Egyenlőség, 1898. január-június (17. évfolyam, 1-24. szám)

1898-06-12 / 22. szám

12 1898. junius 12. EGYE­NLŐSÉ­ G. — Kellemetlen ügyben. Az »Egyenlőség♦ előző számában »A miskolczi hitközség magyar hitszónoka« czimü czikk második részében kellemetlen háziügyre tér­­tem rá, melyről azt hittem, hogy azt ott véglegesen el is intéztem. Megvilágítottam egy kissé a hyperorhodox, zsidóbetűs »Jüdische Allgemeine Zeitung« szerkesztőjének kis játékait, ki abba a veszett támadásba, melyet abból az alkalomból, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisz­­ter helybenhagyta a miskolczi magyar hitszónokválasz­­tást, az orthodox közvetítő bizottsága jelen vezetése el­­len intézett, s az »Egyenlőség«-et is belevonta. Elmondtam többek közt, hogy a fanatikust játszó szerkesztőnek a dühe csak müdüh, mint az egy kezeim közt lévő iratból is kitetszik, melyet már jó idő előtt dr. Totis Vilmos ügyvéd, a pesti orthodox hitközség egyik vezérlő embere és még többen a hitközséghez intéztek és amelyről azt is mondtam, hogy ha az említett, szerkesztő épen akarja, közre is adhatom. Mikor ezt írtam, igazán nem gondol­­tam arra, hogy az említett úr szavamon fog és hogy újságában követelni fogja annak — mint ő mondja — az »állítólagos” iratnak a közzétételét. Ha én ezt csak sejtettem volna, azt az iratot meg sem említettem volna. Mert kellemetlen dolog ám odatartani valakinek a geren­­dát, mikor az minden áron neki akar menni fejjel. A szerkesztő úr azonban olyan határozottan követelte az irat közlését és ehez a követeléséhez olyan megjegyzé­­seket fűző­­, hogy akár­milyen rosszul esik is, közölnöm kell azt a beadványt, már a saját reputáczióm érdeké­­ben is. Ha olyan módon, mint a­hogy tette, ki nem hív, ha a közlést olyan módon, mint tette, nem követeli, és ha ahoz a követeléshez olyan megjegyzéseket nem fűz, amineket fűzött, soha eszembe nem jutott volna, hogy a már másfél év óta birtokomban lévő, dr. Totis és társai beadványát nyilvánosságra hozzam. De hát akarta, kö­­vetelte, ám legyen Dr. Totis Vilmosnak, az itteni orthodox hitközség iskolaszéki elnökének, Both Adolf és Löw Náthának, ugyan­­csak eme hitközség kultuszelöljáróinak és Keller Adolf, Spitzer Jakab és Fischer Mór választmányi tagoknak 1897. deczember 27-ikén az orthodox hitközség választmányá­­hoz intézett, többször említett, eredetileg német nyelvű beadványának hű fordítása ez. Miután legilletékesebb oldalról arról értesültünk, hogy Grossberg Lipót a közvetítőbizottságnak pénzért ajánlotta föl szolgálatait és miután ajánlkozását visszautasították, ő most már lapjában a legmegvetendőbb és legarc­átlanabb módon támadja az iroda vezetését és hazug meg apokripha tudósítások szándékos terjesztésével a mi általánosan tisztelt főrabbink és az orsz. iroda általánosan becsült elnöke között fönnálló jó viszony megzavarására törekszik; tekintettel továbbá arra, hogy az előrő eljárás úgy az egész orthodoxia érdekeit, valamint a mi hitközségünk külön érdekeit érzékenyen károsítja és az ország más, nem kellően informált köreiben azt a nézetet támaszthatná, hogy hitközségünk, melynek a nevezett szerkesztő választmányi tagja, a közvetítő bizottsággal ellentétben áll s mi ez okból eféle tagot tanácskozásainkban részt venni nem hagy-­ hatunk: azt ajánljuk, hogy Grossberg Lipótot hitközségünk választmányából zárják ki, Budapesten, 1896. deczember hó 27-ikén. Dr. Totis Vilmos, Roth Adolf, Keller Adolf, Spitzer Jakab, Löwy Náthán, Fischer Jakab. * Fölhívjuk­­ olvasóink figyelmét Glogowski és Társainak világhírű ,■ Remington* írógépekről szóló, mai és következő számainkban megjelenő hirdetésére. * Családi és nemesi czímerek, régi festmények javításait, olajfestményeket, művészi kivitelben eszközöl: Linhart, Vilmos, arczképfestő műintézete, Budapest, VIII. Hunyady-utcza 27. szám (saját házában). Telefon: y'J' A& HU1010 Minden az összes gazdasági gépszakmába vágó felvilágosítással és tanácsosai, úgyszintén általános árjegyzékkel vagy részletes költségvetéssel, szívesen és díjmentesen szolgál. Első Magyar Gazdasági Gépgyár részvény-társulat. Gyártelep, Budapest, külső Váczi-út 7. szám. Czimre figyelni tessék! A fiumei izr. hitközségtől. Pályázat. A fiumei izr. hitközségnél az 1898/9. tanév elejé­­től kezdve egy hittanár (dr. philos.) egyelőre évi 1200 frtnyi fizetéssel fog alkalmaztatni. Pályázók, a­kik a budapesti országos rabbiképző intézetet végezték és magyar állampolgárok, bizonyítvány­­másolatokkal fölszerelt folyamodványaikat, melyekben korukról, családi állapotukról, tanulmányaikról, életpá­­lyájukról, nyelvismereteikről és netaláni eddigi alkalmaz­­tatásukról kellő felvilágosítást nyújtanak, legkésőbb 1. évi június hó 30-ig a fiumei szr. hitközség elnökségéhez terjeszszék be. Az alkalmaztatás egyelőre egy próbaévre történik oly kötelezettséggel, hogy az illető hittanár a hitközség titkári teendőit is végezni és ezen év folyamán az olasz nyelvet elsajátítani köteles. A próbaév letelte után az alkalmazott hittanár kielégítő szolgálat esetén végleges minőségben fog kineveztetni. Fiume, 1898. május hó 29-én. A fiumei izr. hitközség elnöksége. —3~1981*­—

Next