Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-18 / 51. szám

felolvasó egy más alkalommal — ígéretéhez képest — a templom műkincseiről fog értekezni. — Jótékonysági és felekezeti intézményekre Párisban október és november hónapokban a zsidók 117,000 frankot fordítottak, mely összegből magára a Rothschild családra 93,000 frank eset. — Posner K. L. és a főváros. A főváros f. hó 21-én tartott képviseleti közgyűlésén az elnök Posner K. L. lovag, fővárosi bizottsági tag halála fölött fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést és a gyászoló családhoz részvétirat intézését határozta el. Helyébe a fővárosnál viselt bizalmi állásra szintén felekezetünk egy hive, Totis ׳ Adolf dr. póttag lép. — ? ? ? A »Nyitramegyei Közlöny« f. hó 18. számában olvastuk a következő sorokat, melyeket minden megjegyzés nélkül reprodukálunk: »Felhívás a nyitrai, izraelita éhező iskolás gyermekeket istápoló bizottsághoz. Ez alkalommal nincsen szó éhező izraelita iskolás gyermekekről, hanem egy igazára éhező-fázó és a legszükségessebbeket nélkülöző derék izraelita tanítóról, akit néhány nappal ezelőtt, amidőn mint agglegény hitsorsosa, egy kopcsányi lakoshoz vacsorára volt hivatalos, saját hitsorsosai galád módon a szó teljes értelmében kirabolták, megfosztották ágyneműjétől, minden alsó és felső ruházatától, egyszersmind, mint hitközségi metszőt, metsző késeitől, de sőt minden bizonyítványától, oklevelétől és egyéb irataitól is, úgy, hogy lakásában a falakon és az üres szekrényen kívül egyéb nem maradt. A tüntető gaztett félig-meddig már ki van puhatolva és az eredmény, melyet részletesen közölni fogunk igen érdekesnek mutatkozik. Mindazonáltal, hogy a szerencsétlen kárvallott addig is szükséget ne szenvedjen, kérjük a fennemlített bizottságot és egyéb emberbarátokat, hogy adakozásaikat e czimen, ״ a kirabolt Singer Adolf kopcsányi izraelita tanító részére“ a holicsi izraelita hitközséghez beküldeni sziveskedjenek. Az adakozások e lapban nyilvánosan fognak nyugtattatni.“ A zsidótanítók árvaháza kérdéséhez. Örömmel tapasztaljuk azon élénk eszmecserét, mely a veszprémmegyei derék izr. tanítóegyesület és a veszprémi nagyérdemű izr. hitközség részéről a czímzett ügy érdekében kibocsátott felhívás folytán részint az Egyenlőségben részint pedig más lapokban folyik. Különösen leköltötte figyelmemet Szántó elnök úrnak a ״ Tanügyi Értesítő“ i. e. 12. számában közzétett nyilatkozata, melyet annyival is inkább számbaveendőnek tartok, amennyiben az abban kifejezett nézetekben a központi választmányét is fel kell ismernünk. Az érdemes elnök, kinek a magyarhoni zsidó- tanítók iránti meleg rokonszenvét és kiváló érdemeit nem szabad félre ismernünk, vagy kétségbe vonnunk, óhajtja ugyan a zsidótanítók árvaházának létesítését, de nem hiszi, hogy az létesülhessen, mert bő fejtegetése és bizonyítása után azon következtetésre jut, hogy mi magunk nem tudunk lelkesülni saját ügyünkért, hogy a legszükségesebb intézményünk hajótörést szenved saját közönyünkön. '•י ' ׳׳ • ־ A tisztert elnök úr különösen fájlalja, hogy az egyleti kiadványokat nem pártoljuk jobban. »Saját , vagyonunkból —úgymond — alapíthatnánk árvaházat, ha a tanítók az egyleti kiadványokat jobban pártolnák, de nem teszik.« — »Ne vegyék tehát rossz néven a veszprémi kartársak, ha lelkesedésükben osztozkodunk ugyan,de tanítóink áldozatkészségében nem hiszünk. A veszprémi kartársakat és a nagyra tisztelt bizottságot fáradozásukban készségesen támogatni akarjuk, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. Mi tovább fogunk fáradozni az egyesü let tőkéjének szaporításában és a legközelebbi közgyűlés elhatározhatja, mennyivel járuljunk vagyonunkból a létesítendő árvaház számára, ha az létesül.« Szántó urnak, fájdalom, igaza van. Kár, hogy egy másik lényeges tényt nem hozott fel állításának bizonyítására, azt t. i. hogy az 1873. évben tartott közgyűlésen oly nyugdíj alapszabályzatot terjesztett elő az Izraelita Országos Iroda, mely kedvezményeire nézve páratlan volt a maga nemében és mégis dugába dőlt. Az országos zsidó alapból 5000 frtot akartak e czélra fordítani. A nyugdíjaztatásra igényt tartó tanító negyven évi szolgálat után teljes fizetését élvezi való nyugdíjképen és kevesebb szolgálati idő után, a munkaévekhez mérten megfelelő arányban. S mégis idegenkedtek ezen intézménytől; elfogadták ugyan az alapszabályzatot, de midőn foganatosítani kellett, midőn t. i. az erre vonatkozó felhívásokat szétküldték: nem találkozott húsz tanítótestület, illetőleg húsz zsidó hitközség, amely az áldásos intézményhez csatlakozott volna. S midőn én, Friedmann Mór, a nagyérdemű elnök úr felhívása folytán ez ügyben a Pester Lloydban felszólalni bátorkodtam, kimutatva a nagy előnyöket, amelyek a zsidó nyugdíj-intézményt az akkor alakulófélben levő állami nyugdíj-intézménytől kiválóan megkülömböztették, akkor éppen Szép Lipót úr, a veszprémi tanítótestületnek egyik kiváló tagja volt az, ki a külön zsidó intézmény ellen állást foglalt, részint a Pester Lloydban megjelent replikájában, részint pedig az 1876. évben tartott egyleti közgyűlésen mondott ellenzékies beszédével. Az eredmény természetesen az volt, hogy az Orsz. izr. tanitóegylet elnöksége, valamint az Országos Iroda megunta és abba hagyta az egész dolgot és most akarva- nem akarva meg kell elégednünk avval a 100, és legkedvezőbb esetben avval 120 frtnyi nyugdíjjal, amelyet az állam ez idő szerint ad az elaggott tanítóknak, mert a teljes, azaz a 300 frtnyi nyugdíjat csak az kaphatja, aki az 1870. évtől számított negyven évi szolgálati időt képes kimutatni.