Egyenlőség, 1898. január-június (17. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-02 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Józseftér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Előfizetési feltételeket Egész évre házhoz j ! frt Fél évre.'.’. ».y...... 4» Negyed é vre ׳.׳־ Y.. 2 » Az »IFJSÁG«-fla«együtt évente két forinttal drágább. MEGJELENIK MIND KIV VASÁRNAP. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom: Istenek alkonya. Irta: Zempléni Árpád. — A Machlup-alapitvány. Irta: Gerő Ödön. — 1898 kezdetén. Irta: Dr. Singer Bernát. — Oh Sinaj! (Juda Halévi verse.) Fordította: Makai Emil. — A pesti rabbik. Irta: Dr. Büchler Sándor. — Új évfolyam. — Az izraelita magyar irodalmi társulat. Irta: Szabolcsi Miksa. — Hírek. — A becsületért. ("Elbeszélés). Irta: Grosz Gizella. — Hirdetések. A mellékleten: Gyöngyszemek a tahituidból és midrasból. — Még egy levél. Irta: Öreg Simon. — Jeruzsalemi jegyzetek. Ismerteti: Pápai Béla. Naptár? Vasárnap (1898. január 2.) 5658. Tévész hó 8־ ika. Hétfő 9-ike. Kedd 10-ike. Aszopo-b Tévész-bőjtnapja. Szerda 11־ ike. Csütörtök 12-ike. Péntek 13-ika. Szombat 14־ ike. Hetiszidra: Vajchi. (Mózesi, könyve 47. fejezete 28-ik versétől az 50־ ik fejezet és egyszersmind a könyv végéig). Hattóra: »Vajikr’vo j’mé Dovid lomusz vajczavesz L’lóme b’no . . . .« (Királyok I. könyve II. fejezete kezdetétől a 13. verséig.) Istenek alkonya. Lementünk a hegyről. Ha igy haladunk lefele a lejtőn, maholnap lenn leszünk a völgyben, az árnyékban, a sötétben. Fönn a hegy tetején ragyog még valami kis alkonyi fény, valami kevés visszaragyogása az elmúlt fényes napnak. A testvériség, szabadelvűség napja lealkonyodott. Isten veled! szép nap, ne maradj sokáig távol tőlünk, remegő híveidtől. A szabadság nagy bajnokai nyugalomba mentek, ki nyugalmas hivatalba, ki nyugalmas temetőbe. Visszatörpül minden nagynak indult szándék, vágy és törekvés, hogy meg tudjon valamikép férni a kis emberek apró tettei között, a ma és a holnap szűk kereteiben. Elrejtőznek a nagyok, hogy az apró hangyák, sáskák mardosását elkerüljék. A hangya lett a teremtés ura és remeke, a mikroskóp lett a kor szemüvege. Az új jelesek tetteit csakugyan nem is lehet máskép megismerni és méltányolni, mint nagyító lencsével. . Symbolizmus, misticizmus, spiritizmus, klerikalizmus és antisemitizmus. Ime az uj jelszavak. Mint a lefőzött sósvízben a jegeczek, úgy rakodnak ezek egymás mellé az új életben. Az emberiség, úgy látszik, szükségét érzi egy kis elbutulásnak, mert különben nagyon kifáradna. Keserves lesz azoknak, akik nem akarnak résztvenni ebben a korszakos elbutulásban, és jajak, akik eszékre, tehetségekre akarnak v a sógorságok és érdekszövetkezetek ellenében. A felvilágosodott ember rövid időn korától elmaradott csodabogár lesz a sokaság előtt. A művészetből pusztul az igazság, a világosság. Hódít a babona, a homály, az értelmetlenség. Regények és drámák kerülnek divatba, melyeken elbámul az ember, hogy lehet minden józan észt letiporva ilyeneket alkotni. Foltokat festenek, rajzolnak és nyomtatnak, benépesítve az érthetetlen, ízléstelen, undorító maszatot nyomorék allegóriákkal, modoros antikizálást művelnek: ez a symbolista festészet. Rémdrámákat, regényeket írnak, szélrugással, förgeteggel, kísérletes, őrült vadromantikával: ez a symbolista irodalom. Közeledik Siegwart és Khartigam feltámadása. Jó étvágyat, olvasó közönség, jön a Bodnár Zsigmond idealizmusa. Józan elméjűeknek ismert urak és hölgyek összeülnek, néhai sógort, komát, kis és nagy szellemet megidéznek, babonájukat komolyan veszik, sőt még őket is mások. Ez a hódító spiritizmus, az új póthit. Az egyház kiátkozta valamikor, mint ördöggel czimborálást, a tudomány mint hülye babonát, és ma az asztalon sétáló forintost papok, írók, tudósok ülik körül mégis! Mundus vult decipi. Az ember nem barátja az igazságnak. A klerikalizmus, az agrárizmus már rég óta nem ismeretlenek mi közöttünk. Néppárti mozgalomnak hívták a kettőt együtt; a szegény nép lett klerikális, a »szegény földesurak« lettek.