Egyenlőség, 1898. július-december (17. évfolyam, 25-50. szám)

1898-07-03 / 25. szám

25. szám. Budapest, 1898. julius 3. XVII. évfolyam. // / Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, V., József tér 10, hová minden küldemény intézendő. Zsidó felekezeti és társadalmi hetilap. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . 8 írt Fél évre................................ 4 • Negyedévre ....................2 ¡ Az »IFJUSÁG”-gal együtt évente két forinttal drágább. M. K Gr .JE­LENI­K. MINDEN VA­S A­R NAP. SZERKESZTI: SZABOLCSI MIKSA. Tartalom : Statárium. Irta: Gerő Ödön. — Bölcselőinkhez. Irta: Dr. Singer Bernát. — Elszökött egy katona. Irta : Hazai Hugó. — Hogy lettem én filoszemita. (Jókai Mór egy vallomása). — ׳ A mandarin. — Városi kölcsön a zsinagógának. — Hírek. — Pályázatok. — Hirdetések. A mellékleten: Gyöngyszemek a tál­módből és midrasból. Irta: Szabolcsi Miksa. —A bálvány. (Vers.) A héber után. Irta: Roboz Andor. — Eszterka. (Szomorujáték.)Irta :Philippson Lajos dr. Naptár. Vasárnap (1898 julius 8.) 5658 Tamuz hó 13-ika. Hétfő 14-ike. Kedd 15 ike. Szerda 16 ika. Csütörtök 17-ike. Siveo־ oszor-’l-Tamuz böjtnapja. Péntek 18-ika. Szombat 19־ ike. (Hetiszidra: Pinc­asz (Mózes IV. könyve 25. fejezete 10. versétől a 30. fejezet II. verséig.) Haftora : »Divré Jirm’john ben Chilkijohu min­ hakóhanim . . . .«Jeremiás I. fejezete kezdetétől a II. fejezet 4. verséig.) Statáriu­m: Galiczia az akasztófa jegyébe került A bol­­dogtalan Lengyelország statáriummal üli meg a fölvilágosodás nagy századának búcsú­ünnepét. A törvénykezés egy darab középkort vág a kut­­túra fejéhez, s a kultúrának nincs oka panasz­­kodnia miatta. Hiszen maga kezdett kotorászni a középkor sötét kamaráiban. Csak a frazeológia gyújtogatja meg a világosság lámpásait; maguk a szenvedélyek a küzhödt éjszakában kéjelegnek, amelynek, úgy látszik, örökkön-örökké élnek az őrizői. A feketeség fanatikusai, a verőfény elke­­seredett ellenségei. S hogy most akasztófa-világ virradt a táborukra, ujjonganak. Mert az akasz­­tófa-törvénykezés az ő elemük, s mert ők maguk kikerülik a hurkot. Valahol hátul vigyorognak, ahová jókor el lehet bújni. A büntetés csak a bárgyú népet éri, a­mely beleütközik a bitófába s börtön ajtajába, hiszen vak az istenadta. Ha majd a megtorlás nyomán jajszó hangzik végig a lengyel síkságokon, s ha átkozódást vernek vissza az ormótlan hegyek, a mesterek óvatosan előbújnak, és elmondják, hogy minden­­nek a zsidó az oka. A gonosz zsidó, akit nem szabad se agyonütni, se kifosztani. Aki emberi jusst arrogál magának, s aki oltalomért mer csengeni, amikor az életére törnek. Az a gonosz zsidó pedig szégyenkezve megy el a bitófa mel­­lett, amelyet az ő oltalmára állítottak, és köny­­nyezve látja, hogy ezer évek úgy tűnnek le, hogy nem változik meg semmi. Se az ember szíve, se az ember agyveleje. És hazatérve szomorú kiván­­csisággal keresi föl a könyvben azt a mondatot, hogy az ember Isten mására teremtetett. Vájjon nem jutott-e azóta más forma az embernek? Azután más írásokat is elolvas. Az új böl­­csek okoskodását. A filozófusokét, akik nem min­­dent tudnak, hanem mindent jobban tudnak. S­ott azt olvassa, hogy bizony csúnya dolog az a rabló-gyújto­­gató mozgalom, de alapjában mégis a zsidó az oka mindennek. Mert ellensége a népnek, mert nem vesz részt a munkájában, mert aranyrudakat formál a nép verítékéből. S hogy elolvassa a nagy böl­­cseséget, hirtelen vizsgálgatni kezdi a maga kol­­dusbotját: vájjon aranyból van-e? Hát nincs benne egy szemernyi nemes fém se. Csak az út sara ragadt rá, mikor a krajczár után járt vele, vagy mikor keserves dologtevés után hatodik nap este hazatért egy kis illúzióra. A nép verítéke ! . . . Hiszen a maga verítéke árán se szerez egyebet, csak nyomorúságot. Okoskodó bölcsek, akik nagy mathematikai problémákat építettek arra a tételre, hogy kétszer kettő, öt, n ám nézzetek be az aranyrudas házakba, s nem láttok benne egyebet, csak gyötrelmes nyomort. Csak csupa adatot arra, hogy a számítástok hamis, s a következtetéstek tárgya. És kutató utalókban térjetek be a szomszéd kunyhókba is. Azokba, amelyekben a nép nyo­­morog, s hallgassátok meg a szitkozódó pana­­szokat. Hogy a zsidó már, a munkát is elveszi

Next