Egyenlőség, 1888 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1888-01-01 / 1. szám
0 nokságéi 11,900 frt, az ifjúsági istentiszteletei 1950 frt, a fiúiskoláéi 17781ל frt, a leányiskoláéi 6820 frt, a hittanításéi 26,457 frt, a talmud bóráéi 2950 frtra rúgnak. A kórház-gondnokság 18,192 frt, a szegénypraxis 4750 frt, a szegénygyámolttói 23,950, az árvák fentartásához nyújtott segély 4150 frt, az iskolás gyermekek ruházása és táplálása 5000 frt, az ösztöndíjak 1200 frttal szerepelnek a kiadások rovatában. A rabbihivatal 14,730 frt, a központi személyzet 18,000 frt, a nyugdíjpótlékok 4659 frtnyi előirányzott kiadást mutatnak ki. A hitközség előirányzott kiadásai tehát 241,374 frtnyi összeget vesznek igénybe. A bevételek azonban nem fedezik teljesen ezeket a kiadásokat, melyek közül a vallástanításra és jótékonyságra olyan tekintélyes összegeket szánt a hitközség, hogy lehetetlen róla elismerés nélkül szólni. A deficit 9990 frtra van előirányozva s a bevételek a következő tételekből állanak: Adományok 33,329 frt, iskolák jövedelme 18,834 frt, a kórház-gondnokság bevétele 20,245 frt, a szegény-gondnokság bevétele 14,175 frt, kultuszadó 90,000 frt, metsző-illetékek 12,500 frt, egyéb adományok 14,175 frt, összesen tehát 231,384 frt. — A német koronaherczeg nagy betegségébe körülbelől belehal — a német antiszemitizmus. Amaz — Istennek hála! meghiúsultnak tekinthető — kilátás, hogy a német Muckerek és Junkerek által erősen befolyásolt Vilmos herczeg fogja követni nagyatyját a német trónuson. Stöckeréket annyira elbizakodottá tette, hogy megfelejtkezve elővigyázó szerepükről, egy pillanatig megmutatták igaz orózájukat, és ez oly rút és elriasztó, hogy támogatók és barátjaik undorral fordultak el tőle. A kanczellár lapja valóságos csatákat vív a stöckerianizmus ellen, melynek iránya veszedelmes és elvetemedett. Az antiszemita ״ Deutsches Tagblatt“ nak ki kellett nyilatkoztatnia, mennyire kellemetlen Vilmos herczegre nézve, hogy őt a stöckerianizmus áramlatába belekeverték, és hogy a herczeg kijelentette : ״ Én nem vagyok antiszemita!“ — Stöckernek lapjában a ״ Kirchliche Monatschrift“-ben közzétett imája, mely egész Németországban oly megütközést keltett, többek közt így hangzik: ״.............Imádkozzunk az aggastyánért (a császár) és az ifjúért (Vilmos herczeg).“ Magáról a koronaherczegről ezeket imádkozza : ״. . . És engedje a Mindenható, hogy a rámért büntetés (Züchtigung) igaz gyümölcsöket érleljen !“ A veszett agitátor ugyanis azt terjeszti, hogy Isten keze a koronaherczeget azért sújtotta, mert az antiszemitizmust ״ Németország gyalázatá“-nak nyilvánította. — Sir Morell Mackenzie — zsidó. A »Deutsche "Wlacht“ czímű antiszemita lap a következőket közli: ״ Általunk felvetett ama kérdésre nézve, zsidó-e dr. Mackenzie ? Berlinből a következő tudósítást vesszük: ״״ Markovitz Móricz, Londonba vándorolt poseni zsidó a Mackenzie nevet vette fel.“4‘ A nevezett lapra nézve ez a körülmény maga is elegendő arra, hogy a német koronaherczeg megmentője ellen szennyet és piszkot szórjon. Ami bennünket illet, mi erről a rokonságról — ha ugyan igaz — nem csekély büszkeséggel veszünk tudomást. ־־־־־ újabb kolosszális jótékonyságról, mely־ nek szerzője természetesen Hirsch báró, érkezett hír Bécsből. A kiapadhatlan jótevő ugyanis a bécsi izr. kézműves-egyletnek, mely a lefolyt évben" is 600 zsidó ifjúnak biztosított tisztességes megélhetést az iparos pályán, 350,000, mind háromszázötvenezer forintos adományt juttatott, hogy ezentúl évenként 1200 zsidó ifjút képezhessen az iparos pályára. — Elmozdított rabbi. Előző számunkban jelentettük, hogy Glück Izsák, a sajó-szt.-péteri rabbi elhunyt. Temetéséről is érkezett tudósításunk, mely szerint az elhunytat nemcsak a zsidók, hanem a többi felekezetek előkelői is szép számban és élénk részvéttel kísérték az örök nyugalomra. Temetésén, két veje, fiai és a csáti, szt.-endrei és miskolczi rabbik tartottak, gyászbeszédeket. Két keresztény lelkészen kívül a hatóságok képviselői is jelen voltak. Annál furcsábbnak tetszik ez a következő hír: Borsod megye rá. hó első felében tartott közigazgatási gyűlésén a sajó-szt.-péteri rabbit állásától elmozdították, mivel a minisztérium részéről hivatalvesztés terhe alatt meghagyatott neki, hogy egy év lefolyása alatt tanuljon meg magyarul, ő pedig a magyar nyelvet nem sajátította el A főszolgabíró aztán jelentette e tényt a közigazgatási gyűlésnek, mely ennek folytán kimondta, hogy a sajószi -péteri hitközség pályázatot hirdetni tartozik és elrendelte, hogy ugyanazon ügyből kifolyólag Kazincz zsidó lakossága is önálló anyakönyvi hivatalt létesítsen. Érdekes, hogy 1885. november hó 13-án kelt ״ Szabályrendelet“ 14. §-ának 2. kikezdése szó szerint ezt mondja : ״ A már alkalmazásban lévő rabbik és rabbihelyettesek ellen elméleti képzettség hiánya miatt — ha különben megbízhatók és az anyakönyveket is helyesen vezették — kifogás alá nem esnek.“ A sajó-szt.-péteri rabbi körülbelül harminc év óta töltötte be állását, tehát az elméleti képzettség hiánya miatt kifogás alá nem volt vehető. És ha a rendelet daczára mégis elméleti képzettség hiánya miatt — mert megbízhatóságra és az anyakönyvek vezetése körül előforduló rendetlenségek ellen nem emeltek szót — mozdították el: nem kell nevén nevezni e tényt, hogy vele tisztában legyünk. Csak az elvet s nem az elmozdított rabbit sújtja már Borsodmegye közigazgatási gyűlésének e határozata. A sajó-szt.-péteri szr. hitközség mindamellett szép kegyer EGYENLŐSÉG JANUÁR 1.