Egyenlőség, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-04 / 1. szám

1. szám. Budapest, 1895. január 4. XIV. évfolyam. EGYENLŐS Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. .m.h­a•í e:ív 1±נivi k minden pesteken[ Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve. . 8 írt Fél évre.....................̋••־. C '4ל‚־ 777. ‚ Negyedévre . VZ :'•׳׳. Egyes száml­ár|116& hová minden küldemény intézendő. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom : Szilágyi Dezső. — A zsidóhitű magyarok és a nemzet szellemi tőkéje. Irta: Szabolcsi Miksa. — Az elmúlt év történetéhez. Irta :Aranyi Lipót. — Modern kinövések. Irta : Dr. Neumann Árminná. — Még egyszer hitoktatásunk kérdéséhez. Irta: Dr. Rubinstein Mátyás. — A pesti izr. fiúárvaház jubileuma. Irta: Haber Samu. —A műcsarnokból. Irta : Kat­on­a S­ándor. — A zsidók része Amerika fölfedezésében. Ka­y­senting M. köny­­véből. — A zsidók története Liptó-Szt.-Miklóson. Irta: Herzog Emil. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. Naptár: \ ־$ο- r% ‹, v.: ־ s;•י,..:•׳•״ ג■ Vasárnap (1895. január 6.) 5655. Tévész-h’ő 10-ike. Aszoro­b’tévész-bőjtiapja. Hétfő 11-ike. Kedd 12-ike. Szerda 13-ika. Csütörtök 14-ike. Péntek 15־ ike. Szom­­bat 16־ ika. Hetiszidra: Vajechi (Mózes I. könyve 47. fejezete 28. versétől a könyv végéig.) Haftorah:» Vajikr’vu j’mé David lomusz . .« (Királyok II. könyve 2. fejezete 12 első verse.) Szilágyi Dezső:* Hogy Szilágyi Dezső mily nagy mint állam­­férfiú (én a legnagyobb magyar államférfiúnak tar­­tom, a­kivel a külföldnek is csak kevés élő po­­litikusa volna összemérhető), hogy mily halhatatlan érdemeket szerzett ,a szabadelvű eszméknek a magyar politikai életbe átültetése, azoknak ter­­mékenyítése és megvalósítása körül, hogy mily alkotások teszik örökemlékűvé igazságügyminis­­teri működését — mind­erről leszámoltak és be­­számoltak a napi- és szaklapok, melyek pártál­­lásra tekintet nélkül kénytelenek bevallani, hogy Szilágyi Dezső tudás, bölcseség, ékesszólás, erély, megbízhatóság és jellem szempontjából egyaránt e haza legnagyobbjai közé tartozik. A­miről e lapok hasábjain akarok egyet­­mást elmondani, annak azt a czimet is adhattam volna, hogy »Szilágyi és a zsidók«, ha ez az annyira gyakori czimfelirás nem sértené egyaránt úgy a dicsőségteljesen letérő igazságügyminisztert, mint a zsidókat. Mert hiszen Szilágyi, Dezsőnek a zsidóság nem azért tartozik hálával, hogy nem volt anti­­szemita (ami nálunk sokszor még mindig érdem­­számba megy), azért sem adósa elismeréssel, hogy filoszemita volt — a mi hálánk és a mi elismerésünk alapját és magyarázatát abban leli, * Közéletünk egyik kiváló alakjától. Szerk.­­ hogy Szilágyi Dezső volt az első magyar mi­­­­niszter, aki nem tett különbséget keresztény és zsidó magyar állampolgár között, aki meg­­valósította a polgárok jogegyenlőségének tör­­vénybe iktatott elvét a zsidó vallásu honpolgárok­­kal szemben is és aki ezen egyenlőség fogalmát sem nem kisebbítette, sem nem értelmezte, sem nem­­ enyhítette, bizonyos óhajtások vagy egyé­­niségek kedvéért. Szóval: Szilágyi Dezső egyenlőnek tartotta a zsidó vallásu állampolgárt többi honfitársaival. És ennek azután meg lett az a természetes kö­­vetkezése, hogy az ő minisztersége alatt a vallás nem volt akadálya a megfelelő hivatalba jutásnak. A »legjobbakat« akarta megszerezni a magyar igazságügyi szolgálat számára, a »tehetségeket, bárhol találná is őket«, amint azt 1889. május 20־ án tartott miniszteri programmbeszédében ki­­fejté, és ha megtalálta e tehetséget, nem kér­­dezte, hogy mily vallású, hanem oda helyezé az illető­­nek leginkább megfelelő munkakörbe, hogy ott érvé­­nyesíthesse képességeit a magyar haza érdekében. Azok, akik az embereknek vallás és feleke­­zet szerinti különböztetését és különböző megíté­­lését ostobának, szégyenletesnek, az emberiesség fogalmával meg nem férőnek tartják, azok az egyenlőség eszméjének ily megvalósításában bizo­­nyára nem fognak semmi különöset sem találni.

Next