Egyenlőség, 1894. július-december (13. évfolyam, 27-51. szám)

1894-09-14 / 37. szám

10 EGYE­ H -­­­e­k. — A hitközségek új beosztásáról szóló fontos szabályrendeletet készítenek — mint értesülünk — a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban. Az anyaköny­­vek államosításával elesik ugyanis az 1885-iki rendelet alapján történt beosztás, mely a hitközségeket anyaköny­­vek szerint tagolta szét. A hitközségekre, melyek ezt tudják, de nem azt, mi következik helyette, ez a bizony­­talanság fölötte bénítólag hatott, úgy, hogy pl. több na­­gyobb hitközség elhalasztotta a rabbiválasztást, vagy megüre­­sedett helyek betöltését, mert nem tudták, mi lesz majd ezután, milyen helységek fognak hozzájuk tartozni, melyek fognak tőle elszakadni, és egyáltalán miként fog alakulni a községfentartás ügye. Ennek a bizonytalanságnak véget fog vetni a fennemlített miniszteri szabályrendelet, mely, úgy halljuk, a hitközségeket osztrák minta szerint fogja beosztani. — Az anyakönyvvezetőknek hivatalukban való megtartása érdekében — persze nem mint állami, hanem tisztán mint a felekezeti érdekeket szolgáló anyakönyvveze­­tők, mit mi többször szorgalmaztunk és mit, mint annak idején jelentettük, magáévá tett az országos szr. iroda — ez a központi intézmény, mint értesülünk, memorandu­­mot készít elő, melyet a kerületi elnököknek, illetve a községkerületeknek fog előterjeszteni, és melyet aztán a hitközségeknek fog szétküldeni Őszintén kívánjak, hogy ezt a fáradozását, siker koronázza. — Katonák a templomban. Kohner Zsigmond, a pesti izraelita nagyhit­község elnöke, felírt a budapesti katonai térparancsnoksághoz, melyben kéri, hogy a zsidó­­hitü katonák ros­hasson, és jomkipurkot istentisztelet­­hez vezéreltessenek, megjelölve egyszersmind az ima­­házakat, melyekben a katonák részére helyek rezervál­­tatnak. Az elnöknek ez az eljárása dicséri vallásosságát, tapintatát és újból arról tesz tanúbizonyságot, hogy Kohner Zsigmond mint a 8000 tagú pesti hitközség feje is tökéletesen megállja helyét. — Egyetemi hallgatók istentisztelete. A tud. és műegyetem zsidóhitü hallgatói számára a pesti izr. hit­­község ros-hassono és jomkipurkor külön, méltó isten­­tiszteletet fog rendezni. — A kétféle hitfejezet kérdéséhez ismét érdekes adatokat kaptunk. A kun-szent-mártoni orthodox hit­köz­­ség megkereste a csongrádi haladó, hitközséget hogy egyik, a hitközségnél alkalmazott metszőjét engedje át arra az időre, mig a kunszentmártoni hitközség szerződ­­tetett metszője, új állását elfoglalhatja. A csongrádi haladó hitközség készséggel teljesítette a kunsztmártoni orth. hit­­köszég kérelmét és Hirschmann Benjamin, a kongr. hitköz-­Ség metszője most már két hete teljesíti egyedül Kun­­szt­ Mártonban a metszői teendőket az orth. hitközség számára. A másik adatot a paksi status quo hitközség rabbijának temetéséről kapjuk, melyről más helyütt em­­lékszünk meg. Itt a jankováczi orthodox hitk. papja a bajai és dunaföldvári kongresszista rabbikkal együtt bu­­csuztatta a pihenni tért status quopárti pályatársat, míg Szofer Szuszman, a paksi orth. hitközség rabbija, eme példa és külön kérelem daczára sem vállalkozott olyan szomorú tisztségre, min­t a vallási türelem legelemibb fogalmainak ösmerete mellett nem az elvégre is zsidó pap, de akármelyik keresztény pap is meg szokott cse­­lekedni. Hanem aztán mégis a Szofer Szuszmanhoz ha­­sonló fölfogású emberek szoktak leginkább panaszkodni felekezeti türelmetlenségről. Olyan eljárást, mint Szofer Szuszman követett, nem tanít semmiféle zsidó tan — az urak mégis azt hiszik, hogy ez az orthodoxismus! Szé­­gyelhetik magukat. — Az országos izr. tanítóképző intézetének az új iskolaévben 109 tanítványa van; olyan szám ez, minőt ez az intézet fennállása óta még sohasem ért el. Magának a IV. osztálynak 23 a tanulója, úgy, hogy kö­­rülbelül ennyivel fog szaporodni a zsidó tanítók száma az iskolaév lefolyásával. Az iskolák, azok —a fájdalom! — nem szaporodnak ilyen arányban. Az intézet igazga­­tója, az országos nevű Bánóczy József dr., akadémiai tag, ki a tanítóképzőnek nemcsak vezetője, de a sze­­gény tanulóknak (s ki nem szegény a tanítóképző ta­­nulói közt) gondos atyja is, most segélyegylet létesítésén fáradozik, melynek számára az ő páratlan buzgalma máris 1600 frtot hozott össze, úgy hogy az egylet rövid idő múlva megkezdheti áldásos működését. Dr. Bánóczy két éves igazgatósága alatt sok fáradsággal és utánjárás­­sal törzskönyvet teremtett meg, melyből kitűnik, hogy az intézet fennállása óta 800 tanító nyerte benne ki­­képeztetését. (Az összes zsidó tanítók száma az ország­­ban 1024.) E tanítóképzőtől nem egy, azóta híressé vált férfiú, nyerte tanítói oklevelét. Csak egyet, a leghíre­­sebbet,­­említjük : Veigelsberg Leót (oklevele 1864-ből da­­tálódik). Magyarország és tán az egész világ egyik legje­­lesebb public­istáját. Az intézet fentartása a lefolyt tan­­évben 21,385 frtjába került az államnak, mely e kiadá­­sokat tudvalevőleg a zsidó iskolaalapból fedezi. A ta­­nítóképző intézeten az igazgatón kívül 9 tanár működik. — Rabbi beiktatása. A mágócsi és kerületi hit­­község f. hó 5-ikén ünnepélyesen iktatta be hivatalába uj rabbiját, Lebopits Józsefet, ki a Fried Rafael elhalálo­­zásával megürült rabbiszékre került. Az uj rabbi elé, kit i. é. ápril 10-én egyhangúlag választottak meg, hívei sokan elmentek, a mágócsi vasúti állomásnál pedig tö­­megesen várták. A várakozók nevében Stein Ferencz dr. sásdi orvos fogadta a kerület lelkipásztorát, a rabbi, hí­­vatásának magasztos voltát szépen fejtegetvén. A rabbi ékes köszönő szavai után a menet bevonult a községbe és a fellobogózott templom előtt Weisz Mór dr., mágócsi orvos, üdvözölte az érkezőt a hitközség nevében. Az ün­­neplők azután bevonultak a templomba, a­hol a kántor és a gyermekek üdvözlő éneke után a mincha-ima majd a lendületes székfoglaló beszéd következett. Az új rabbi szónoklata bevezető részében megemlékezett elődjéről, ki Mágocson 36 éven át hirdette az isten igéjét s a vallá­­sosság, a béke és felebaráti szeretet ápolása tekintetében annak példáját ígérte követni, de nem német, hanem magyar nyelven. Beszéde többi része a hazafias és val­­lásos neveléssel foglalkozott. A sikerült, beköszöntőt a jelenvolt nemzsidó intelligenczia is igen rokonszenvesen fogadta. — A rabbi családját a nőegylet küldöttséggel fogadta és avval is kedveskedett, hogy az uj otthon élés­­tárát minden szükséges élelemmel fölszerelte. Este jó hangulatú lakoma volt. — A pécsi nők ajándéka. Jánosi Engel Lenke — mint lapunknak írják — nemrég mozga­lmat és gyűjtést indított, hogy a pécsi zsinagóga számára új imaasztal­­térítőt szerezzenek be. Az adományok sűrűn folytak be. A terítő készen is van. Valóságos műremek, a­milyent egyetlen egy zsinagóga sem képes felmutatni. Mert azok díszítésénél eddigelé régi sablonok után indultak. Ezúttal azonban originális eszmék jutottak érvényre. A mű remekül sikerült és dicséretére válik mindazoknak, kik létrejöttében részt vettek. A Verss Ármin dr. főrabbi dől- ÉLŐS­ÉG, 1894. szeptember 14.

Next