Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-17 / 29. szám
k meg hírsorsosaink a hirlapirodalom eme pirátái ellen ; de mit sem használt fáradozásuk ; nem találták meg az argumentumot mely ez uraknak imponálni tudott volna, és a mely megtette volna a kellő hatást. Most egy uj módozatról veszünk tudomást ; egy fiatal színész uj kísérletet tett, és azt hisszük, fején találta a szeget. Egy hét előtt történt ugyanis Esztergomban,hogy az ottan szereplő színtársulat meghívása folytán egy Szarvasi Soma nevű fiatalember lépett fel vendégképen. Hogy sikerült-e Szarvasi úrnak a közönség tetszését megnyerni, avagy hogy rosszul játszott-e, nem kutatjuk; sőt azt is elhisszük, hogy egész föllépése kontárkodás volt, és ha ebben az értelemben nyilatkozott volna az „Esztergomi Közlöny“ kritikája, akár igazságos lett volna az, akár nem, a lap szerkesztőjének bizonyára hajszála sem görbült volna meg. De e lap szerkesztőjét Háhn Rezsőnek hívják ám, ki tudvalevő mindenek előtt zsidófaló és ez alkalommal is nem a színész játékát tette kritikája tárgyává, hanem szeme előtt az lebegett csupán, hogy Szarvasi Soma zsidó és ez ennek az urnak elég volt, hogy a fiatal színészt, hogy esztergomi hitsorsosait, hogy az egész világ zsidóit összevissza piszkolja, szidja, míg végre ahhoz a bölcs konklúzióhoz jutott, hogy a ״ valahonnét a párkányi zsidó boltok tömkelegéből előhúzott“ (sic !) zsidó csak nem lehet olyan jellem, hogy a Derblay Philip szerepét (a Vasgyárosban) eljátszhassa. A gyönyörűséges kritikában el van mondva még az is, hogy Hirschhorn (Szarvasi) hitsorsosai előtolakodtak és megtöltötték a házat; figyelmezteti végül az igazgatót, hogy az ilyen Szarvasi-félével ne hagyja elrontani a társulat jó hírnevét. Nem állítjuk, hogy ez a ״ kritika“ nem lett volna ínyére Puczér Józsinak, Persay Ferencznek, a ״ Függetlenség“-nek és kenyeres pajtásának, a ״ Magyar Állam“ -nak, de hogy Szarvasi nem igen épült rajta, azt elképzelhette volna Háhn Rezső úr maga is és ezért nem kellett volna a szennyes tollat szennyes szájjal tetőzni. Mert midőn a következő napon Szarvasi Háhnnal a piaczon találkozott és az előbbi magát bemutatva, az utóbbitól azt kérdezte, ő írta e azt a czikket, Háhn azt felelte rá, ״ hiszen maga is csak olyan piszkos zsidó mint a többi“. Csak ezek után lépett akcióba Szarvasi botja, és amiket a szerkesztő hátára irt, tökéletesen méltó volt ahhoz, mit a szerkesztő egy nappal azelőtt irt. Nem tudjuk, csakugyan rész színész-e Szarvasi Soma, — Háhn Rezső kritikájából körülbelül az világlik ki, hogy jeles színpadi tehetségnek kell lennie —, de ezzel mi cseppet sem törődünk, lehet felőlünk rosz színész is, annyi azonban bizonyos, hogy ön érzetes ember, ítélje el eljárását a ki tudja, mi nem tehetjük. Az egyedüli argumentum, melylyel az ilyen Hahn Rezső féléknek ilyen arczátlan czikkeikre válaszolni lehet: a bot. E fajta embereknek egyedül ez az argumentum imponál. Higgyék el, hogy a fővárosi antiszemita kalózok is jobban meggondolnák, közzétegyék-e lapjaikban szennyczikkeiket, ha tartaniok kellene tőle, hogy valamelyik bátor zsidó ifjú Szarvasi-féle argumentummal talál válaszolni, és a vidéki Puczér Józsik sem garázdálkodnának oly veszett módon, ha hátukért kellene rettegniök. Hogy szabadelvű gondolkodású és egyáltalán nem antiszemita igaz férfiú az ilyen „argumentum“ használatát, olyan támadással szemben elítélni nem tudja, arról tanúskodik az esztergomi eset is, hol a tisztességes elemek kivétel nélkül a Szarvasi pártjára állottak. —esi —sa. 3 A spanyol zsidók Szalonikiban. írta: Stra.u.sz -Adolf_ Spanyol zsidók bevándorlása a Balkán félszigetre. Történeti adatok hiánya a spanyol zsidók között. Bajazit szultán. A törökök nehéz álláspontja. A polgári osztály hiánya. A zsidó telepítés. Rokonszenv zsidó és mohamedán között. A spanyol zsidók separatisztikus hajlama. Usque költő Salonikiról. A második Jeruzsálem. A bevándorlás mythosza. Szent Pál apostol. Gerlach, Verancsics és Brown jegyzetei. Hitközségi szervezet. Kapsali, az első Chachambasi. Nászi József szereplése. A zsidó király és Kohn miniszterelnök. Almosnino. Zsidó ország. II. Mohamed és a zsidók. Zsidó templomok Salonikiben. Minden esetre rendkívül érdekes volna közelebbi részleteket leírni a spanyol zsidók bevándorlásáról a Balkán félszigetre. Aki azonban azt hiszi, hogy Szalonikiban, a spanyol zsidók főfészkében alapos és hiteles adatokat szerezhet e tárgy közelebbi megvilágosítására, ki azt hiszi, hogy itt felvilágosí tást fognak adni sok, homály borította kérdésre, az alaposan csalódik. Épen Salonikiben legkevésbé tudnak arról bővebbet mondani, és inkább a nyűget által összegyűjtött adatokhoz kell alkalmazkodni, mert mindaz, amit itt az érdekelt felek elmondanak oly zavaros, oly ködös, hogy abból egyáltalán nem tudunk magunknak hű képet alkotni. Tudjuk, hogy a 15. század vége felé mintegy 300.000 zsidó hagyta el ősi hazáját; többnyire kereskedők, kézművesek, különösen arany-, ezüst- és puskaművesek, takácsok, szőnyegkészítők, tudósok és elsősorban híres orvosok vándoroltak ki tömegesen Spanyolországból, és részben Afrikában, részben Olaszországban, legtöbb részen pedig, az európai Törökországban és Kis-Ázsiában telepedtek le. Bajazil szultán nagyon megkedvelte őket,־ és a tömeges bevándorlás alkalmából egy ízben így kiáltott fel: Spanyolország elszegényedik, mi pedig meggazdagodhatunk általuk!