Egyenlőség, 1888 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1888-01-01 / 1. szám

JANUÁR 1. EGYENLŐSÉG׳ lettel adózott az elhunyt emlékének, mert fiát 3 évre rabbijává és anyakönyvvezetőjévé választotta. Özve­­gyének pedig 3 éven át az elhunyt rabbi évi fizeté­­sét felérő nyugdijat ad. — Virchow beszéde. Berlinből sürgönyzik, hogy Virchow tanár decz. ‘28-án a szabadelvű berlini mun­­kás-egylet alapításának 25-ik évfordulóján beszédet tartott, melyben Schulze-Delitschről emlékezvén meg, felpanaszolta, hogy ״ a mai kor ifjúságában ilyen ideá­­lis eszmékhez nincs talaj, hogy magukat műveiteknek tartó körökben, az akadémiai ifjúság közt az an­ti­­szemitizmus utálatos nézete vert gyökeret, hogy Parisban, Voltaire városában jezsuitává lesz az ifjúság és Berlinben, Mendelssohn városában antisze­­mitává. De ha az antiszemitizmus néhány napra vi­rágjában van is,­ erkölcsileg mégis rég halott.“ — Két tűz között. Békés­ Gyulán ugyancsak meggyűlt a zsidó választók gondja: két antiszemita jelölt közül: homloktalan Csatár Zsigmond és mo­­solygó G­ö­n­d­ö­c­s Benedek közt kell egy jó képviselőt választaniok. Ez mindenesetre bajos do­­log, mert Göndöcs páter a méhecskéket képviselné a házban, Csatár bá’ pedig a darázsokat. Már pedig a békés-gyulaiak sem nem darázsok, sem nem méhecs­­kék. De ha már két rész közül kell választani, min­­dig a kisebb részra essék a választás. Hiszen Gön­­döcs páter ajkáról ájtatosan szól a malaszt, míg Csa­­tár bá’ minden zsidóban legalább is akkora bajt lát, amekkorát a sok törvénykezés okoz ő figyelmének. Békés-gyulai zsidók, mentsétek meg a ház humorát! — Ruhalel­osztás. A pécsi izr. hitk. iskola disz­­termében m. hó 20-án folyt le a szegény tanulók felruházási ünnepélye, melyen a nagyszámú vendé­­geken kívül dr. Grünhuth Ignácz, iskolaszéki elnök, Glas, T r e n c s i n­e­r, Krausz hitközségi elöljáró­­sági tagok és a tanítói kar volt jelen. A szépen fel­­díszített terem első padjait a felruházott tanulók — számra 45-en — foglalták el. Az ünnepély kezdetén a tanulók egy templomi éneket énekeltek, mire K­­lingenber­g Jakab igazgató szép szavakkal jel­­lemezte az ünnepély fontosságát, és köszönetet mon­­dott a tanulók nevében mindezoknak, kiknek e jóté­­konysági aktusban részük volt. Ezután Grünhuth Ignácz dr. iskolaszéki elnök lendületes szavakban beszélt a mai kor áldozatkészség­ éről s jótékonysá­­gáról. — Végül Pécs sz. királyi városnak, mely tekintélyes összeggel járult e nemes cz­élhoz, továbbá az izr. hitközségnek, a mely a költségek másik fe­­lének viselésére vállalkozott, köszönettel adózott. — Az ünnepély a ״ Hymnusz eléneklésével ért véget. — A magyar antiszemitizmus metropolisában Po­­zsonyban — mint levelezőnk írja — a csupa keresz­­tény vallású tagokból álló ״ Humanitás“ cz. jótékony­­egylet múlt héten 12 zsidó fiút é. p. C. neológ és 6 orthodox népiskolát látogató szegény tanulót lá­­tott el téli ruhával. Pompás bizonyíték ez arra nézve, hogy a pozsonyi zsidó heczezeket teljesen elitéli a polgárság józanabb része. — Pozsonyban P­o­lj­á­k Albert, az orth. izr. hitközség iskolájának derék igazg­atótanitója gyűjtést eszközölt, mely olyan jól ütött ki, hogy belőle az intézetnek 36 szegény tanulóját tetőtől talpig lehe­­tett ellátni téli ruhával. Levelezőnk ez alkalomból felemlíti, hogy azelőtt a Todeszk­o־ féle ruhagyár­­czég ingyen készítette el a szegény gyermekeknek szánt téli ruhákat, de az 1882-iki zsidóellenes zavar­­gások miatt az említett czég ruhagyárát (melyben körülbelül 200 ember talál foglalkozást) Bécsbe he­­lyezte át és most a különböző jótékony czélű egyle­­tek a ruhakészítési költségeket is kénytelenek fedezni.­­ A kisvárdai jesuba és talmud tóra iskola ellen már hosszabb idő óta egyre hangoztatják a pa­­naszt, hogy a közegészségügy ártalmára vannak. Legközelebb a városi közegészségügyi bizottság a város képviselő testületéhez kérvényt intézett, hogy az említett iskolákat haladéktalanul zárassa be. Ha a kifogásolt iskolák csakugyan a közegészség ártal­­mára vannak, nem kétkedünk benne, hogy a kisvár­­dai zsidók segítenek e bajon; ha ellenben csak az iskolák, mint ilyenek ellen irányul a panasz — mert ilyesmit is rebesgetnek — kifogásuk alaptalanságát bebizonyítják. — Halálozás. Egy veterán, derék tanítót kisér­­tek Veszprémben örök nyugalomra, L­ö­b­­ Áront, ki a veszprémi izr. hitközség iskolájánál több éven át mint rendes tanitó volt alkalmazva. Mint a zsidó ta­­nitók régi tisztes gárdájából való, szép olvasottság és műveltség mellett alapos és terjedelmes ismeretek fölött rendelkezett a héber tudományokban. Eles­­télő tehetséggel, tiszta, mocsoktalan jellemet egyesí­­tett és őrzött meg mindvégig. Szorgalmánál és foly­­tonos iparkodásánál fogva már akkor szerezte meg magának a képesítő okmányt, midőn a tanítói pá­­lyára való nyilvános képesítés még a ritkaságok közé tartozott. Irodalmilag is tevékeny volt; a héber iskolai könyvnek számát egy pár műves gyarapította és párt kéziratban szokott mutogatni. Ezen kívül a ״ Néptanítók Lapja“ és az ״ Orsz. magy­­zr. tanító­­egyesület Értesítője“ nem egyszer hoztak egy-egy jó értekezést tollából. Haneורו küzdelmes volt egész élete; ő a zsidó tanítók ama gárdájából való, melynek emberei rövid szünetelés után kénytelenek a vándorbot után nyúlni. Még az 1875. orsz. nyugdíjtörvény ked­­vezményeiből is előrehaladott kora miatt ki volt zárva, így nem csoda, ha agglegény létére örömte­­lenül zajlott le 80 évnél tovább terjedt élete. Talá­­lóan mondá a gyászbeszédben Hoc­hm­uth Marahám főrabbi, hogy egyetlen hibája a korai születés volt. Ha neg­yven évvel később látja meg legelőször a napvilágot, kiváló állást vívhat ki magának.­­ Te­­metése általános részvét mellett ment végbe. A fő­­rabbi aron kívül még Szép Lipót mondott a tanitó­­testület nevében meleg búcsúztatót sírjánál, hová a tanuló-ifjuság, kedves rokonai és ismerősei is kiki־­sérték. Legyen áldott emléke! — A pápai izr. krajczár-egylet, mint az előző években, úgy ez évben is lerótta a jótékonyság adóját a szegény tanulókkal szemben. Az egyesület tagjai­­nak, a hitközségnek és egyes adakozóknak nagylel­kűsége lehetővé tette, hogy 146 tanulót láttak e­­a leg­szükségesebb téli ruházattal. Az izr. iskola térs mében összegyűlt elöljáróság és nagyszámú közön­­ség jelenlétében folyt le az ünnepély, mely a Szóza­­eléneklésével kezdődött, mire aztán Spitzer Mórt az iskola gondnoka, az egylet tagjainak, az egyes, adakozóknak köszönetet fejezne ki, s a szegény tanulók segélyezését ezentúlra is lelkükre kötötte, a gyerme­­keket pedig jó magaviseletre és szorgalomra intette. 11

Next