Egyenlőség, 1883 (2. évfolyam, 1-67. szám)

1883-07-05 / 37. szám

A hullacsempé­szetben elmarasztalás, a rituális gyilkosságban pedig bizonyítékok elégtelensége folytán való felmentés, ez az ítélet, mely után a banda olyan nagyon sóvárog. Nem hisszük ugyan, hogy a nyíregyházi tör­­vény­szék befonni engedi magát az antisemiták eme hálójába, de miután nekünk nem csupán ítélet, hanem az igazság kiderítése szükséges, ez pe­­dig a terembeli antisemita közönség és a termen kívül működő tanúszerzési banda garázdálkodásai miatt teljesen lehetetlen, nézetünk szerint a nyír­­egyházi törvényszéki elnök kötelessége volna sa­­­ját reputácziója érdekében kijelenteni, hogy az ügynek Nyíregyházán való további tárgyal­­­ás­a bizonyos elemek zavargásai folytán lehetet­­lenné vált. A tizenkettedik nap. — július 4. — A tárgyalás kezdetén folytatják Matej Ignácz kihallgatá­­sát. A védők és a közvádló keresztkérdéseire ismétli a hulla־■ csempészetről már elmondott mesét, csak hogy gyakran olyan ellenmondásokba keseredik, hogy a védelem részéről elő­­ször Friedmann a következő indítványt terjeszti a törvény­­szék elé : Matej bűnpalástoló vagy hamis tanú. Friedmann : Egészen eltekintve attól, hogy melyik vallomás az igaz, nem lehet az igazságszolgáltatást azon ve­­szélynek kitenni, hogy valaki négy különfélle vallomással iparkodjék a bíróságot akkor félrevezetni, mikor vallomásának súlyától, jelentőségétől másoknak szabadsága függ. Tanú négy vallomást tett. Akármelyik volt való, akármelyik hamis, kettő­­nek a négy közül hamisnak kell lenni és kettőnek igaznak. Hogy melyik az igaz, melyik a hamis, azt nem tudja senki, a­ki az ő lelkébe be nem nézhet, de az bizonyos, az kétségte­­len, hogy az egyik hamis, s miután a bü­ntetőtörvénykönyv 226. §-a határozottan a hamis esküvés bűntettének minősíti azon cselekvényt is, ha valaki már tett igaz vallomását vissza­­vonja, habár a visszavonás nem is volt esküvel megerősítve, és most vagy az egyik, vagy a másik visszavonásnak tekint­­hető, még­pedig minden igazolás nélkül és nem fogadható el valószínűnek azon állítása, hogy a marmarosszigeti vizsgálóbíró merőben hamis vallomást — mert azt megengedem, hogy té­­vedett egyes kifejezésben, de hogy egészen hamisan vett volna fel jegyzőkönyvbe egy egész vallomást, vagyis tudatosan hamisított volna egy egész vallomási jegyzőkönyvet, — indo­­k­olt az, hogy a tanú ellen bűnvizsgálat indíttassák meg az irányban és e végből, minthogy természetesen a vallomásnak súlya és jelentősége is függ ettől, szükséges, hogy azok, akik­ előtt ő azon nyilatkozatot tette, a­melyet most egyenesen meg­­tagad, itt a törvényszék előtt kihallgattassanak. Eötvös: Tek. törvényszék! Azon előterjesztésekhez, melyeket részint a közvádló kir. főügyészi helyettes úr, ré­­szint Friedmann védőtársam­ itt a tek. törvényszék elé terjeszt, ék­ is hozzájárulok־, de azokat még meg akarom toldani egy részlettel. A tény akként áll, hogy ezen Matej Ignácz nevű úgynevezett tanú öt solem­is nyilatkozatot tett ezen ügyben, négyet bíróság előtt, egyet pedig közigazgatási hatóság előtt. Mind az öt vallomása a tanúk előtt történt, első vallomását Nyíregyházán tette a nyíregyházi k. törvényszék vizsgálóbíró­­sága előtt, akkor kijelentette, hogy hullacsempészetről nem tud semmit, ezt ismételt kérdésekre határozottan kijelentette, még­pedig 15 társával egyhangúlag jelentette ki s előadásának minden részlete 15 társának részletes vallomásával szorosan megegyezik. Ezután kivitetett Eszlárra, Tisza-Lökre, Tisza- Lökön tett egy vallomást, melyben már a hullacsempészet dolgát napról-napra, óráról-órára elmesélte. Ugyanezen vallo­­mását itt a törvényszék előtt, ha jól emlékszem authentikatió útján bővítette, igazolta, helyben hagyta, módosította ; ez volna tehát már mint a harmadik ünnepélyes nyilatkozata. Itt a bör­­tönből kibocsáttatván, önként jelentkezett saját községe köz­­igazgatási hatóságánál, elöljáróságánál s elmondotta, miként hurczoltatott ki Eszterről Tisza-Lökre, miként kényszerittetett erkölcsi és fizikai eszközökkel, miként mondott hamnis dolgo­­kat, miként vonja vissza, miként bánja, hogy ártatlan embe­­reket belekevert. Ekkor ezen vallomás alapján a t. -törvény­­széknek felkérésére a marmarosszigeti törvényszék hallgatta őt ki, még­pedig az igazságszolgáltatásnak legkorrektebb módja szerint és két kiváló tanúnak jelenlétében. Ott ismét önkényt senki által nem kényszeríttetve, részletes vallomást tett arról, miként tett részletes hamis vallomást Tisza-Lökön és ugyanott megerősítette Nyíregyházán tett első vallomását és egyúttal megerősítette Szeklenczén és Huszton tett vallomását. Ezen tanú tehát, bármiként történt a dolog, hamis tanú egy vagy más irányban. E tanú ellen a hamis tanúság vétségének, ez esetben complicált bűntényének tényálladéka itt már a tek. törvényszék előtt tökéletesen bebizonyítva van, bebizonyítva ob­­jective és subjective. Elnök: Ezt korai kimondani addig, míg a bíróság valaki fölött nem ítélt. Eötvös: Ez nézetem. Ezen ember még egyéb komplici­­tásban is benne van. Ezen ember maga is elismeri, hogy a hullacsempészetben részt vett, hogy annak tudója volt, hogy azon vétségnek, mely állítólag a hullacsempészet által elkö­­vettetni szándékol­tatott, részese volt. Elismeri, hogy ezt pénzért felvette, és elismeri, hogy azon pénz egy részét el is költötte, másrészt állítólag Wieder tokaji zsidónál deponálta. Elismeri azt is, hogy a hullacsempészet végczélja felől is tudomással bírt, mert — úgy mondja — Herskóval megegyezett abban, hogy ha az egész ügynek vége lesz, azt a letéteményezett pénzt magához veszi és az jól fog neki esni. Hogy ezen elis­­merése, való tényekre vonatkozik-e vagy sem, azt ma még eldönteni nem lehet, de ezen elismerés maga már igen neve­­zetes szimptómáját képezi egy vétségnek, melyet ő látszólag elkövetett. Ezen kettős körülménynél fogva: először, hogy a bíróság félrevezetésére kigondolt hullacsempészetben ő bűnrészes, illetőleg tettes volt, pénzért, jutalomért ezt felvette, részben el is használta, másodszor, miután a hamis tanúság vétsége, illetőleg a jelen esetben komplikált bűntényre saját vallomása által igazoltnak látszik lenni, ennélfogva én azt indítványozom, hogy ezen Matej Ignácz nevű ember a tanuk sorából ki, — és a vádlottak sorába bevétessék. A tek. törvényszéknek ezt — és itt bocsánatot kérek egy indok felhozásáért, melyet hivatalos kötelességem felhozni, alázatos nézetem szerint meg kell tenni, annyival inkább, mert ez a Matej Ignácz, ki ellen súlyos vád objective és subjective beigazoltnak látszik, szem­­ben áll Vogel Amsel vádlottal, ki sem maga be nem ismert semmit, sem egyetlen tanú nem vallott ellene és alibijét is igazolta és mégis itt ül a vádlottak padján. Ennélfogva indít­­ványozom Matej Ignáczra nézve a vád alá helyezést és a le­­tartóztatás elrendelését legalább addig, míg a végtárgyalás teljesen befejeztetik és a tek. törvényszék felette ítéletet mon­­dani idővel, alkalommal és hivatással fog bírni. Szeyffert: ellenzi a védelem indítványát. Eln­ö­k: Mindkét irányú indítvány felett a törvényszék határozni fog. Heumann kérdései. Heumann kérdéseire a tolmács részletesen leírja a tu­­tajok szokásos rendszerét, hogy mint vannak összeállítva, mi­­lyen nagyságúak, mikor szoktak kikötni és kinek a paran­n­csára. Arra a kérdésre, hogy kinek a parancsára ? tolmács fe­­leli, hogy a felügyelő parancsára. A szóban forgó tutajon ez a felügyelő Matej Péter volt. Karádon azért állapodtak meg, mert sötét volt az éjszaka és ilyenkor nem bátorságos a vízi utazás. Párkányban pedig a nagy szél miatt kötöttek ki. Esz­­káron azért, mert Kis-Tisza volt és ezen mentek mind a tuta­­jok ; ha helyes irányban haladtak volna, akkor az eszlári ki­­kötés elmaradt volna. Hadán pedig azért, mert a tutaj a part­­hoz verődött, különben itt sem állapodtak volna meg. Azután elmondja az utazás részleteit, a kikötés helyeit, a többek között az Agár és Tárkány közötti kikötést, a­mikor Jankel bement Agárra túrót venni, és hogy Matej őt akkor látta, mikor be­­felé ment. Heylmann: (Az elnökhöz.) Méltóztassék a jegyzőköny­­nek ezen részét felolvastatni és elmondani neki, hogy ez el­­lenkezésben áll a törvényszék előtt tett vallomásával és sze­­rinte­m menet vette volt észre és nem ment a tanyára, ha­nem visszafordult stb. hogy mondta. Elnök: (Olvassa.) •Tár­­saimat a füzesben hagyva, a parton a tanya felé indultam és akkor láttam, hogy egy zsidó felölről a parton lefelé jött és a vizen valami tárgyat gázszsal kötve, húzta maga־ után. Ezt észre véve, láttam mint húzta fel közelebb Herskó Dávid a part felé ,akkor visszamentem a füzesbe és Csepkanicsnak azt mondtam. . . H.־ Tessék megmagyarázni, hogy mit mon­

Next