Egyenlőség, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-04 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1895. január 4. XIV. évfolyam. EGYENLŐS Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. .m.ha•í e:ív 1±נivi k minden pesteken[ Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve. . 8 írt Fél évre.....................̋••־. C '4ל‚־ 777. ‚ Negyedévre . VZ :'•׳׳. Egyes számlár|116& hová minden küldemény intézendő. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom : Szilágyi Dezső. — A zsidóhitű magyarok és a nemzet szellemi tőkéje. Irta: Szabolcsi Miksa. — Az elmúlt év történetéhez. Irta :Aranyi Lipót. — Modern kinövések. Irta : Dr. Neumann Árminná. — Még egyszer hitoktatásunk kérdéséhez. Irta: Dr. Rubinstein Mátyás. — A pesti izr. fiúárvaház jubileuma. Irta: Haber Samu. —A műcsarnokból. Irta : Katona Sándor. — A zsidók része Amerika fölfedezésében. Kaysenting M. könyvéből. — A zsidók története Liptó-Szt.-Miklóson. Irta: Herzog Emil. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Naptár: \ ־$ο- r% ‹, v.: ־ s;•י,..:•׳•״ ג■ Vasárnap (1895. január 6.) 5655. Tévész-h’ő 10-ike. Aszorob’tévész-bőjtiapja. Hétfő 11-ike. Kedd 12-ike. Szerda 13-ika. Csütörtök 14-ike. Péntek 15־ ike. Szombat 16־ ika. Hetiszidra: Vajechi (Mózes I. könyve 47. fejezete 28. versétől a könyv végéig.) Haftorah:» Vajikr’vu j’mé David lomusz . .« (Királyok II. könyve 2. fejezete 12 első verse.) Szilágyi Dezső:* Hogy Szilágyi Dezső mily nagy mint államférfiú (én a legnagyobb magyar államférfiúnak tartom, akivel a külföldnek is csak kevés élő politikusa volna összemérhető), hogy mily halhatatlan érdemeket szerzett ,a szabadelvű eszméknek a magyar politikai életbe átültetése, azoknak termékenyítése és megvalósítása körül, hogy mily alkotások teszik örökemlékűvé igazságügyministeri működését — minderről leszámoltak és beszámoltak a napi- és szaklapok, melyek pártállásra tekintet nélkül kénytelenek bevallani, hogy Szilágyi Dezső tudás, bölcseség, ékesszólás, erély, megbízhatóság és jellem szempontjából egyaránt e haza legnagyobbjai közé tartozik. Amiről e lapok hasábjain akarok egyetmást elmondani, annak azt a czimet is adhattam volna, hogy »Szilágyi és a zsidók«, ha ez az annyira gyakori czimfelirás nem sértené egyaránt úgy a dicsőségteljesen letérő igazságügyminisztert, mint a zsidókat. Mert hiszen Szilágyi, Dezsőnek a zsidóság nem azért tartozik hálával, hogy nem volt antiszemita (ami nálunk sokszor még mindig érdemszámba megy), azért sem adósa elismeréssel, hogy filoszemita volt — a mi hálánk és a mi elismerésünk alapját és magyarázatát abban leli, * Közéletünk egyik kiváló alakjától. Szerk. hogy Szilágyi Dezső volt az első magyar miniszter, aki nem tett különbséget keresztény és zsidó magyar állampolgár között, aki megvalósította a polgárok jogegyenlőségének törvénybe iktatott elvét a zsidó vallásu honpolgárokkal szemben is és aki ezen egyenlőség fogalmát sem nem kisebbítette, sem nem értelmezte, sem nem enyhítette, bizonyos óhajtások vagy egyéniségek kedvéért. Szóval: Szilágyi Dezső egyenlőnek tartotta a zsidó vallásu állampolgárt többi honfitársaival. És ennek azután meg lett az a természetes következése, hogy az ő minisztersége alatt a vallás nem volt akadálya a megfelelő hivatalba jutásnak. A »legjobbakat« akarta megszerezni a magyar igazságügyi szolgálat számára, a »tehetségeket, bárhol találná is őket«, amint azt 1889. május 20־ án tartott miniszteri programmbeszédében kifejté, és ha megtalálta e tehetséget, nem kérdezte, hogy mily vallású, hanem oda helyezé az illetőnek leginkább megfelelő munkakörbe, hogy ott érvényesíthesse képességeit a magyar haza érdekében. Azok, akik az embereknek vallás és felekezet szerinti különböztetését és különböző megítélését ostobának, szégyenletesnek, az emberiesség fogalmával meg nem férőnek tartják, azok az egyenlőség eszméjének ily megvalósításában bizonyára nem fognak semmi különöset sem találni.