Egyenlőség, 1895. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1895-09-06 / 36. szám
EGYENLŐSÉG. 1895. szeptember 6. 3־ iki kelettel a következő levelet intézte Steinhercz dr. székesfehérvári főrabbihoz, a rabbigyűlés egyik főfaktorához: Tiszteletreméltó és tisztelt testvéruram a hivatásban! Makacs asthmatikus betegség már hetek óta szegez az ágyhoz, ami szolgáljon mentségéül annak, hogy m. hó 25-iki keletű becses soraira csak ma és most is idegen toll segítségül hívása mellett felelek. A fönt említett gátló körülmény nagy korommal párosulva, a leghatározottabban lehetetlenné teszik azt, hogy az ön által mindenesetre a legnemesebb motívumokból ajánlott rabbigyülekezetre utazzam. Adja a mindenható, hogy önnek jó nagyszámú kartársat sikerüljön egybehoznia, hogy az. évi október elsején életbelépő egyházpolitikai törvények által okozható károkat a zsidóságról elhárítsák, amire csak úgy lehet kilátás, ha a magyarországi rabbik összessége vagy legalább a nagy többsége imponáló egyértelműséggel lép föl. Őszinte tisztelettel Weisze József. A másik levél Schnitzer Ármin drtól, az ékesszavú komáromi főrabbitól, származik, aki szintén Steinherz dr. székesfehérvári főrabbihoz intézett levelében az október elseje és a rabbigyűlés határozatainak meghozatala közt, eltelő időre is egységes eljárást ajánl és e végből azt indítványozza, hogy az átmeneti időben kövessék a következőket: 1. Az izraelita anyakönyvvezetők a más felekezetek példáját követve, az anyakönyveket tovább is fogják vezetni, és pedig olyképen, hogy az újszülöttnek valamint apjának héber neve,fiuknál a születésnap, zsidó számítás szerint is, a halálozási eseteknél szintén a zsidó számítás szerinti nap iktattassék be. 2. A házassági kihirdetések szintén megmaradnak, (és pedig írásbelileg a templom előcsarnokában) azzal a hozzáadással, hogy ha valaki a vallás szempontjából e házasságot gátló akadályt tud, jelentse azt be a rabbihivatalnak. 3. A rabbik kötelezik magukat, hogy más helyről való jegyeseket az illetékes rabbitól megadott felhatalmazás nélkül nem adnak össze. — Badeni grófról a jövendő osztr miniszterelnökről ismét olyan hírt közlenek, mely megerősíti róla azokat a korábban terjesztett és közölt híreket, hogy liberális érzelmű és személye az osztrák zsidóságra nézve a helyzet jobbrafordultát jelenti. Biala városa díszpolgárává választotta meg és a róla szóló oklevelet a minap küldöttség nyújtotta át a grófnak. Ez alkalommal többek között igy szólt a gróf: Bármely helyre állít is engem ő felsége kegye, mindig azon leszek, hogy nemzetisége vagy felekezete miatt senkinek se legyen baja. — A ע semitta«. A szent föld, legalább zsidó kéztől, másfél ezredévnél tovább feküdt parlagon. Bevált az a hosszú semitta, amit Jeremiás próféta jósolt egykoron azoknak, akik nem akarták betartani Mózes tanainak bölcs szocziális és nemzetgazdasági törvényeit. Mert asemitta nemcsak szombatja volt a földnek, a hetedik esztendő, amikor pihenés a sorsa, s eke nem hasogathatta, még nem szívhatta a humust, de szabadság esztendejévé vált a rabszolgának, megkönnyebbülésévé az adósnak, aki nem tudott fizetni, mert a semitta év megszültette tartozását. De a semitta év, mely minden 7-ik fordulóján, tehát 50 évenkint »jóbel«-lé, örömévvé, változott, — rég pihent már, számos »jóbelen« át a feledés ölében, mert apái örökén nem szánthatott-vethetett a zsidó kéz, a tejjel-mézzel folyó ország vérrel folyóvá vált, és a vér sziklává keményítette vögét, elpusztította életadó erőit. Hosszú, hosszú semitta következett, melyet nem írott törvény, de isten végezése rendelt. Ám vége■ szakadt annak a samittának is, melyet Jeremiás próféta jósolt meg. A késő-késő unokák évszázadok múlva visszakerültek a megszentelt rögökhöz, egyremásra alakultak a zsidó gyarmatok, melyek az ősi kővé vált rögökből újra kisarjasztották az életet arczuk verejtékével, két kezük megfeszített munkájával. És az ősi rög megint megkívánta az ő szombatját, a semitta esztendőt. Első ízben nehezen ment a régi szokás fölújítása, mert a földhöz ragadt szegényeknek szüksége volt minden év termésére. A szentföldi új zsidó világ óta jövőre fordul másodszor a semittaév. Már újra készülnek rája. Ez évről megtakarítanak valamit, hogy a jövő esztendőben, amikor az uj vetés tilos lesz, kenyér nélkül ne maradjanak. A semitta év teendőit, illetőleg a megengedett munkákat a szentföldi rabbik most állapitják meg. — Magyar szónoklatok. A magyar szó hovatovább mind nagyobb tért hódit az orth. zsidóság körében is. Mint velünk közük, a paksi hitközség templomában aug. hó él-én hangzott el a második magyar beszéd. Adler Illés félegyházi rabbi, a paksi tavaly elhunyt rabbi fia tartotta és vele a nehezen eloszlatható előitéletek fölött valóságos diadalt aratott. — Adler rabbi különben f. hó 2-án ismét beszélt a zsinagógában; ez alkalommal elhunyt édes atyja és a jótékonyságáról híres özv. Schwarzné (Eszteri Bátya) emlékezetének szentelvén szép szavakat. A székelyudvarhelyi zsidóság első izben a napokban hallott magyar egyházi beszédet zsidó pap ajakáról. Hirsch Miklós ottani tekintélyes polgár temetésén történt ez, kinek elbúcsúztatására a gyászolók Márton Miksa dicsőszentmártoni kétrabbit hívták meg. A meghívott olyan szép magyarsággal felelt meg kötelességének, hogy a tősgyökeres székely nép is szívesen hallgatta a zsidó pap magyar szavát. — Magyarosodás a zsidó iskolában. Bogaras vármegyének egyetlen zsidó iskolája van, mely valóban missiót teljesít. Négy osztályának tannyelvét fokról fokra magyarosították meg, csak a biblia tanítás nyelve volt még német. A német világnak ez az utolsó maradéka is immár eltűnt, mert Klein Márk tanító indítványára az uj hitk. elöljáróság elhatározta, még pedig egyhangúlag, hogy ezentúl a biblia-tanítás is kizárólag magyar nyelven történjék. — A magy. izr. hitk. hivatalnokok orsz. egye״ sülete, melyet Friedmann Mór pesti főkántor 1882-ben alapított meg, a minap tartotta meg rendes közgyűlését Goldberg Ráfael dr. budai főrabbi elnöklete alatt. A gyűlés megnyitása előtt Lazarus Adolf pesti főkántor az egyesületi tagok megbizásából üdvözölte az elnököt abból az alkalomból, hogy az. évben tölti be lelkészi működésének negyedszázados fordulóját, természetesen főként azt a tevékenységét méltatván rokonszenvesen, melyet Goldberg dr. az egyesület érdekében kifejtett. A megtisztelt elfogódottan köszönte meg a tagok élénk éljenzésével emelt ovácziót és továbbra is fáradhatlan munkát ígért. Ezek után szép magyar beszéddel megnyitotta az ülést, melynek első tárgyát a jelentés bemutatása képezte. Az egyesületnek, mely igazán nagyobb mérvű pártolásra szorulna és főként várhatná is azt a magyarországi kántorok részéről, alig 100 tagja van. Ennek daczára fennállása óta 4812 frtnyi segélyt nyújtott arra szorult tagjainak vagy özvegyeiknek. Az egyesületnek 10 éven át volt havi közlönye, mely 1893-ban megszűnt. Ezt most negyedévenkint nyomtatott jelentésekkel pótolják. A törzsvagyon 7161 frt 71 hr. Az utóbbi időben többen jelentékenyebb adománynyal emlékeztek meg az egyesületről. A terjedelmes jelentést, mely a szerény viszonyok közt is érdemes munkáról ad számot, egyhangúlag tudomásul