Egyenlőség, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

,־?י. י■::׳■■-: ■ V יד; • L1 ]׳ IX. évfolyam. Tartalom !ד.•»/*•• ־ > 1 . mí׳• זי;:•׳ 1. szaím'. Budapest, vasárnap 1890. ;Tankar 5. Sii­tg­ít kiadiimu­l: ZSIDÓ FELEKEZETI ÉS TÁRSADALMI HEJ Budapest, Ti!­ váczi körút 2. érdekeszt! hová minden küldemény intézendő. SZABOLCSI MIKLÁS MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A zsidók Oroszországban. Palágyi Lajostól. — Eötvös Károly védelme. Töredék. Irta Co­rn­éli­us. (Tár­czaczikk.) — A pesti izr. hitközség kötségvetése.­­ Philippsohn Lajos meghalt. — A vatikán és az anti­­szemitizmus. (K. Gy­ul­át­ó­l). — Visszásságok. (D­r. K I e­i­n G­y­ul­a, ó­budai főrabbitól). — A nyitrai választás. (Eredeti tudósítás). — Daemonok közt. Az Egyenlőség elbeszélése. — Előfizetési felhívás. — Heti naptár. — Hírek.-------A kigyókultusz Júdeában. Eredeti tanulmány.— Szerkesztői üzenetek. (Philippsohn Lajos képe.) — Hirdetések,­ ­ liftjaink mai száma 16 oldalra terjedt• A zsidók Oroszországban. A katholiczizmus vezérei — mint múltkori czikkemben kifejtettem — gyöngéd szívük egész szeretetét az afrikai négerkék czivilizálására, ille­­tőleg megkeresztelésére fordítják, úgy, hogy egy csöpp szeretet sem marad a szegény európai rabszolgák részére. De hát lehetnek felfogások? melyek azt hirdetik,­ hogy a fehér rabszolgák valóságos Eldorádóban­, élnek, s minthogy azok, kik ilyetén felfogásokat vallanak, maguk csak­­ugyan a kényelem s jóllét párnáin hevernek, érthető, hogy maguk közül mindent a jóllakat megelégedés szik­ében látnak. Ha a rabszolgaság elleni mozgalom vezetői tehát itt igazi humánus tevékenységre tért nem találnak s mindenáron távol világokban akarnak kalandozni,­­ ajánlhatnánk nekik oly működési talajt, mely mindenesetre közelebb esik hozzánk, mint Afrika s mely inkább rászorul a szeretet, a humanizmus fenkölt lelkű apostolaira. A szerencsétlen oroszországi zsidó testvérekről van szó. Ha egy ájtatos keblű főpap kimondhatta, hogy »a néger is ember«, talán méltóztatik neki azt az igazságot is elfo­­gadni, hogy »a zsidó is ember.« Igaz ugyan, hogy a zsidó — legalább Heine szerint —­­ »viz-iszonyban« szenved ־ s nagyon kevés haj- ׳' landóságot mutat jámbor bárányka gyanánt a­­ kereszténység aklába menni, —­ de hát az igazi­­ humánus hierarchiának, mely az önzetlen testvéri önfeláldozás elvét hirdeti, ez teljesen mindegy , mert hiszen csak a rabszolgaságban siülödök felszabadítása képezi minden ambiczióját. Ha tehát a kath. főpapok mindenáron ár­­tatlanul elnyomottat akarnak szabad emberekké tenni, bátran ajánlható nekik, hogy indítsanak Európaszerte mozgalmat az Oroszországban sa­­nyargatott zsidók érdekében. Ha már misszió­­kat nem küldhetnek, legalább lármázzák be az európai közvéleményt — mint a négerek ügyé­­ben tenni kegyesek voltak — adják tudtára a filantrópikus keresztény világnak, hogy Európa keleti határán sok százezer ember, ki nem is fe­­kete, hanem fehér bok­i, a legkétségbeejtőbb ü­l­döztetésben, sanyargatásban, furia gyanánt ü­l­­dözve, valóságos rabszolga gyanánt tengődik. S mint a négerek védelmében lehetséges volt az európai hatalmakat bevonni - hogy ne mond­­juk befonni — fáradozzanak a nemes főpapi szívek azon, hogy a sorsüldözött, kegyetlenül sújtott oroszországi zsidók érdekében akc­ióra bírják a hatalmakat. Csakhogy persze, persze nem négerekről, hanem csak zsidókról van szó! Zsidókról, a­kiket nem lehet keresztvízben füröszteni; zsidók­­ról, a kik Oroszországban az intelligenczia egy jelentékeny részét képezik s kik ott is, mint mindenütt, a haladás, a kultúra érdekében kü­z­­denek.

Next