem a nagyságos elnök urat, hogy azon általam soha két­­ségbe nem vont igazságszereteténél fogva, a­miről eddig is meggyőződtem, a­mely iránt feltétlen bizalommal viseltetem, méltóztassék elrendelni, hogy holnap mindazon tanuk, a­kik azon állítólagos hullacsempészeti dologban kihallgatandók, a legszigorúbban elkülönítessenek, mind a közönségtől, mind a többi tanuktól és a legszigorúbb évrendszabályok fogan csit­­tassanak arra nézve, hogy ezen tanuk közül, mig be nem ve­

Next