Egyenlőség, 1888 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1888-07-29 / 30. szám

h­­ elő, mit a jelen voltak állva, kitörő éljenzéssel fogadtak. A sok, figyelemreméltó felszóllalások között kiemelen­­dőnek tartjuk dr. S­e­t­tm­a­n, dr. Feldmann rabbik, Schrank, a zsidó iskola igazgatója és dr. E­r­ő­s­s Samu speech-jeit, és dr. C­s­i­l­l­a­g Zsigmond, a fővárosi munkáspárt egyik vezére, dr. F­a­r­k­a­s Emil, pesti izr. hitközségi választmányi tag és W­e­i­s­z S. Ignácz, a h.­m.-vásárhely izr. hitközség elöljárósági tagjának kiválóan sikerült pohárköszöntőit. Egyik hit­­felünk, az itteni származású Mar­kbreit Adolf úr jó­­tékonyságáról kell még beszámolnunk, ki fia, Mark­­breit Sándor, földbirtokossal a szomszédos Tisza- Várkonyból ide átrándult s a hitközség czéljai, vala­­mint az épülőfélben levő leányiskola részére 200 irtot felajánlott. A nemeslelkü adakozó eme tette, ki egy alkalmat sem mulaszt el felhasználatlanul, a melyen a jótékonyság oltárán áldozhat, önmagát dicséri, melynek azonban ezuttali szellemi szerzője, az ünnep hőse, t. i. dr. Vajda Béla rabbi volt, kinek beszéde és egész viselkedése ösztönözte az említett hitsorsost fenti jótékonyságnak ezuttali gyakorlására. Engedje a magyar­ zsidók Istene, mikép fajunkból a nevezet­­tekhez hasonló, sok ily mester és hive támad­­jon, ekkor ama prófétai jóslat fog megvalósulást nyerni, mely hajdanában igy szólt elődeinkhez: Iz­­rael nem árvult el.... hanem élni s vi­­rágozni fog az­ idők végtelenéig ! Iskolai értesítők. ív. Az orosházai 6 osztályú zsidó népiskola ez idei értesítőjében több újat és különöset találunk. Új és különös, hogy az értesítő a tantestület 8 ülésének jegyzőkönyvét közli, amit nem helyeslünk, mert vagy a gyűléseiket fogják úgy tartani, hogy az azután be­­lejöhessen az értesítőbe, vagy a jegyzőkönyveket fog­­ják a nyilvánosság számára szerkeszteni, pedig egyik­­ben sem volna köszönet. Egy másik újság, hogy a bibliatanításban, mely már a II. osztályban kezdődik, a leányok is­ részesülnek. A harmadik, hogy szomba­­ton­ a leányok is mennek a templomba, a­mi igen di­­cséretes, de hogy csakugyan figyelemmel kísérik-e a tóraholvasást a magukkal vitt bibliában, a­mint az értesítő reméli, azt legyen szabad kétségbe vonnunk. Sokkal érdekesebb és örvendetes jelenség, hogy ugyanazon Orosházán, a­hol antisemita képviselőt választottak volt, a zsidó iskola növendékei közt 45 a keresztény, tehát épen 25 százalék, ami ismét arra látszik mutatni, hogy a zsidó iskola jó iskola, s hogy jók a tanerői is, név szerint: dr. Rosenfeld József főrabbi, Holländer Amália, Ehrlich Rózsa, Bérczi Fülöp és Szilágyi Mór, igazgató. * • ־ץ•* A nyitrai polg. fiú- és leányiskola nem felekezeti intézet ugyan, de szívesen veszünk róla tudomást, mert igazgatója, Hirn Lajos hitsorsosunk, mert az intézet 233 tanulója között 156 a mózeshitü és csak 77 a keresztény, mert a nyitrai polgári fiú- és leány­iskola hathatós eszköze felvidéki hitsorsosaink műve­­lődésének és magyarosodásának, mivel végül a ta­­nári testületben a zsidó felekezet méltányos arányban van képviselve. E testület tagjai: Hirn Lajos, Bie­­liczky Elek, Czikó János, Fürst Győző, Hal­­­á­s­z Gyula, H­a­v­a­s­y Béla, H­o­p­f­e­l­d Anna, H . 11-­rigl Ferencz, Schwach Karolin, Steiner Jakab és Takács György. Végül megjegyezzük, hogy az intézetben szom­­baton és a zsidó ünnepeken előadások egyáltalában nem tartatnak. ־ן־ A paksi status-quo izr. elemi iskola az idén adta ki első értesítőjét, mely az iskola két évi fennállása idejéről tartalmaz adatokat. Elmondja az iskola ke­­letkezésének történetét, mely egybe esik magának a status-quo hitközségnek születésével. Ennek pedig az 1886-ik évi rabbiválasztás adott létet, a midőn is az addig egységes paksi zsidó hitközség két táborra sza­­kadt és a szóban levő status-quo hitközséget meg­­alkották. Az intézet tanítói: Fischer Regina, Jelinek Márk és Steinberg Zsigmond vezértanitó, kiknek gondjaira az elmúlt 1887/88־ ik iskolai évben 108 gyermek volt bizva. A vallásos érzület emelése czéljából minden szombaton isteni tisztelet rendeztetik az ifjúság szá­mára. (Folytatjuk.) IFCX ? jp±z ״ ZEg­yen­lőség־“ eredeti "beszédve­írta : Viola Miksa. (3. Folytatás.) Bermann úr aludt, Paulina kisasszony eddegélt Alfréd báró csak pár pillanat múlva tekintett jelen­­tőségteljesen Bermannéra. — Igazán nagyon sokat enged meg néha ma­­gának ez a leány, — mondá. — Az ön kegyelméből él, önnek a cselédje és mégis nem egyszer tapasz­­taltam, hogy érzés és műveltség dolgában szeretne kegyeddel egészen egy színvonalra helyezkedni. Mintha bizony nem is születni kellene ahhoz, hogy, mint kegyed, a kiválasztottak ismertető jelét visel­­hesse valaki homlokán. Talán túlságos elnézéssel van irányában ? — Nem tudok gyöngédtelen lenni, ellenkezik egész természetemmel, — mondá Bermanné. — Ön­­nek fogalma sincs arról a fáradságról, melyet kifej­­tek, hogy ebbe a leányba némi finomságot oltsak, de igazán semmi másnak nem való, mint cselédnek. — Kár a kegyed drága idejéért, — folytatá Alfréd báró. Én, ha kegyednek lennék, nem fáradoz­­nám vele, hanem egyszerűen utilevelet kötnék talpa alá. — Fájdalom, ezt nem tehetem, — mondá Ber­­manné. Mégis csak testvére férjemnek, s igy élte JULIUS 29. EGYENLŐSÉG 5 ׳

Next