Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-05-23 / 21. szám
21.sz. Budapest, vasárnap 1886. május 23. V. évfolyam. // EGYENLŐSÉG Szerkesztőség és kiadóhivatal: TÁRSADALMI HETILAP. Budapesti XVI. Váczi utcza 11. , szerkeszti hová minden küldemény intézendő. / BOGDÁNYI MÓR. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. / Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . . . . 3 frt Félévre............................................................4 ״ Negyedévre...................................................2 ״ Egyes 8 si ámára 1© la־. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. Istóczy és Moszt: Az amerikai anarchisták eljárása nagy tanúságokkal gazdagítja a társadalmi revolucziók történetét. Egyszer s mindenkorra el van oszlatva az a képzelődés, hogy a mai korban a vallás és faji különbségek elég indokot szolgáltatnának forradalmak és polgárháborúk előidézésére. Amerikában, ahol vallás és faji differencziákat nem ismernek, tombol az anarchizmus legjobban. Nem a vallás, sem a faj, hanem a gazdasági viszonyok, az anyagi fejlődés törvényei és eredményei idézik elő azt az elégedetlenséget, mely ürügyeket keres a kitörésre és minden eszközt megragad, hogy czélját, a forradalmat, a zavart elérhesse. Muszt János az anarchisták feje nemcsak a tőke birtokosainak, hanem minden konzervatív elemnek ellensége. Ő nem vallás és faj szerint osztja fel az emberi kategóriákat, hanem gazdagok és szegények szerint. De az utóbbiak közt is tesz különbséget. Azt a szegénységet, mely resignálni kész és békében óhajtja élvezni az életnek számára kiszabott örömeit, az a szegénység, mely nem rablás és fosztogatás, hanem munkával akarja kenyerét keresni, az Moszt és társai előtt ép oly gyűlöletes mint a tőkepénzesek boldog társasága. Az anarchisták esküdt ellenségei a ״ munka lovagjainak a‘ Amerikában megindított szoczialistikus mozgalomának, melynek csupán az a czélja, hogy a munka méltányosabb társadalmi és anyagi elismerésben részesíttessék; de kétségtelen az is, hogy a ״ munka lovagjainak nép olyan védelmi állást kell foglalniok az anarchistákkal szemben, mint aminőt a tőkebirtokosok elfoglalnak. Ez azonban nemcsak Amerikában van így, hanem Európában is. Nincs fejlődöttebb állam, ahol a kultúra és a gazdasági viszonyok legújabb fejlődése a népben az irigységnek bizonyos nemét fel ne keltette volna azok irányában, akiknek kevesebb fáradság mellett az élet több érvet nyújt. Akiknek tehát a nép elégedetlenségének kitörésétől tartani kellett, azok gondoltak legelőször azokra az eszközökre, melyekkel a nép gondolkodását más térre szorítani, vagy pedig a veszedelmes összehasonlítástól távol tartani lehetne. Az arisztokráczia ezen eszközök megválasztásával eleinte a papságot bízta meg, melynek kötelessége volt a népet vallási érzelmek keltése által a földi javak utáni vágyódástól elidegeníteni. Egy ideig sikerült ez a manőver, és ez időben a papság hatalma legnagyobb volt. A nép felvilágosodott־ ságával pedig a papság hajdani korlátlan hatalma megszűnt, mert az arisztokráczia többé nem látta benne azt az eszközt, melylyel a nép ösztöneinek korlátot szabni lehet. A gazdagságára féltékeny főurak más eszközhöz folyamodtak: felkeltették a vallás és faji gyűlöletet, hogy ezzel az anyagi irigykedést megszüntessék. Háborúkat viseltek, melyeket a népek nemzetiségi, faji és vallási harczoknak tartottak, pedig valóságban nem voltak egyebek, a főúri birtok és aristokratikus tőke biztosítására inszczenált manőverek. De a harczok után a népek ismét kijózanodtak és a régi anyagi irigykedések újra feltámadtak. Ekkor keletkezett a szoczialismus, melynek eredményeit a főúri osztály egy paralell mozgalommal ,az antiszemitizmussal igyekezett megsemmisíteni. A szoczialisták átláttak a szitán s azért perhorreskálták az antiszemiták barátságát. Nem akartak szövetkezni olyan elemekkel, melyek csak a nép félrevezetését czélozzák, de a létező gazdasági bajokon segíteni nem képesek. Az antiszemiták gyakran felajánlották szövetségüket, sőt Stöcker egy egészen új szoczialista tévtannaklen megalapítója. De miután a szoczialisták sem Németországban, sem Amerikában (munka lovagjai) az antiszemiták által felajánlott barátságot el nem fogadták, az anarchistákhoz fordultak Ezek tudvalevőleg keveset törődvén az elvekkel, mindenkit fogadnak bandájukba, akinek erős rablási hajlamai vannak. Az antiszemitizmusnak az anarchiával történt legújabb ölelkezése azonban a főúri antiszemitákat egy kissé megdöbbentő és innen van, hogy egyszerre hátat kezdenek fordítani az antiszemita bújtogatólmak, kik imigyen hirtelen magukra hagyatva, egészen az anarchia karjaiba vetették magukat. így látjuk Parisban a hírhedt kommard Rochefortot, az antiszemiták táborát felkeresni és a magyarországi antiszemítákat, élükön Istócy Győzővel az anarchisták czéljait elősegíteni. Moszt, aki az összes anarchisták, nihilisták és kommunisták feje, hadat üzent a szoczialismusnak, és Istóczy röpiratai szintén hasonló gyűlölettel vannak eltelve a szoczialisták ellen, kiket a „világhódító zsidó szellem közlegényeinek“elkeresztelt.