Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-04-20 / 16. szám
16. szám. Budapest, vasárnap, 1884 ápril 20. Ill. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapesti. Széchenyi-utcza 10. hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP,<^ -•■־ V' SZERKESZTI BOGDÁHYI MÓH Előfizetési feltételek : Egész évre házhoz küldve . . . frt. Félévre .....................................4 ״ Negyedévre....................... . 2 ה Egyes számára 1(p kr. AZ EGYENLŐSÉG MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Eötvös Károly. A főváros egyik kerülete, az Erzsébetváros, képviselőjelöltül állította fel a közeledő választásokra Eötvös Károlyt. Sem a fölléptető polgárokat, sem a jelöltet nem akarjuk megbántani azzal, hogy a jelöltséget ajánljuk, vagy pedig a választás kimenetelének eshetőségeiről beszéljünk. Midőn a választókerület választópolgárai Eötvös Károlyt fölléptették jelöltül, akkor már számoltak is önmagukkal és a viszonyokkal, és tisztában voltak erejükkel és azzal, hogy Eötvös Károly meg nem választatása a Erzsébetvárosban milyen messzeható következményekkel járna. Az erzsébetvárosi kandidácziónak azonban más körülmény is ad fontosságot, olyat, mely e kerület eljárását az ország összes választókerületei elé megszívelendő és követendő példaképen állítja oda. Ha van valami Magyarországon, ami a sokat panasztott korrupciót, a közerkölcsök hanyatlását nagy mérvben fokozza és előmozdítja, úgy ez bizonynyal az általános választások ideje, amikor a választókerületekben jelentéktelen, mélyebb erkölcsi és intellektuális becsesel nem bíró képviselőjelöltek tűnnek fel jelöltekként, kik az erkölcsi súly teljes hiánya miatt egyedül oly eszközökkel vélik elérhetni és fájdalom, igen sokszor el is érik czéljukat, mely eszközök közt első helyen van a választó megrontása, megvesztegetése, hozzászoktatása a korrupczióhoz. Hangzik az elvek jelszava és a fenséges takaró alatt a legundokabb módon elölgezik az elvekről sokszor fogalommal sem bíró szubjektumok korrumpáló lélekvásárlása, itatása, a közmorált arcal verő lelkiismeretlensége, mert ezt a jelölt részére kierőszakolandó siker úgy kívánja. Az általános választások mintegy privilegizált saisonját képezik a lélekvásárláson kívül a közéletét megbotránkoztató aljaskodásoknak is. Enyhébb beszámítás alá esik az ily alkalmakkor elkövetett rágalmazás, becsületsértés, gorombaság, verekedés és divatja van a sárral való dobálásnak, sőt a sárban való fetrengésnek. E divat és az ekkor uralkodó tágabb erkölcsi fogalmak nemcsak az általános hanyatlást idézik elő, hanem okai annak is, hogy az ország törvényhozásának termébe nemcsak selejtesebb elemek kerülnek, de bejutnak olyanok is, kik megszokván a sárban való fetrengést, e szokást igyekeznek az országházban is meghonosítani, és bizony sajnosan tapasztaltuk, hogy a tisztességes elemek képtelenek ennek megakadályozására, mert nem akarják önmagukat beszennyezni. És az eredmény? — Lapozzuk végig a lefolyt év történetét és keserűen kell az eredményről tanúságot tennünk. Ennek a bajnak eltávolítására, megszüntetésére kitűnő példaadás a főváros erzsébetvárosi kerületének jelölése. Eötvös Károly a függetlenségi pártnak nemcsak tagja, de annak egyik vezérférfia, ki a politikában felállított elvek érdekében nemcsak hatalmas fegyverekkel tud küzdeni, hanem az elveket tiszteli másokban is, tiszteli önmagánál még jobban. Választóinak egy része azonban nem tartozik a függetlenségi párt táborához és a felállított jelöltre mégis oda adja szavazatát, oda adja önkényt és örömmel. Mert tudják, hogy Eötvös Károly férfi, önbecscsel, erkölcsi súllyal, erkölcsi bátorsággal, politikai és tudományos fontossággal bíró férfi, akiről tudja mindenki, hogy hivatását felfogja, hogy annak betöltésére elég szellemi erővel bír; aki bárminő pozícióban a kezébe letett bizalmat és a reá bízott hatalmat semmi körülmények közt nem fogja megszentségteleníteni, akinél teljes biztosságban érzi magát a netán más elveket valló választó is, hogy sem az ő, sem az ország érdekei az elvkülönbség daczára, sem lesznek veszélynek kitéve és igy kettős megnyugvást nyújt neki a tudat, hogy a reputáczió, melyben része van a választónak, a jelöltnek, a kerületnek, az országnak, a nemzetnek, tisztán, fényesen, ragyogón marad nála. Rászavaz pártkülönbség nélkül a választó, mert nemcsak a jövő elé tekint nagyobb bizalommal, hanem közvetlenül a jelenben is áldásos hatását érzi a jelölt személyének, mert az alkotmányos akcióban, ha netán szükség van is a küzdelemre, nem fognak alkalmazásba jönni azok a fegyverek, melyek már-már csapásaivá váltak az országnak; nem fognak előfordulni a küzdelemben oly jelenségek, melyek méhükben hordanák a tisztességtelenséget, a korrupció szülő anyját, a közerkölcsöt megmételyező vadságot, a sárban orgiát ülő féktelenséget. Mert a jelölt erkölcsi sulylyal, morális becscsel bíró egyéniség. Ezt a példát szíveljék meg a többi választókerületek is az országban mindenütt és megszivelés után kövessék. Ne egyedül a politikai programmra ügyeljenek, hanem első tekintet, első föltétel az legyen, hogy a jelölt személye szellemi tőke és erkölcsi súlyánál fogva méltó legyen helyet foglalni a törvényhozásban, hogy társadalmi állásánál fogva is biztosítékot adjon a jövőre nézve, hogy egyéni tulajdonai folytán se váljék a törvényhozás selejtesebb rangú és reputációjú tagjává. Mai számunk 8 oldalra terjed.