Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-01-06 / 1. szám

annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy hát mégis nagy igazságtalanság a zsidókra fogni minden gonoszságot, mert bizony van Kunczlut máshol is. A képmutatás egy kétszínű játékával a józanabb olvasókat akarják befonni, mert hát a legdühösebb antiszemita lap is szívesen fogad előfizetési díjt úgynevezett filoszemita kalandoktól. _ Csak egy tényt akarunk felhozni, amely múlt héten történt és amely roppant felháborodást keltett minden emberben a kinek életczélja nem egyedül az előfizetőfogdosás. A Budapesti Hírlap múlt héten, szombaton, egy czikket közölt a vezérczik után, tehát olyan helyen ahol rendesen a legkomolyabb politikai és társadalmi kérdéseket szokták megvitatni, amely czikkben nem volt kevesebbről szó, mint hogy három vármegye titkos antiszemita szövetkezetre egyesült és hogy e szövetkezet milyen nagyszerű szervezéssel bír, olyan szervezéssel, mely a sikert minden kétség fölé helyezi. A B.FZ. aztán elmondja, hogy a siker miképen vön elérve és hogyan kell eljárni a jövőre, hogy az agitáczió még nagyobb dimenziókat nyerjen E czikkel, melynek minden sorából kibúvik az antiszemita bujtogatás rókakörme, állítólag valaki — B . . . g d' . . . r — küldte Pécsről, aki kísérő soraiban állítólag egész nevét tette ki és hozzá még » ős polgári állását* is megjelölte. Hogy e czikkben milyen rémséges dolgok mondattak el, annak megítélésére csak annyit hozunk fel, hogy még a Függetlenség is sieptelenségnek deklarálta őket, de a B. H. mégis kiadta a czikket, mert szolgálatot akart tenni eme közzététellel az antiszemitáknak és mindazoknak, akik a hecczet szeretik, másrészt pedig útmutatást akart nyílítani a zsidóellenes banda vezéreinek, hogy mikép lehetne egy erős, győzelmes magyar antiszemita szövet׳ kezetet létrehozni. A Függetlenség rögtön észrevette, hogy e közle־ mény érdekeibe ütközik, mert elidegenheti tőle azokat az előfizetőket, akik e szép szervezkedési tervezetét az antiszemitizmus hivatalos közlönyétől aFüggetlenségtől és nem a B. Hírlaptól várták. Másnap tehát a F. kijetné hogy a B. H. közleménye »hamis és hogy nem egyél) egy előfizetőieső lap furfangos ötleténél.** A Függetlenség, mely nagyon jól tudja mivel és hogyan kell tűket fogdosni, eltalálta érdemes kollegájának titkos intenczióit és haragjának nyillán adott kifejezést, eme gyalázatos konkurrenczia fölött. AB. FI. azonban még mai napig sem tartotta szükségesnek a nyilvánvaló hazugságot megcáfolni, hanem tovább is engedi azt a feltevést táplálni, hogy az általa közöltantiszemita összeesküvés* igaz. A dolog pedig tényleg vagy úgy áll, hogy valaki, aki a B. Hírlap évnegyedenkinti vedléseit ismeri, rosz tréfát csinált a nevezett lappal, vagy magában a szerkesztőségben készült a pécsi kacsa csupán azért, hogy vele feltűnést keltvén, az antiszemita táborban azt a hitet keltse, hogy ezentúl a B. Hirlap akar antiszemita pártlap lenni. » Ilyen tekinteteknek áldozza fel a sajtó nagy része hazafiságát, politikai meggyőződését, elveit és hivatását. Az asajtó, mely ezt teszi, nem érdemli ,azt a szabadságot, melyet eddig élvezett. Nem ,lehet, nem szabad a nemzet jólétét,polgárainakboldogságát néhány pénzsóvár skribler lelkiismeretlen agitácziójának kitenni. . . , Az orthodoxok. — Beküldetett. — Minden időnek megvannak jelszavai. . . . , Az utolsó tizenhat év? mely a magyarországi zsidóság történetében kétségkívül a legfontosabb korszakok egyikét képezi, sem szegény ilyenekben. E nagy fontosságú időszak jelszavai közt találjuk az „orthodox” nevet is. A zsidóság párt? tusainak zajából, az országgyűlési tárgyalásokból, az amisemitismus liarezi riadóiból bőven hangzik felénk e szó : Orthodox ! Szorosan véve annyit jelent, mint igazhivő, egyenes hitű. Kevésbé szűk értelemben óhitű, jámbor zsidót jelent, tágabb népszerű »értelmében« — bubust. Fölmentve érezzük magunkat azon kötelesség alól, hogy az első és utolsó distinctióval foglalkozzunk, annál is inkább, minthogy legszűkebb jelentménye éti.E mológiai becsű, utóbbi általunk népszerűbbnek nevezett értelme pedig a komoly tárgyalás keretén kívül esik. Nevetségesnek tűnnék fel ugyanis a polémia azzal, aki az orthodox zsidóban »lézengő rituális gyilkost* lát, ki »sakterkésre akarja hányni Magyarország ártatlan kisdedeit.* Bátran áttérhetünk tehát tárgyunkra, a magyarországi zsidóság orthodox részének rövid jellemzésére, mondhatnók bemutatására. Mert, sajnos, a magyar közvélemény éppen nincsen tisztában azzal, hogy kit és mit értsen orthodox alatt, s mert, e téves nézetekből a legesztelenebb és legveszedelmesebb consequentiák következnek, melyeknek káros hatása úgy a hazára mint a zsidófelekezetre nem is maradhat el. Ez okokon kívül még egy másikszempont az, mely kötelességünkké teszi az „orthodox kérdéssel ” való foglalkozást, s ez a napjainkban mind actuálisabbá alakuló felekezeti egyházügy rendezése. Az 1.S68-iki congreSsus előzményei élénk ellentéteket ■létesítették a hazai zsidóság kebelében, melyek a congressusi választásoknál, majd magában a congressus úgynevezett neológ és orthodox pártjaiban élénk kifejezésre jutottak. Midőn a congressus határozmányainak kötelező volta megszűnt, a kitört viszály tudvalevőleg a községi életben is érezteté magát, elanynyira, hogy alig volt nagyobb község, mely ne szakadt volna szét több községre. Nem is teszünk itt említést az 1877-iki kultusministeri rendeletről, mely ez állapotnak a jogi sanctiót is megadta. A harcz kitört a két tábor közt; a ״ neolog itt, az orthodox ott.*, harczkiáltás uralkodott mindenfelé. Az orthodoxok visszavonultak a harctérről és e visszavonulásban meg is maradtak mind mai napig. E passivitás, karöltve egy később fölemlítendő körülménnyel, elégséges volt arra, hogy a világ előtt oly színben tüntettessenek fel az orthodoxok, mint akik irtóznak minden haladástól, a kik esküdt ellenségei a hazának, a kik kerülik, a napvilágot s tudja Isten mi mindent tesznek. Pedig mindez ép annyira igaz, mint a mily való aza kép, melyet Tissot művében, a ,Le Tzigán*-ban Magyarországról festett. ',■..0 . v Az orthodoxok zöme a zsidóság conservativ elemét képezi; azt az elemet, melynek legfőbb kincsét a valás képezi, s a mely, tudatában a múlt eseményeinek, inkább tűri el a megvetettség és a gyanúsítások szégyenét, sem mint hogy ősei •hitéből,•,•mely amazoknak sötét ghettójában annyi fényt árasztott, egy szemernyit, is feláldozna hiú világiak fejében! Az orthodoxok, a mint ők maguk is többször ünnepélyesen kijelenték, s amint különben a velük együtt élő józan népesség is tudja,Wahrmann Mór két év előtti emlékezetes országgyűlési beszédében ez irányban szintén apostrophálta egyes orthodox lakossággal is bíró kerületek képviselőit — az orthodoxok . jó hazaiiák. .־■•. . . NmncHHí . Lm : Az orthodox zsidóság conservativ jellemétéletmódjában sem tagadja meg. Gyermekeit taníttatja/ jók neveli őket, csakhogy nem új módjára. Az ő fiáylia magasabb stúdiumokat végez is, ׳ nem vágyik a gentryskod és léha szerepére ha pedig meg 18 marad apja egyszerű foglalkozásánál p memyaldozza fel önérzetét ,a¡׳ ki&biro %10801yáért v:«A 2. ••WÉlodox^conservativismusa