Egyenlőség, 1896. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-03 / 1. szám

Budapest, 1896. január 3. XV. évfolyam. 1'A׳‘ Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap, SZERKESZTI: ABOLCSI MIKSA. / ״״״ ׳ 1. szám. // EGYENLŐSÉG Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve.. 8 frt Fél évre....................... 4 . Negyedévre..................2 . szám ára 16 kr. MI1V DEFf 3PETVTJEK:JEW. Budapest, V., Józsefiéről©/ /'j‘ hová minden küldemény intézendő. M J Előfizetési fölhivás. — A kerületi elnökök gyűlése. "­— Ima a millenniumi év minden szombatjára. Irta: Szabolcsi Miksa. —׳ A mi hazaszeretetünk. (Vers.) Irta: Palágyi Lajos. — A magyar zsidóság és a millennium Irta: dr. Lázár Béla. — A zsidó nőről. Irta :Grósz Gizella. — Zsidó nőképző. Irta: dr. Sebestyén Károly. — Zsidó notabilisek gyűlése. — Bölcs Náthán. (Vers.) Irta : A­no­n­ym­u­s. — Az ó­budai bad­ur. Regény. Irta: B­r­e­ier Eduard. — Keresztély és Lea. Kompert Lipót elbeszélése. — Hírek. — Közgazdaság. — Hirdetések. Naptár. Vasárnap (1896. január 5.) 5656. Tévészhó 19-ike. Hétfő 20-ika. Kedd 21-ike. Szerda 22-ike. Csütörtök 23-ika. Péntek 24-ike Szom­­bat 25-ike. Muszaj előtt bejelentik az ujholdat (mevorchia hachodes). Hetiszidra: Voéró. (Mózes II. könyve 6. fejezet 2. versétől a 9. fejezet végéig.) Haftora:­­ICa omar Hassém. Elókim b’kabczi esz bész Jiszróel min hoammim aser nofóczu vom . . .. (Ezekiel 28. fejezete 25. versétől a 29. fejezet végéig.) és JELE.! Tartat Előfizetési fölhívás! Mai számunkkal tizenötödik évfolyamába lép az עEgyenlőség«. A mögöttünk levő időből most fordult a tizedik év, mely a jelen szerkesztőség működésével esik össze. Egy felekezeti lap életében, különösen mikor a kor egyengető ujjai folyton tépdesik a vallásosság gyö­­kerét, nagy idő az, melyre visszatekinthetünk. Befutott pályánk küzdelmekkel teljes és nem tövisek nélkül való, de bővelkedik eredményekben, eredményekben, melyek a magyar zsidóság közös ügyeinek váltak javára, sőt egyenesen vívmányokat képeznek. Nem tulajdonítjuk ez eredményeket magunknak, mert erőnket túlbecsülni nem akarjuk; de arra önérzet­­tel utalhatunk, hogy nem egy eszme, mely testté vált, lapunk hasábjain kelt ki, talaját itt szántottuk, vetettük és boronáltuk. Minden igyekvésünkben, törekvésünkben két vezér­­gondolat járt tollunk előtt. Hogy szolgáljuk hazánkat és a magyarság ügyét. Hogy felekezetünknek ne csak meg־s levő jogait őrizzük meg, hanem hogy teljes egyenlőséget is szerezzünk a számára a törvénykönyvben és a társada­­lomban. Elveink tisztasága és hazafias volta megsokasította lapunk erőit, olyan public­istikai és zsurnalisztikai ele­­meket gyűjtött lobogónk alá, amelyek becsületére válnak a magyar irodalomnak és sajtónak, olyanokat akiknek szava súlylyal, nyomatékkal bír. És ez az erő, ez a becsületes, tiszta igyekvés olyan köröket nyert meg a társadalom­­ban is azon ügyek javára, amelyeket mi szolgálunk, akik elébb vagy félválről vették csak azokat, avagy rájuk sem hederítettek.Olvasó közönségünkben szintén munkatársakat neveltünk, részben az írás, részben az eszme szolgála­­tára, sőt nem-zsidó körökben is annyira méltányolják magunk tartását, hogy az Egyenlőséget zsidó ügyek szol­­gálatában elég sűrűn keresik föl más hitű írók is. Hogy mi a mi föladatán■!׳­, azt a közelmúlt törté­­nete bizonyítja a legmeggyőzőbben. Nemcsak akkor állottunk helyt, ha a felekezet kifelé szorult bajvívókra, de mikor a belső erjedés jelével találkoztunk, akkor is a meggyőződés hevével szállottunk síkra és midőn feleke­­zetünk egyenjogúsításáért legelső sorban küzdöttünk, akkor a szabadelvűség zászlaja alatt szívósan tudtunk harczolni a többi egyházpolitikai reformokért is, melyek­­ből pedig felekezetünkre édes-kevés előny háramlik. Meg­­győződésből tettük ezt is,­­mert hazánkat kívántuk általa szolgálni, melynek külső viszonyaiban konszolidáltságra van szüksége. A diadalnapokat,a­melyek meghozták a küzdelmek eredményeit, sorra följegyeztük , ám a győzelem mámo­­rában sem feledkeztünk meg arról, hogy a hazafias ér­­zületnek hozott áldozatok után mivel tartozunk hitünk­­nek, hogy vannak, akiknek kötelességük sánczokat emelni a körül, mit pusztulás, vész azután inkább érhet. Nemcsak nemzeti és felekezeti irányban végeztük az önként választott feladatokat, de a humanisztikus tö­­rekvések is mindig első sorukban találták az Egyenlő­­séget. Nemcsak azért szállottunk síkra, hogy külső viszo­­nyaiban erősödjön a nemzet és felekezet jogállása, ha­­nem, hogy hódítson a nemzet nyelve templomainkban és hitéletünkben és hogy az ezredéves ünnep megláthassa a szálakat, melyekkel már múltunk a magyarsághoz fűz, szinte kiástuk a feledés porából történeti emlékeinket, melyeknek létezésében is alig hittek. Nemcsak annak voltunk szószólói, hogy a vallásos szellem mai pozíczió­­ját ne veszítse el, de szószólói voltunk iskolák alapítá­­sának, kezdeményezői a magyar zsidó iskolaegyesületnek, mely ha nem is az általunk kontemplált formában, de legközelebb mégis életre fog kelni és buzdítói voltunk jótékony intézmények létesítésének.

Next