Egyenlőség, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1895-06-21 / 25. szám

(Melléklet). EGYEN 1895. junius 21.2 L Ö S Éee remtő, de bőséges kárpótlást nyújtott neki érette. Az utóbbi időben Bischitz Dávid csaknem minden idejét hevesi uradalma fejlesztésére fordította, melytől nemesi nevét is nyerte. Ez uradalmán mintaszerű pusztai iskolát rendezett be alkalmazottai gyermekei számára, melyről többször elismeréssel emlékeztek meg a közoktatásügyi kormány vezetői. Cselédei szeretik földesurukat mert munkája gyümölcseiben szeretettel osztozik velük. Neje, aki ritka szép matróna, ifjú lelkesedéssel itt működik előttünk. Vele sűrűn találkozunk, mert lelki nemessége, élete czélja, áldást osztó keze miatt belevonják minden jótékonysági mozgalomba és azonfelül több páratlan intézmény révén egészen a nyilvánosság jellegébe kerül tevékenysége. Közel kétszázezer forint árad szét kezeiből évente a nyomor hajlékaiba. Ennek kétharmad része a század legnagyobb emberbarátjának, Hirsch bárónak áldozatkészségéből kerül ki, a többi pedig a pesti izr. nőegylet jóvoltából. A társadalmi nyomor ellen szervezeti akczió élén Magyarországon ő áll. Az ő szeme lát be a nyomorult viskókba; a sínylődőknek, boldogtalanoknak, elhagyatottaknak az ő keze nyújt vigaszt, és akiket önérzetük titkos sebeik rejtegetésére késztet, ismeretlen álutakon azoknak is ő enyhít a baján. Az isteni irgalom egy része költözött beléje, az világosítja meg szemeit, nyilatkoztatja meg szívét, szólaltatja meg hangját. Isten kegyelméből jár és kel ő köztünk magas korával, végez emberfölötti munkát, megjelen ahol reá szükség van, és hoz gyógyírt a szenvedőknek. Ha keserűsége van, az csak az az egy lehet, hogy nem tehet még többet. Mert ő látja csak igazán, mennyi teendőjük is kötelességük van a tehetősebbnek, ő akinek keze alatt havonta 3000 drb segélykérvény fordul meg, ki egész és félárvák szerető gondozója, ki naponkint több százával látja beözönleni az éhezőket a népkonyhába. És mégis eme nyilvános, szinte a fórumon szereplő nyomor láttára, megvan lelkének az a finom érzése, szinte ösztöne, hogy fölfedezi a titkosan szenvedőket is és azoknak baján is a legnagyobb gyöngédséggel tud segíteni. így ejtette módját, hogy egy korán elhunyt, sokat ígérő regényírónk fürdőre mehessen. Így tett egy másik íróval, akit, hogy szorult viszonyai között pénzhez juttathasson, pa fransszal könyvkiadót állított eléje, aki előleget adott megjelenendő, de soha meg nem írt könyvére. Mindezt annak idején elmondtuk mi olvasóinknak. És beszéljünk-e a pesti izr. nőegylet működéséről, melyet még 1866-ban, nehéz időkben ő alapított meg? Hiszen csak e napokban mutattuk ki, hogy ez az egylet 5—6-szor akkora munkát fejt ki a jótékonyság terén, mint egy másik előkelő nőegylet, mely korra nézve háromszor idősebb. 1867-ben árvaházat csinált, melyben 122 gyermeket nevelnek, majd 1869-ben megteremtett az első népkonyha Budapesten, melyek mintájára készült a többi és a melyben tavaly 110,000 személy étkezett. Azután jött az árvamenhely, hol 50 félárvát nevelnek, a fővárosi szegény gyermekkert egyesület, melynek kertjében Ilona szobra hirdeti érdemeit és Szász Károly ref. püspök ékesszólása dicsérte tetteit. És ami mindennél többet mond, itt van Hirsch báró. Az ő másfél millió frtot meghaladó adományait, érdeklődését Magyarország humánus és kulturális intézményei iránt, sőt az ország megkedvelését is neki köszönhetjük. Ő fordította felénk a nagy emberbarát áldást osztó kezét Karlsbadban és neki köszönhetjük, hogy a báró pénzéből csak a Bischitzné vezetése alatt álló jótékonysági iroda évente 120,000 frtot fordíthat a magyarországi szenvedők sorsának enyhítésére. A Bischitz-pár nemes volt nemesittetése előtt is, de a régi nemességük öröklött ősi, szívbeli — ez az újabb pedig csak ennek királyi elismerése. Haber Samu: Uj egyetemi tanár. Megváltoztak az idők, megváltoztak bennök a körülmények is. Az érdem megleli a maga jutalmát s a tehetség, melynek ezer akadálylyal kelle küzdenie, utat tör. Örömmel látjuk, hogy az utolsó évben különösen egyetemünk régi mulasztásait egynémely érdemetlenül mellőzött tudósunkkal mint pótolja. S midőn most a korrmány elismerése és a királyi kegy újólag egy kiváló tudósunkat tünteti ki: hadd vegyük ki a részünket belőle mi is, kik büszkén valljuk őt magunkénak s elismerés koszorújába hadd fűzzünk mi is egy szerény levelet. Goldzieher Vilmos dr. valóban rászolgált a kitüntetésre, mely őt érte. A magyar orvosi kar európaszerte elismert kitűnősége és specialiter a szemorvosi tudományok terén elsőrendű kapacitás. Egyetemi magántanári előadásai tiszteletet szereztek nevének, új ismereteket tudományának. Ő írta meg először magyarul egy rendszeres nagy munkában a szemészet alapvonalait és egyéb kisebb e szakba vágó munkái is az alapos tudóst dicsérik. Az egyetemi ifjúság évek óta sűrűn látogatja előadásait s midőn az egyetemi tanács felterjesztése alapján őt a kathedra elnyerésének dicsősége érte, bizonyára sokakban örömteljes érzelmekre tallat viszhangot. Az uj rendkívüli egyetemi tanár életrajzát a következőkben adjuk: Goldzieher Vilmos dr. Köpcsényben, Moson vármegyében született 1849. év január 1־ én. Atyja vagyoni viszonyai nem igen engedték meg a költséges tanittatást, de a fiú korán mutatkozó kiváló tulajdonai arra ösztönözték, hogy, bár anyagi áldozatok árán is, fiát előbb Pozsonyba, majd Bécsbe küldje, ahol a középiskolai tanulmányokat elvégezte. Bécsben kezdte meg, középiskolai tanulmányai kitűnő befejezte után, egyetemi tanulóéveit is. Ott főleg a Brücke és Stricker, akkori hírneves tanárok laboratóriumaiban végzett élettani és szövettani búvárkodásai csakhamar reá irányították tudós tanárai figyelmét, akik a fiatal orvosnövendéket kegyekbe fogadták és kieszközölték, hogy Heidelbergába menjen, ahol a világhírű Helmholtz mellett egy évig dolgozott. Ekkor jelent meg első tudományos munkája is a Pflüger-féle orvosi Archívumban, szólván az elektrotonusról. 1871-ben Bécsbe tért vissza, ahol még azon év folyamán tudorrá avatták. 1872-ben újra visszatért Heidelbergbe és egy évig Becker Ottó hirneves szemésztanár oldalán asszisztenskedett, majd magyar ösztöndíjjal segélyezve 1874-ben Berlinbe, félév múlva Prágába ment Klebs, Helmholtz és Hasner tanárokat hallgatva s folytonos önálló munkálkodásokkal gyarapítván egyetemi ismereteit. 1874-ben visszajött hazájába és itt Pesten önálló orvosi működést kezdett. Négy év múlva a hírben egyre szaporodó orvos az egyetem magántanárrá habilitáltatott s mint ilyen írta meg 1881-ben Stuttgartban megjelent nagy munkáját: Therapie der Augenkrankheiten. A tudományos világ nagy elismeréssel fogadta a könyvet és a külföldi hirneves szakfolyóiratok bőven foglalkoztak vele, elismervén kitűnő voltát. Közbe számos monográfiát irt, mindegyikében a maga önálló kutatásairól számolván be. 1885-ben az Erzsébet-kórház szemészfőorvosává lett és azóta szegények és gazdagok ezrei áldással gondolnak az ő tudományára. Külföldi és hazai szakközlönyökben sorük megjelent értekezéseit végre egy nagy alapvető munka követte, a Szemészet, kézikönyve, a magyar orvosi egylet kiadásában 1890-ben, az első magyar nyelven irt szemészeti tankönyvet nyújtván. Íme gazdag munkássága alma materünk új diszének, a kinek kineveztetéséhez a magyar tudományos világ üdvözletével a magunkét is örömmel csatoljuk. Róna Béla.