Egyenlőség, 1893. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1893-05-26 / 21. szám
z 1893. május 26. EGYENLŐSÉG. jelentette, hogy az egyházpolitikai reformok sorsa a főrendiházban sem lehet kétséges, mert a kormánynak ott is megvan a számszerinti többsége. Nem tudjuk ugyan, a reninti párt vezére mire alapítja eme nézetét, de csak bizonyára van olyan politikai éleslátása, hogy ilyen nyilatkozatot nem tesz könnyelműen. Hogy a főrendiház reformját, melyet a maga személyében tán ellenez, akarná evvel elodázni, legfölebb arra lehetne ez állítását visszavezetni. Csakhogy ha ez volna a biztatás oka, akkor evvel elkésett, mert eltekintve Győr és más törvényhatóságoknak a főnadiház reformálása iránt már megtett előterjesztéseiktől, Debreczen város is azt határozta el, hogy az összes törvényhatóságokat megkeresi, hogy pártolják a kormányhoz intézett azon kérelmét, miszerint „módosítsa az 1885. VII. t.-cz.-t oly irányban, hogy a főrendiház jelen alakjában a nemzet közakaratát képező szabadelvű haladásnak továbbra akadályul ne szolgálhasson.« Ez a megkeresés most már tárgyalás alá kerül és alapos remény nyílik arra, hogy a törvényhatóságok, melyek túlnyomó többsége az egyházpolitikai reformokat támogatja, sietni fognak Debreczen város átiratához csatlakozni. • Nr. Előfizetési felhívás. Tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése május hó végén lejár, teljes tisztelettel kérjük, méltóztassanak előfizetéseiket megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Egész évre................................................8 írta ki. Fél évre.........................................................4 » — » Negyed évre................................................2 » — » Papok, tanítók és községi hivatalnokoknak: Egész évre................................................7 frt — kr. Fél évre..........................................................3 » 50 » Negyed évre................................................1 » 75 » Az »Egyenlőség« szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, Józsefién 10. sz. Hírek. — Goldziher boszuja. Tudta és akarata nélkül — mert áldott természeténél fogva boszuállásra, azt hiszem, egyáltalán nem képes — dr. Goldziher Ignácz, a pesti izr. hitközség titkára, páratlan módon boszulta meg magát az intézeten, mely őt, mert zsidó, évtizedek óta mellőzi. Ha ő ezt előbb veszi észre, ahogy őt ismerem, nem tudom, ha nem-e megíratlanul maradnak európai hírnevét, megalapító művei, csak azért, hogy kellemetlenséget ne szerezzen azoknak, kiknek ő nem kell és hogy annak a mesés blamagenak ne tegye ki első főiskolánkat, melynek menthetlenül esik áldozatul minden külföldi tudós előtt, ki megtudja, hogy dr. Goldziher Ignácz 20 esztendő óta budapesti tudomány-egyetemünk magántanára. Kezdetben csak az történt, hogy egy pár meglehetős híres egyetem (a bécsi és a prágai) tanszéket ajánlottak fel neki. Goldziher megköszönte a kitüntetést, de nem kért belőle, mert mint magyar, csak a magyar hazában akar működni a tudomány terén. Egyetemünk dehogy tartotta erre kötelességének, hogy Goldzihert rendes tanszékre meghívja Ilyen Goldziherek vannak végre minálunk luczalistul, meg aztán, adta ideális zsidója, hagyta volna itt ezt a hazát, mint teszik ezt mások hasonló helyzetben, ha mindjárt nem is zsidók. De ez még hagyján. Még sokkal furcsább dolgok történtek. Az örökös magántanárt egyik külföldi tudós-társaság a másik után választja meg tagjának , kongressuson, melyen együtt voltak a világ leghíresebb orientalistái. Oskar svéd király (Stockholmban 1889-ben) Goldzihernek nyújtja át a nevére vett 2000 koronás aranyérmet, mint a legkitűnőbbnek elismert, mű szerzőjének. Landberg Caro gróf, svéd miniszter és tudós, királya és az 500 tudós előtt beszédet intézett akkor Goldziherhez, melyben kiemelte, hogy a tudósok egyhangú ítélete neki (Goldzihernek) ítélte oda a királyi díjat, mert ő erre legméltóbbnak találtatott. »A budapesti hollóutczában lévő csöndes otthonából« ■— igy folytatá Landberg gróf beszédét, — ג mesterműves mestermű után küld nekünk dr. Goldziher. Uraim! többé-kevésbbé mindnyájan ismerik dr. Goldziher életét, működését. Tudják, hogy sohasem fordulnak tudományához, anélkül, hogy nála színarany leletekre ne akadnának, amiért tisztelőket szerzett minden országban, hol a tudományt tisztelik. Felkérem dr. Goldziher urat, lépjen elő és vegye át ő felsége kezéből az a neki odaítélt nagy aranydíjat.« Hogy ez a páratlan kitüntetés leczke is volt valakik számára, tán nem vették észre itthon, de kezdték ezután nálunk is felfedezni dr. Goldzihert és rájöttek, hogy mégis jó volt, hogy 17 év előtt megtették magántanárnak és efölött annyira örültek, hogy meghagyták továbbra is privátdocensnek, kacagására a külföld tudósainak, kik szerint, »ha nem volna Budapesten egyetem, kellene egyet építeni, hogy Magyarorszáig azzal dicsekedhessék, hogy ennek az ő szülöttjének (Goldzihernek) rendes tanszéke van az ő egyetemén.« (Landberg gróf saját szavai). De ez sem elég még. Goldziher új műveket ír, hazájának, ahonnan kikerülnek, új babérokat szerez, a leydeni tudós-társaság tagjává választja, a londoni orientalisták kongressusa újabb kitüntetésekkel halmozza el, sőt a nagyhírű angol »Ázsiai Társaság« dísztagjává választja, míg itthon még mindig azon a nézeten látszanak lenni, hogy zsidó létére (és hozzátehetjük: igen jó zsidó létére) elég neki a magántanárság, mert hisz nem muszáj itt mindarról tudni, ami a külföldön történik. Mert e haza határain kívül azt a férfiút, ki itthon, mert zsidó, többre, mint docensségre nem viheti, a legelső helyre helyezi mindig a tudományos világ és első helyre helyezték most is, hogy a Bécsben gyülésező nagy tudós társaság körében, melyet királyunk is oly nagy figyelemre méltatott, megjelent. Dr. Goldzihert megválasztották az orientális osztály elnökének, ami oly nagy kitüntetés, hogy belőle az országnak is jut, melynek a megválasztott fia és a melyben megmarad inkább magántanár, mint e hazán kivül bármily kiváló állást fogadjon el. Ez azonban csak Goldzihernek válik becsületére, de a világért sem azoknak, kik nem érzik azt a roppant blamaget, mely rájuk nézve abban rejlik, hogy Goldziher nálunk még most is egyetemi magántanár, Szabolcsi. — A Bródy-Adel szr. gyermekkórház szervező bizottsága f. hó 23-án tartotta első ülését Kohner Zsigmond, hitközségi elnök elnöklete alatt. A kórháznak, az alapítványozó intenziónak megfelelőleg, lehetőleg gyors életbehívása czéljára a szervező bizottság 3 albizottságra oszlott: szervező, pénzügyi és építő bizottságra. A szervező bizottságnak tagjai: Kolner Zsigmond hitközségi elnök, Deutsch Sámuel alelnök, Schweiger Márton elöljáró, dr. Bókásy János egyetemi tanár, dr. Stiller Bertalan.