Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-03 / 1. szám

VII. A mózesi törvények szelleme értelmében, mely oda irányul, hogy a gazdagok és szegények közti viszony rendeztessék, kötelességünknek tartjuk a jelen­­kor nagy problémájának a jog és igazság alapján való megoldásához járulni és azon bajok eltávolításánál köz­­remű­ködni, melyek a társadalom mai szervezetéből eredtek.c­íme, ebből a nyolc­ pontból áll a reform pro­­grammja, melyhez még csak ezt az egyet iktatunk ide, hogy a rabbiértekezlet hosszabb vita után kimondta, hogy a vasárnapi istentisztelet (­szombat helyett) a hit­­községek helyi viszonyaihoz képest hozandó be, mert a zsidóság szellemével ez nem ellenkezik. A sab­­bathnak nincs vallási, hanem csak históriai jelentősége, a­mi abban áll, hogy a világ összes zsidói ezt a napot ismerték el ünnepnapnak. Végül felemlítjük, hogy a sabbathnak vasárnap­­pal való felcserélése nem újság. Németországban már 1845. tették az első kísérletet, a változást azzal indo­­kolva, hogy az istentisztelet az által látogatottabbá válnék, ha vasárnapra tétetnék át. A gyakorlat azon­­azt mutatta, hogy ez nem használt semmit. Sőt a ber­­lini izr. reform egyház vasárnapon tartott istentiszte­­letére és oly gyéren lesznek meglátogatva, mint a ä ) t : r■- 1 י־ r . ?-?־ד־׳? E ׳ר f ; *׳י ׳ר י״** An /ב ודר► rr f 1 ס זר ♦ ׳ד ־1 ■*׳ ״ד/ illJ C 111 Uau ua|Jvr\UU *uCg «.«-*a • Jókai Mór Verescsagin képeiről. A Nemzet karácsonyi számában Jókai Mór Verescsaginnak úgynevezett­­bibliai képei­­ről« nyilatkozik. Miután e nyilatkozatban zsidó törvényekre történik hivatkozás, köteles­Említve van a zsidó a betyárdalokban is : ־״ Rongyos csárda, nincs teteje, Vén korcsmáros lakik benne, Hej te zsidó! a lelkedet! Hová tetted a pénzedet ?“ Vagy: ״ Zsivány ment a zsidó konyhájába, s Ellopta a krumplit vacsorára. Gondolkodik a zsidó magában, Ach váj! ach váj! mi lesz vacsorára ? (Ez utóbbi bizonyára csak a 17. századtól kezdve keletkezhetett, minthogy Drake csak 1586-ban hozta be hazánkba a burgonyát). A zsidó el nem engedi adósságát, sőt adósait meg is kínozza: מBird az adóért, pap, mester a stóláért, A zsidó korcsmáros pálinka áráért, Zaklatják szüntelen (t­i. a parasztot), Még szerelmes is tud lenni a zsidó:­­ Ugyan mi ennek az ára . . A négy garas ide vagy oda, Négy garasért adom oda, Pedig öt volna az ára . . oda adom, Csak csókoljon meg galambomA ״ Bison én meg nem csókolom, Mert zsidó valláson vagyon.“ (Ezen népdal valószínűleg a 16. században kelet­­­­kezett, mivel a reformáczió és a mohácsi vész korában , csak a hit tartá fenn az embereket, s ekkor a nemze­­tiség mélyen egybe volt forrva a vallással s a zsidótól mindenki elfordult.) Ennyit a népdalokról, lássuk most a közmondá­­sokat. A közmondásokban találhatjuk a bölcselmiség első alkatrészeit, jóllehet, hogy rendszert hiába ke­­resünk bennük, a népnek rendszere nincs, hanem van igenis élete és szelleme. A közmondásokban a nép gondolkodásmódja tükröződik vissza, tehát a ben­­nük rejlő bölcselmiség nem más, mint azon tér, melyre és meddig a nép esze kihat, azaz a nép gondolkodá­­sának eszmélkedésének köre. Közmondások alatt mindama rövid szólásmódokat értjük, melyek a népnél örökölt formában szájról­­szájra járnak. E szerint a közmondások történeti fejlő­­déséről nem lehet szó, léteztek azok már, midőn az emberiség még csecsemő korát élte. Ezen az életből merített, szólásmódoknak alapja mindig valami tapasz­­talás, megtörtént dolog. A közmondásokat nem egyezségünknek tartjuk a nagy költő czikkét olvasó­­jukkal ismertetni, hogy esetleg a tárgyhoz hozzá­szólhassanak. Egyúttal adjuk a festőnek Jókaihoz intézett levelét is, hogy olvasóink teljesen tájé­­kozva legyenek, azon különféle felfogás felől, melyet hivatott körökben bizonyos dogmákról táplálnak. Verescsaginnak Jókaihoz intézett levele ek­­kép hangzik: Maisons Laffitte 9. Deczember 1885. Uram ! Rövideden válaszolok, hogy véget szakítsam azok­­nak a beszédeknek és irkálásoknak, a miket a jezsui­­ták intéztek képeim ellen. Sem a Krisztus, sem Péter és Pál apostolok, sem senki az ő kortársaik közül, sem az evangélisták nem szólnak Mária szűz voltáról egész élete folyamán ke­­resztül. Ez a legenda később alakult, s nem tekint­­hető egyébnek egy kedves és költői haeresisnél. Az evangélium (Máté, I, 25) ,azt mondja, hogy Jézus szü­­letéséig Mária nem ismerte Józsefet, a­mi nem vonja maga után, hogy későbben, egy hosszú hitvesi élet fo­­lyamán át, férjétől ne lettek volna gyermekei. Aztán meg a Krisztus, az apostolok és az evan­­gelisták határozottan bizonyítják ez utóbbitól­­született gyermekek létezését , ennélfogva én, a Jézus testvéreinek kérdését megoldottnak tartom. Fogadja én uram, stb. V. Vereschagin: Utóirat. Szükséges tiltakoznom a „keresztényellenesn­ek nevezés ellen, a mit képeimnek adtak, s miután kény­

Next